Fekete-fehér: így látják

Lengyelországi barátaim, ismerőseim természetesen ugyanúgy a parlamenti választások lázában égnek, mint az egész ország, illetve nem is igazán égnek, hanem inkább hol dühösek, apatikusak, hol örömmel várják a biztosnak látszó befutót. Az ország mélyen megosztott.
Barabás Júlia, 2019. október 13. vasárnap, 12:55
Fotó: Getty Images

Régi újságíró barátom szinte közömbös hangon mondja: a Jog és Igazságosság (PiS) győzelme nem kétséges, csak annak a nagysága kérdéses. Az ellenzéki pártoknak nincs mit ajánlaniuk, a legnagyobb ellenzéki összefogás csak riogatni tud Jaroslaw Kaczynskivel (a PiS elnökével), a baloldal együtt indul, de céljuk csak az, hogy bejuttassák képviselőiket a Szejmbe. A legrégibb párt, a PSL (Lengyel Parasztpárt) szintén csak azért harcol, hogy bejusson a parlamentbe, különben megszűnhet létezni. - Nekem nincs kire szavazni, úgyhogy most először a rendszerváltás óta nem is megyek el - mondta szomorúan.

Az egyik oldal

Nyugdíjas külpolitikai szakértő ismerősöm a PiS kormányzása idején elért "eredményeket" sorolja: lefokozták azokat az ügyészeket, akik a PiS valamelyik politikusa ellen vizsgálódnak, a nyomozások nagyon hosszan tartanak. A kormányon lévők hatalmas választási ígéreteket tettek, de arról nincs információ, hogy ezek megvalósítására honnan lesz pénz. A család 500 plusz program ellenére - amely minden gyermek után kiegészítő családi pótlékot biztosít - a demográfiai helyzet nem javult, sőt, romlott.

Az elbaltázott oktatási reform miatt a helyi iskolák helyzete romlott. Hatalmasak a bajok az egészségügyben, nincsenek orvosok, nővérek, osztályokat zárnak be a kórházak, a gyógyszerek drágák. Az alkotmányt többször sértették meg, mint betartották. A konkordátumot kiiktatták, az egyház a PiS tevékenységét rendkívül erősen támogatja, az állam viszonzásul hatalmas pénzeket töm az egyházba. Mindez a PiS győzelmét  biztosítja, a demokráciáét nem! - véli ismerősöm.

A másik oldal

Elka, könyvtáros nagyon elégedett: végre egy olyan kormány, amely a kispénzűeket támogatja. - Nekem mindig voltak gondjaim, most is vannak, de legalább egy igazán hívő katolikus kormány próbál itt rendet teremteni - mondja. - Kaczynskit sokszor "sátánnak" festik le, pedig ez az ember az ikertestvére, Lech Kaczynski halála óta csak fekete öltönyben jár, nagyon szerény, egy kis hivatali irodában, egy titkárnővel dolgozik, azaz olyan minth én lennék. Nagyon elégedett vagyok mindazzal, amit elértek. És azzal is, hogy ezt végre a lengyelek el is ismerik.

Amikor Lengyelországban éltük, egy mélyen hívő, konzervatív orvosunk volt. Ő vegyes érzelmekkel fog szavazni a PiS-re: sok minden jót csináltak, sok mindent elrontottak. - Először is én nagyon utálom, hogy az általam mélyen becsült lelkipásztorok az utóbbi időben szinte csak a politikáról beszélnek. Nem csak most! Már a karácsonyi éjféli miséről azért nem jöttem ki, mert ez szerintem nem illik.

Ráadásul én belülről látom az egészségügy betegségeit, és sajnos azt kell mondjam, nem tudom, mi lehetne rá a megoldás. Ugyanakkor az 500 plusz program, annak továbbfejlesztése (kiterjesztése az első szülött gyermekekre is), vagy a nyugdíjreform (nyugdíjkorhatár-csökkentés, 13. havi nyugdíj) nagyon jó dolgok, és az ország helyzete nem romlott, hanem javult. Számomra ez a legfontosabb!

HOZZÁSZÓLÁSOK