A koronavírus-járvány arra kényszerítette a világ országait, hogy több pénzt költsenek, mint amennyiük van, ezen belül egyes országok a csillagos égbe tornászták fel állampapír-kibocsátásaikat, miközben mások, főként a feltörekvő országok közül többen azzal küszködnek, hogy nem tudják törleszteni már meglévő adósságukat - vezeti fel a Finacial Timeson (FT) megjelent cikkét Mark Downing, a BlueBay Asset Management vagyonkezelő cég vezető befektetési tanácsadója. A szakértő olyan javaslattal áll elő, amiért a szakmájában jó eséllyel megkövezhetik.

Európában az elszálló államadósság kétségbeesett lépésre késztetett néhány olasz állami tisztviselőt. Azzal fordultak az Európai Központi Bankhoz (ECB), hogy engedje el az elmúlt években felvásárolt állampapírok formájában a kezében lévő államadósság egy részét. Christine Lagarde, az európai jegybank elnöke és más központi banki vezetők rövid úton elutasították az ötletet.

Az FT cikkírója szerint azonban ha szigorúan konkréten vesszük a javaslatot, azaz ha úgy fogjuk fel, hogy kivételképpen, a koronavírus-válság leküzdésének eszközeként alkalmaznák az adósságelengedést, akkor figyelembe lehetne venni egy tényt, ami megkönnyítheti a döntést. Nevezetesen azt, hogy az jegybankok által felvásárolt államadósság gyakorlatilag lényegében azt jelenti, hogy a kormányzat egyik ága, a költségvetés tartozik a másik ágának, a központi banknak. Következésképpen egy ponton ez a két kéz összekapaszkodhat, eldobva az tartozást.

Pénznyomtatás

Ezzel gyakorlatilag csak valami olyasmi történne, ami nem példa nélküli, ugyanis a jegybankok joga, hogy pénzt teremtsenek. Az államadósság elengedésével éppen ezt tennék, hiszen megszabadítva a kormányokat a törlesztés terhétől, azok másra fordíthatnák a pénzüket. Az ötlet azért nem életveszélyes, mert az infláció alacsony, így a gazdaságba kerülő pluszpénz nem pörgetné fel vészesen a pénzromlás ütemét. Újra hangsúlyozva, hogy egyszeri, rendkívüli intézkedésről lenne szó.

A pontosság kedvéért megjegyzendő, hogy az évek óta folyó monetáris enyhítés nem ugyanez. Azzal, hogy a központi bankok vásárolják az államkötvényeket csupán kitolják azok lejárai idejét, ugyanis szemben más befektetőkkel, például bankokkal, biztosra vehető, hogy nem fogják eladni az állampapírokat az utolsó pillanatig, azaz lejáratuk időpontjáig. Az adósság elengedése azonban egyirányú gesztus, jobban hasonlít ahhoz, amit a helicopter money fogalma takar. Ezt akkor szokták emlegetni, amikor a gazdaság élénkítése érdekében egyszerűen pénz dugnak a vásárlók zsebébe.

Az adósságelengedés ráadásul nem példa nélküli, bár kétségtelenül jellemzően olyankor történhet, amikor megfékezhetetlen hiperinfláció alakul ki, mint Zimbabwe esetén, vagy Németországban az 1930-as években. A 2020-as év azonban egészen szokatlanul nagy gazdasági visszaesést hozott, az ilyen drasztikus jelenségek drasztikus válaszokat igényelnek - véli az FT cikkírója.

Költségvetési matek

A költségvetési matek egyszerű. Ha a jegybankoknál lévő államadósságot nem írják le, akkor a kormányok megszorító gazdaságpolitikára kényszerülnek. Ez nem kevésbé látszik tarthatatlannak, mint az adósságelengedés, mert a törlesztéshez szükséges adóemelések vagy kiadáscsökkentések megfojtják a gazdaságot. Emellett a hosszú időre elhúzódó folyamat azt jelenti, hogy a ma élő generációk a jövendők zsebére adósodnak el, ami különösen nagy terhet rakna rájuk a társadalmak elöregedése, a fiatalabb generációk létszámának csökkenése idején.

Amikor egy kötvénykereskedő, mint a Financial Times cikkírója úgy látja, hogy túl nagy kötvényadósság halmozódott fel a világon, akkor valaminek tényleg el kellett romlania. Neki ugyanis az az érdeke, hogy minél több állampapírral kereskedhessen. Számos EU-tagállam régen túllépte az uniós fiskális szabályaiban megengedett államdósságot. Ezeket az országokat a válságra válaszul elindított költekezés miatt, most a többiek is követték. Az FT cikkírója szerint elkerülhetetlen, hogy a döntéshozók ennek a problémának a lehetséges megoldásai között megfontolják a jegybanki kézben lévő államadósságok elengedését is.