Minden társadalmi csoportnak szüksége van hősökre, akik utat mutatnak nekik. Ez alól még a világ gazdasági és politikai elitje sem kivétel, amelynek képviselői évről évre a davosi Világgazdasági Fórumon (WEF) találkoznak egymással. A "globális elit", ahogy ezt a csoportot nevezik elvesztette a lelkesedését és nincsenek ötletei arra, merre halad vagy kellene haladnia a világnak - összegzi az idei tanácskozásról szerzett benyomásait Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető publicistája.

Idézi Kenneth Rogoff harvardi közgazdász professzort, aki a fórumnak helyt adó konferencia-központ egyik folyosóján azon kesergett, hogy sokszor részt vett már a WEF-en, de ilyen lapos tanácskozásban, amilyen a 2019-es találkozó volt, még nem volt része. Nincs olyan ország, iparág vagy vezető, akit a résztvevők példaként állíthatnának a világ elé, mert úgy gondolják, útmutató jelentőségű teljesítményt produkálnak.

Kapcsolódó

Rész szép idők

Az elmúlt 30 évben a davosi fórumok világosan jelezték, mik azok az ötletek vagy akár őrültségek, amelyek izgalomban tarják a világ gazdag és befolyásos embereit. A svájci település volt az a hely, ahol az elit kiérlelte és a nagyközönség tudomására hozta az elképzelését arról, mit tart követendő mintának. Tavaly a sztár a bitcoin internetes kriptovaluta mögött is meghúzódó blockchain technológia volt, valamint az európai integrációt felerősíteni akaró Emmanuel Macron francia államfő.

Ma azonban azt látjuk, hogy Macron népszerűsége majdnem olyan gyorsan zuhan, mint a bitcoin értéke. A francia államfő kihagyta az idei davosi találkozót, mert hazájában akadt dolga a részben személy szerint vele szemben kibontakozott elégedetlenség lecsillapításával. Így ő és a kriptovaluta a davosi elit elhajított liblingjei közé, a süllyesztőbe került. Számos ország, politikus és iparág mellett találták magukat, amelyekről a davosi közönség korábban azt hitte, hogy a jövőt jelképezik.

Szereplők a forgószínpadon

A korábbi fórumok sztár országai gyakran voltak feltörekvő országok, amelyekről legalább azt el lehetett mondani, hogy "jó irányba haladnak", azaz a piacgazdaság és a demokrácia útjára léptek. Jó példa Brazília.

A WEF 2010-ben az ország akkori államfőjét, Luis Inárcio Lula de Silvát Global Statesmanship Awarddal tüntette ki. Egy korábbi radikális politikust láttak benne, aki felkarolta a kapitalizmust és a globalizációt, miközben meg tudta őrizni azt a képet magáról, hogy társadalmi reformer. A brazil gazdaság gyorsan nőtt. Ma Lula börtönben ül, az országot Jair Bolsonaro vezeti, aki magasztalja a korábbi brazil katonai juntát és az idei WEF-en tartott beszéde nem volt több egy a kormányát fényező programbeszédnél..

Törökországnak és vezetőjének, Recep Tayyip Erdogannak is voltak nagy napjai a svájci hegyek között. Erdogant a modern mérsékelt iszlám vezető mintaképének tartották, aki demokratikus és kapitalista úton vezette országát. A 2009-es fórumról azonban már eltanácsolták, miután nekiment Izraelnek, és azóta sem talált vissza a davosi forgószínpadra. Hatalma egyre autoritáriusabb, országa az adósságválság szélén tántorog.

Kína fénye is megkopott. A korábbi sztár ország, gazdasági növekedése lassult, egyre élesebb ellentétbe kerül az USA-val és Hszi Csin-ping egyre inkább autoritárius hatalmát aligha lehetne eladni a WEF közönségének. India miniszterelnöke, Narendra Modi 2006-ban még hatalmas PR- sikert könyvelhetett el, míg ma azt látjuk, hogy a gazdasági reformok, amiket ígért, lelassultak és az indiai jegybank függetlensége veszélybe került.

Nincs inspiráció

Korábban, amikor a politikusok nem kínáltak szóra érdemes teljesítményt a davosi elitnek, a gazdasági ágazatok között kerestek olyat, amelyből inspirációt meríthettek. Most ez sem jött össze. Az emberek privát szférájába mélyen beletolakodó, a gondolkodásukat és döntéseiket befolyásoló manipulátorok előtt utat nyitó technológiai vállalatok inkább a sötét jövő felfestéséhez adtak ihletet, mint valamilyen vállalható jövőképhez.

A cégek a WEF-eken rendszerint a jövő hírnökének próbálják eladni magukat: az olajmultik például a megújuló energiák éllovasaként, az autógyártók az elektromos közlekedés élharcosaként lépnek fel. Idén azonban azt láttuk, hogy az előbbiek csak tántorognak attól, hogy befektetőik kivonják a tőkéjüket a részvényeikből, az utóbbiakra, főként a német cégekre pedig még mindig árnyékot vet a dízelautók károsanyag-kibocsátási értékeinek meghamisítása miatt kirobbant hitelességi botrány.

Szóval idén nem volt min lelkendezni Davosban - állapítja meg az FT publicistája. A WEF résztvevői arra panaszkodhattak, hogy a világ országai, vállalatai és jelentős vezetői csalódást okoztak nekik ötlettelenségükkel. Csakhogy ez fordítva is igaz: a közéleti híreket fogyasztó embereknek csalódást okozhatott, hogy a davosi elitnek dunsztja sincs arról, mellett kellene vezetnie a világot.