Valami nagyon elromlott Christine Lagarde, az IMF ügyvezető igazgatója és a Valutaalap szakértői háttérapparátusa között - kezdi cikkét a MarketWatchon David Marsh, a portál európai piacokkal foglalkozó publicistája. Egy hónapon belül háromszor hazudtolta meg a szakértői csapat a szervezet vezetőjét a Görögországnak nyújtandó hitellel kapcsolatban, ami az álmos könyvek szerint sem jelent jót.

Az apparátus ellenzi az IMF részvételét a harmadik görög hitelcsomagban, amelynek létrejöttéért főnökük igyekezett mindent megtenni. Mars idézi Oscar Wilde-ot, aki szerint egy ilyen ellentét lehet pech, kettő már gondatlanságra utal, három viszont maga a szerencsétlenség. Ez a feszültség és görög válság körül újra megjelent bizonytalanságok kétségeket ébresztenek Lagarde szerepével kapcsolatban a válságkezelésben.

Felesleges színjáték?

Vajon mi értelme annak, hogy az igazgató asszony végigüli a hitelezéssel kapcsolatos tanácskozásokat, áldását adja az azokon született döntésekre, ám nem sokkal ezt követően a IMF szakértői csoportja elhatárolódik a megállapodásoktól.

Marsh úgy látja, hogy az IMF gyakorlatilag harakirit követett el azzal, hogy a görög adósságok radikális csökkentését kezdte követelni, hiszen ezzel saját korábbi politikájáról mondott lesújtó véleményt. Eközben az igazgató asszony egyik tárgyalásról a másikra utazott ahelyett, hogy az IMF washingtoni központjában dolgozott volna egy új stratégián.

Ezt az ellentétet figyelembe vehetik az IMF részvényesei, amikor döntenek Lagarde megbízatásának meghosszabbításáról. Az igazgató ötéves vezetői ciklusa 2016 júliusában jár le. A francia politikusnak ugyan előnyt jelent, hogy nem új jelölt a posztra, ám a szervezeten belülről és a részvényes államok köréből is sok bírálat érheti azért, hogy inkább egy stílust képvisel, mint az IMF törekvéseit.

A helyzet komoly

Az IMF apparátusi lázadásának legutóbbi, egyben a legtöbb veszélyt hordozó felvonása július utolsó hetében volt. Kiszivárogtatták a Financial Timesnak, hogy a szakértők világossá tették a Valutaalap igazgatóságának: ellenzik a harmadik görög csomag támogatását.

Az ország fenntarthatatlanul nagy adósságállománya, illetve reformok végrehajtásával kapcsolatos kétségek kizárják ezt. Ezzel veszélybe került a program, ugyanis Angela Merkel német kancellár ragaszkodik ahhoz, hogy az IMF részt vegyen a programban.

Ez felveti a végső kérdést: együtt lehet-e tartani a rendkívül eltérő szempontokat követő, déli, északi és keleti csoportokra bomló eurótagállamokból és az immáron erősen vonakodó Valutaalapból álló hitelezői csoportot? Marsh szerint Jánusz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter ezt jó előre látta. Ez kiderült abból a szintén július végén napvilágra került telefonbeszélgetésből, amelyben Varufakisz befektetőknek adott háttérinformációkat.

Nem tehetik

Varufakisz rámutatott arra, mi van az IMF apparátusának lázadása mögött. A Valutaalap a saját szabályaik megsértve ment bele az első két hitelprogramba 2010-ben és 2011-2012-ben, hiszen Görögország már ezek idején is fizetésképtelen volt. Harmadszor nem akarják elkövetni ugyanezt a hibát, és az, hogy ennek érdekében felvállalták a nyílt ellentétet főnökükkel, világossá teszi mennyire elszántak.

A volt pénzügyér, civilben közgazdász professzor a hitelezők szétesését is világosan látta. Szerinte az IMF és Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter egy oldalon állnak: nem akarnak újabb kölcsönt adni a görögöknek. Az utóbbinak persze más szempontjai vannak: Görögország megleckéztetésével akarja megfegyelmezni a többi eurótagállamot is.

Az Európai Bizottság viszont nem szeretné romokban látni az Európa eszmét, azért mentőövet dobna a görögöknek, akárcsak Angela Merkel, aki fél a válság elmélyülésének beláthatatlan következményeitől.