A politika veheti át főszerepet a következő hetekben az európai válságkezelés irányainak meghatározásában: a lehetséges kormányváltás Franciaországban, illetve a biztosra vehető előrehozott választások Hollandiában arra utalnak, hogy visszaszorulóban vannak a költségvetési szigort felvállaló politikai erők az öreg kontinensen, vagyis egyfajta lázadás van kibontakozóban a megszorítások ellen. Ezzel összefüggésben David Lipton, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyettese azt nyilatkozta az CNBC-nek, hogy szervezete nem nyújt újabb hitelt az európai országoknak, amíg nem biztos abban, hogy a kormányok elszántak a válsághoz vezető gazdaságpolitika feladásában.

A világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 csoport pénzügyminiszterei a hét végén kormányaik nevében összesen 430 milliárd dollár friss forrást ígértek a Valutaalapnak - a végső jóváhagyást a szervezet döntéshozatalának reformjához kötötték. Ebből a pénzből azonban csak azok a régi vagy új kormányok remélhetnek támogatást, amelyek elkötelezik magukat a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést elősegítő változtatások mellett - mondta az igazgatóhelyettes.

Meg kell győzni az IMF-et

Lipton szerint erre az ad biztosítékot, hogy rigorózusan tartani fogják magukat az IMF politikájához, amelynek lényege, hogy csak akkor nyújtanak hitelt egy országnak, ha az elkötelezi magát a gazdasági helyzetét javító intézkedések mellett. Szerintük ugyanis az a kölcsön visszafizetésének biztosítéka. Nehéz ugyan megmondani, milyen változást hozhat egy országban a kormányváltás, ám az igazgatóhelyettes Hollandiában például lényegében folyamatosságot vár a gazdaságpolitikában a kormány bukása ellenére. Úgy látja, hogy a decemberben hivatalba lépett új spanyol vezetés - amely kemény megszorításokról döntött a 2012-es költségvetésben - jó példát mutat.

A kisebbségi konzervatív holland kormány azért veszíti el a hatalmat, mert külső parlamenti támogatója, az Európa-ellenes Geert Wilders pártja megtagadta a megszorítások megszavazását. Andrew Sullivan, a Piper Jaffray befektető cég elemzője szerint ez a példa a szigorúság elleni politikai hullámot indíthat el, mivel immáron számos eset alapján minden politikus láthatja, hogy a reformpolitika támogatása biztosan bukásához vezet - akár választáson, akár a parlamenti többség elvesztésével. Eddig, a korábbi ír, a portugál, a görög, az olasz, a spanyol, a szlovén és szlovák vezetés mondhatott búcsút a hatalomnak.

Ne szóljanak bele a mi dolgunkba

Mario Draghi, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke és a pénzintézet más vezetői nem osztják az IMF és a washingtoni kormány véleményét, miszerint az európai jegybanknak többet kellene tennie a válság legyűrése érdekében - jelentette a Bloomberg. Az IMF már a hét végi G20-tanácskozás előtt azért lobbizott, hogy tovább mérsékeljék az európai alapkamatot és folytassák a monetáris enyhítést. Eszerint tehát szemben az előbbiekkel, az ECB-től puhítást várnak szigorítás helyett.

Az ECB meghúzott egy vonalat, amelyet láthatóan nem akar átlépni, ezzel igyekszik nyomást gyakorolni az európai kormányokra, hogy hozzák meg a szükséges reformintézkedéseket - állítja Megan Greene, a Roubini Global Economics tanácsadó cég európai ügyekre specializálódott közgazdásza. Ha a piaci nyomás nő, akkor a bank be fog avatkozni - teszi hozzá -, de egyelőre tartják magukat a kijelölt határ mögött.

Washington beszólt mindenkinek

Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter a hét végi G20-találkozón és IMF-közgyűlésen ismét az európai döntéshozókra hárította a felelősséget az adósságválság legyűréséért. Szerinte az ECB-nek és a kormányoknak együtt meg kell találniuk a kreatív, rugalmas intézkedéseket, amelyekkel határozottan támogathatják a reformokat végrehajtó országokat.

Német kollégája, Wolfgang Schäuble azonban - célozva arra, hogy az európai stabilitási alapok forrását összesen 800 milliárd euróra emelték - leszögezte: "teljes meggyőződéssel állíthatjuk a nemzetközi közösségnek, hogy az európaiak teljesítették kötelességüket" bajaik orvoslása érdekében. A japán jegybank elnöke Sirakava Maszaaki egyetértett azzal, hogy az ECB kamatának egy százalék alá csökkentése veszélyes, a hosszú távú kedvezményes hitel (LTRO) keretében kiáramlott óriási, ezermilliárd eurós összeg miatt erősítené az infláció meglódulásának lehetőségét.

Lipton közvetve szintén az európaiak mellé állt, amennyiben felhívta a figyelmet arra, hogy nem csupán az öreg kontinensnek van oka rendet tenni saját háza táján. Az amerikai politikusoknak hamarosan dönteniük kell a költségvetési hiány visszaszorítása szempontjából kulcsfontosságú jövedelemadó-kedvezmények meghosszabbításáról - azaz ezek legalább egy részének visszavonásáról -, Japánban pedig a forgalmi adó megduplázása van napirenden, aminek a szigetország óriási adósságai csökkentésében lehet haszonló szerepe.