Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Ronald Reagan amerikai elnök kormányzása, azaz az 1970-80-as évek fordulója óta a jobboldal kezében volt a politikai kezdeményezés az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. A konzervatív oldal képviselte egyszerre a hatékony, szakszerű kormányzást és hozta a politikába az új ötleteket - kezdi John Micklethwait és Adrian Wooldridge a Bloombergen megjelent publicisztikáját.

A baloldal 1979 óta mindössze négy politikust juttatott a Downing Streetbe és a Fehér Házba: Tony Blairt és Gondon Brownt (az utóbbi menet közben vette át a kormányzást, nem nyert választást), illetve Bill Clintont és Barack Obamát. Valójában mindegyikük centrista politikus, Clinton egyensúlyba hozta az amerikai költségvetést, ami egy konzervatív vezetőnek is dicséretére vált volna, Blair átkeresztel pártját Új Munkáspártra, hogy hangsúlyozza szakítását a hagyományos baloldallal.

Kapcsolódó

Előny a jobboldalon

A Bloomberg publicistái szerint a konzervativizmus hagyományos előnye - ami jellemezte a torykat és a republikánusokat is -, hogy azt ígérheti a választóknak, jobban járnak anyagilag és nagyobb biztonságban fognak élni, ha rájuk szavaznak. Ha nem légvárakra épülő vágyálmokra akarják építeni a jövőjüket szavazzanak a jobboldalra. Ez az elmúlt évtizedekben kiegészült azzal, hogy minden új ötlet a jobboldalról jött kezdve a privatizációtól a jóléti reformon át az új bűnüldözési módszerekig.

Persze voltak mélypontok is a jobboldali kormányzásban, például George W. Bush iraki háborúja vagy a pénzügyi válság, de a konzervativizmus ezek ellenére meg tudta őrizni azt az imázsát, hogy ettől a politikai oldaltól várható a jó kormányzás. A konzervatív kormányok az idei évben még inkább bebizonyíthatták volna ezt, mivel a Kína felemelkedéséből fakadó bizonytalanság erősebb mint valaha, ami biztonság után kiált, miközben a koronavírus-válság teszteli a kormányok vezetési képességét.

Bajban lévő vezetők

Ezzel szemben azt látjuk, hogy Boris Johnson népszerűségi mutatója a mélyben van, és pártjában nem is nagyon titkoltan beszélnek a "Boris utáni időkről", Rishi Sunak pénzügyminiszterben látva a jelenlegi miniszterelnök lehetséges utódát. Az USA-ban Donald Trump 8-10 százalékpontos hátrányban van demokrata kihívójával szemben, s ha semmi lényeges változás nem történik november 3-áig, akkor el fogja veszteni az elnökválasztást.

Az ok az Atlanti-óceán mindkét partján a koronavírus-járvány. A brit és az amerikai kormány is elbukott az ebből fakadó egészségügyi és gazdasági válság próbáján: nem tudták megvédeni országuk lakóit az átkozott vírustól. A két országban az egymillió őre eső halálozási arány 600-650, míg Kanadában 250, Németországban 100, és azokban az országokban, amelyek igazán sikeresen kezelik a válságot, nem éri el az 50-et.

Trump viselkedése, főként megbetegedése óta bizarr, ma már a járványtagadókhoz áll közelebb, mint a felelős vezetőkhöz, Johnson nemtörődömsége megbosszulta magát, amikor tavasszal nem hallgatott az időben érkezett figyelmeztetésekre, hogy lépjen fel határozottan a járvánnyal szemben. Olyan hagyományos konzervatívok, mint Dwight Eisenhower vagy Winston Churchill el lennének képedve ezen - állítják a Bloomberg cikkírói. Trump és Johnson is középszerű talpnyalókkal vette körül magát ahelyett, hogy hozzáértő szakértőkre támaszkodna.

Nemzetközi bajok

A konzervatívok normális esetben azon is ki lennének borulva, mekkora hozzá nem értéssel kezeli e két ország vezetése a nyugati szövetségi rendszert. A második világháború óta az USA vezette a nyugati világ értékeit osztó nemzetet közösségét, szorosan nyomában az Egyesült Királysággal, ám most mintha az ellenkezőjét tennék. A Trump-adminisztráció például visszavonta az USA támogatását az Egészségügyi Világszervezettől, a Johnson-kormány mindkét oldalnak kárt okozó, parttalan vitát folytat az EU-val. A szabad világ vezetője gyakorlatilag Angela Merkel német kancellár lett, aki egy év múlva már nem lesz a politika színpadán.

És ha lehet még ennél is rosszabb, amit az új kihívóval Kínával szemben produkálnak. Ha el is fogadjuk, hogy a koronavírus gyanús körülmények között indult el az ázsiai országból és joggal kérdőjelezzük meg a hivatalos kínai járványadatokat, akkor is feltűnő mennyivel jobban kezelte a kínai egypártrendszer a pandémiát, mint az USA vagy az Egyesült Királyság. Ezt nevezik soft powernek, vagy demonstrációs hatásnak, amit a világ vezető hatalmai a kisebb országok felé közvetítenek, mutatva, melyikük rendszere a jobb. Ebben a meccsben ezúttal a két nyugati hatalom könyvelhet el vereséget.

A filozófia visszaüt

A hibákat felróhatnánk a két vezetőnek, ám a Bloomberg szakírói szerint sajnálatos módon a konzervatív ideológia is felelőssé tehető a bajokért. A jobboldal ideológiája az elmúlt 40 évben az volt, amit Reagan úgy fogalmazott meg, hogy a kormány nem a megoldás, hanem a probléma. Magyarán minél kisebb, de hatékony kormányzásra van szükség. Ez a felfogás fokozatosan dogmává merevedett.

Például az adócsökkentést mindig jónak minősítette, mit sem törődve azzal, mekkora lyukat út a kormányok költségvetésén. A kormányzati húsosfazékhoz közel lévő lobbisták még meg is tetézték ezt a számos van kivétellel és kedvezménnyel, amelyeket ágazatuknak kitapostak - az USA-ban így segítik egyedi szabályok például az ingatlanbefektetőket. Ezek óriási összegeket alakítanak át közpénzből magánpénzzé.

Hamis üzenet

A másik filozófiai tétel, ami Trump esetén nem is nevezhető ennek, hanem csupán az America First! reklámszlogen komolyan vételének, arról szólt, hogy a világ leghatalmasabb országainak nincs szükségük senkire, nincs szükségük nemzetközi együttműködésre, hogy megoldják a gondjaikat, egyedül is boldogulnak, ha szabadon halászhatnak a nemzetközi politika zavaros vizeiben. A britek esetén a komolyan vett jelszó brexit, amelynek ugyanez az üzenete.

Ezért, amikor a pandémia kirobbanása miatt határozott állami beavatkozásra és nemzetközi együttműködésre lett volna szükség, akkor sem a brit, sem az amerikai kormány nem találta a helyes választ. És a legrosszabb még hátra van: az amerikai és a brit társadalom a saját bőrén tanulhatja majd meg, hogy a nemzeti nagyságnak a globalizáció korában enyhén szólva megvannak a korlátai. Az USA például a generikus orvosságok kilencven százalékát Kínából és Indiából szerzi be, az Egyesült Királyság pedig máris veszített a brexiten, és még sokkal többet bukhat, ha nem állapodik meg az EU-val a szabadkereskedelemről.

Hogyan tovább?

A jobb- és baloldal régi csatájában a baloldal előnyben van, amikor a társadalmi igazságosságról van szó. A fizessenek a gazdagok szlogen mindig hatásos, amire a jobboldal a teljesítményelv és az esélyegyenlőség érvényesítésével válaszolhat, valamint azzal, hogy az erős adóztatás megöli a kreativitást, és végül fejlődés híján nem lesz mit adóztatni.

A jó kormányzás terén jobbak a konzervatívok esélyei, mert szemben a baloldallal, kormányra kerülve nem kell számolniuk a szakszervezetek nyomásával, hogy költse az állam pénzét béremelésekre. A Bloomberg szerzői szerint a jobboldalnak fel kell adnia a túlhajtott, mű reaganizmust és meg kell szabadulnia populista drogtól is, amit a trumpi és a brexiter nacionalizmussal injekcióznak a vérébe.

Nyitva az út

A konzervativizmus többször megújult az elmúlt 200 év során, az Egyesült Királyságban például a 19. század első felében meg tudott szabadulni a járadékos rétegtől, amely elnyelte az állam pénzét, majd az USA-ban el tudta fogadni a New Dealt, és a második világháború után az egész nyugati világban a jóléti államot. Két évtizeddel később, amikor az 1970-es évekre fenntarthatatlanul nagyra duzzadt az állami gondoskodás, meg tudta reformálni ezt a rendszert.

Az új konzervatív kormánynak költenie kell a szegényekre, és nem szabad hagynia, hogy a közkórházak lerohadjanak, miközben a hedge-fundok menedzserei elkerülik az adózást. Meg kell szabadulnia azoktól az adókedvezményektől, amelyek a gazdagokat teszik még gazdagabbá, és ügyelnie kell arra, hogy a kedvező adózási és más pénzügyi szabályokkal mindenki jól járjon. A Bloomberg cikkírói szerint a kormányzás túl komoly dolog ahhoz, hogy a baloldalra hagyják, ám csak egy megújult jobboldalnak van esélye kormányon maradni.