Lesújtó lett az új IMF-vélemény

Újra lökést kellene adni a globális pénzügyi reformoknak, mert eddig az erőfeszítések ellenére nem sok minden történt - állítja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a világgazdasági kitekintésének pénzügyi szabályozásról szóló fejezetében - , sőt a lépések sokszor a kívánttal ellentétes hatást értek el. Hiába lett a szakpolitikusok számára egyértelmű, hogy a négy évvel ezelőtt kiteljesedett válságért részben a pénzügyi rendszer túlzottan bonyolult és kevéssé átlátható volta tehető felelőssé, az semmivel sem lett kevésbé komplex azóta.

Valamit tenni kell a bankokkal - szögezi le az IMF jelentése, mondván, a válság után megkezdett reformok nagy része arra a felismerésre épül, hogy a kockázatos tevékenységek költségének nagyobb részét kell a bankrendszerre terhelni. A Basel-III-as tőkekövetelmények és likviditási előírások, a bankok engedélyezett üzleti modelljeinek felülvizsgálata, a bankvezetők díjazásának korlátozása, valamint a bankcsődök levezénylésének hatékonyabbá tétele mind ezt a célt szolgálná, a reformok haladása azonban ellentmondásos. Az, hogy pénzintézetek megkezdték a felkészülést a szigorúbb tőkekövetelményekre, a banki hitelezés visszaszorulásához, valamint a bankon kívüli tevékenységek felfutásához vezetett. Alapvetően átalakult a befektetési és a kereskedelmi banki fókuszú pénzintézetek közötti erőviszony a Basel-III-as szabályok miatt, és számos fejlett országban nőtt a külföldiek tulajdonrésze a helyi bankrendszerekben, ami növelheti is a kockázatokat. A méretük miatt rendszerszintű kockázatot jelentő bankok problémájára - "túl nagy ahhoz, hogy elbukjon" - továbbra sem tudtak érdemi választ találni a globális szabályozási politika alakítói.

Ennél is nagyobb a gond az árnyékbankok szabályozásában. A bázeli Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) által koordinált reformok nagyon korai szakaszban járnak - ismeri el az IMF -, még arról sem körvonalazódott konszenzus, hogy milyen elvek szerint kezdjék meg a szabályozó hatóságok hatókörén kívül hitelallokációval foglalkozó szereplők szabályozását, ha egyáltalán hozzákezdenek ehhez. A hagyományos banki hitelezés visszahúzódása miatt egyre nagyobb teret nyerő szektorban rejlő kockázatok világszerte aggasztják a hatóságokat, már csak azért is, mert éppen az adatok hiánya korlátozza például a pénzpiaci alapok működésének megértését, ami csak növeli a bizonytalanságot.

Ugyanez a fő probléma a tőzsdén kívül kereskedett (OTC) értékpapírok értelmezhető keretek közé terelésével. Mivel itt a standardizált kereskedési platformokon kívül zajlik az akció - éppen ezért vonzóak az OTC eszközök egyes befektetőknek -, legfeljebb szubjektív nézőpontokból lehet következtetni a piacok méretére. Ha egy központi klíringházon keresztül futnának ezek a tranzakciók, akkor jobb fogalmunk lenne a piac valódi szerkezetéről, és az egy esetleges sokk esetén is jobban funkcionálna. Ezen értékpapírok szabályozott keretek közé szorításával azonban csökkene a rajtuk elérhető nyereség, ezért - éreztetik egyértelműen az IMF szakértői - a bankszektor továbbra is ellenérdekelt maradhat a reformokkal szemben.