A kinti magyarokkal is takarózott a brit kormányő

Theresa May brit miniszterelnök kemény reagálása arra, hogy EU-s kollégái elutasították brexittervét, kevés ahhoz, hogy megnyerje a kilépéssel kapcsolatban hazájában dúló belpolitikai háborút. Ellenfelei bíznak benne, hogy Isten melléjük áll a harcban és szárazon tartották a puskaport.
Komócsin Sándor, 2018. szeptember 22. szombat, 17:21

Theresa May, az Egyesült Királyság miniszterelnöke nem hátrál, és ha rajta múlik soha nem is fog visszalépni a brexit konkrét tartalmának meghatározásáért folytatott harcban - kezdi elemző írását Laura Kuenssberg, a BBC belpolitikai szerkesztője. Miután európai uniós kollégái rendkívül kínos helyzetbe hozták azzal, hogy salzburgi csúcstalálkozójukon elutasították a londoni kormány brexittervét, a kormánypárt ideges parlamenti képviselőinek vélhető ösztönzésére szokatlan lépésre szánta el magát.

Rezidenciáján, a Downing Street 10-ben állásfoglalást olvasott fel az EU-tagállamok vezetőinek címezve, pedig szinte soha nem választja ezt a formát a megszólalásra. Ha kevesebb mint 24 órával a megaláztatás után belátta volna, hogy módosítani kell kormánya stratégiáján, amelynek kidolgozására sok időt és energiát fordított, az gyengeségnek látszott volna, így nem véletlen, hogy inkább dacosan kiállt mellette.

Kalandos történet

A koncepció, amelyet a kormányfő Chequersben lévő vidéki házáról Chequers-tervként emleget a sajtó, mert ott mutatta be minisztereinek, nem kevés indulatot kavart. Lényege, hogy az Egyesült Királyság a brexit után az áruk forgalmazása terén része maradna az egységes európai piacnak, míg a szolgáltatások, a tőke és az emberek szabad áramlása terén nem. Így átjárható maradna az ír-észak-ír határ, miközben a brit gazdaság jelentős része elszakadna az EU-tól.

A kormány két minisztere, David Davis, a brexitügyi tárca vezetője és Boris Johnson, a külügyek irányítója a program meghirdetése után lemondott. Úgy vélik, hogy a szigetország a Chequers-terv végrehajtása esetén függő helyzetben maradna az EU-tól, olyan szabályokat kellene követnie az árukereskedelemben, amelyek meghozatalába - mivel nem tagja az uniónak - nem lenne beleszólása. A Downing Street 10. viszont úgy gondolta, hiteles kompromisszumot tett le az EU-brit tárgyalások asztalára, s ha az nem is fog egy az egyben megvalósulni, megfelelő alapja lesz a válási megállapodásnak.

Pofon

Az utóbbi tükrében igen kellemetlen diplomáciai vereség volt a salzburgi csúcs kimenetele, May dühe látszott is az arcán, amikor erre reagálva hivatalában szenvedélyesen magyarázta, miért utasítja el a Chequers-tervvel szemben álló két opciót: az úgynevezett norvég, illetve kanadai modellt. Az előbbi a kvázi EU-tagság, ami könnyen bevezethető lenne, de nem jelentene igazi függetlenséget, az utóbbi egy szabadkereskedelmi viszony az unióval, amit nehéz lenne kialakítani és szétszakítaná a két ír államot, de teljes függetlenséget jelentene.

A BBC publicistájának nem kerülte el a figyelmét, hogy a brit miniszerelnök a Nagy-Britanniában élő külföldieknek, köztük a magyaroknak tett gesztussal igyekezett erkölcsi fölénybe kerülni az EU-val szemben, amelyről a szigetországban May "hazaküldése" után sokan úgy vélekednek: bárdolatlanul viselkedett. Más szóval a belpolitikai és a külpolitikai csatába belekeveredhetnek a kelet-közép-európai bevándorlók, vendégmunkások, akiknek - a kormányfő szavai szerint - nincs okuk aggódni, mert megvédik a jogaikat, hiszen úgy tekintenek rájuk, mint barátaikra, kollégáikra, szomszédaikra és azt akarják, hogy Nagy-Britanniában maradjanak.

Ami hiányzott

A BBC cikkírója egy dolgot hiányolt fájóan May beszédéből, mégpedig azt, hogy kész lenne kompromisszumot kötni a brexittel kapcsolatos kül- és belpolitikai küzdelemben. Ez azért gond, mert mind az EU, mind saját pártja, a konzervatívok különböző, kilépés- és maradáspárti frakciói rá akarják szorítani, hogy engedjen a Chequers-tervből. A legfőbb gondja az, hogy ezek az erők egymással ellentétes irányba próbálják elmozdítani.

Hiába használt kemény hangot, ez nem fedheti el a tényt, hogy a kormányon kívüli politikai játékosok közül nem sokan hisznek abban, hogy a miniszterelnök dacos fellépése elég lesz a brexitháború megnyeréséhez.

Honnan lépnének ki az észak-írek?
Észak-Írország kritikus helyzetbe került, mivel egyelőre nem sikerült kitalálni, hogy maradjon fenn Írországgal közös határának átjárhatósága, miközben Egyesült Királyság függetlenné válik az EU-tól. Az unionista DUP, amely a Westminsterben támogatja a Konzervatív Pártot, biztosítva a kormányzáshoz szükséges többséget, a 2016-os függetlenségi szavazáson a kilépés mellett kampányolt. Jobb bevándorlási rendszert, kisebb rezsit, több munkahelyet ígért, ám vesztett. Észak-Írország lakónak 55,8 százaléka voksolt az EU-ban maradás és 44,2 százaléka a kilépés mellett. Jól érzékelteti a helyzet, hogy egy DUP-képviselő azt mondta a referendum előtt: saját választókerületében már azt is győzelemnek tekintené, ha az ott élők 30 százaléka a kilépésre szavazna. Hogy ez összejött-e, nem derült ki, mert csak az összesített észak-ír adatot hozták nyilvánosságra.

A fotó forrása: Shutterstock

HOZZÁSZÓLÁSOK