Magyarország a bűnbakok között

A nyugat-európai országok szoros gazdasági kapcsolatai a feltörekvő piacokkal korábban áldásnak számítottak. Mostanra azonban, úgy tűnik, ez lett a legnagyobb átok a fejlett Európa számára.
Pápai Csaba, 2008. október 29. szerda, 18:15
Fotó:

Az euróövezet országai számára a mostani gazdasági válság kirobbanását követően az Egyesült Államokkal szemben egy ideig helyzeti előnyt jelentett a feltörekvő piacokkal, különösen a közép-kelet-európai országokkal és a Baltikummal ápolt élénk gazdasági kapcsolat. Most, hogy a pénzpiaci válság az öreg kontinensen is tagadhatatlanul érezteti hatását ez a kereskedelmi szövetség egyre zavaróbb púppá kezd válni a Nyugat hátán. Az eurórégió exportjainak mintegy harmadát befogadó kelet-európai országok gazdaságainak és bankrendszerének megingása, valamint devizáik hirtelen leértékelődése egyre inkább a nem kívánt rokon szerepében tünteti fel a térség országait, miközben az olaj árfolyamának július óta tapasztalt nagyarányú csökkenése a közel-keleti keresletet is visszafogja - írja a Bloomberg.

Míg a Citigroup gazdaságelemzői újabb kamatvágásokra és recesszióra számítanak az eurózónában, addig a nyugat-európai cégek vezetői arra figyelmeztetnek, hogy a feltörekvő piaci kereslet jelentősen visszaeshet a közeljövőben, ahogy a hitelpiaci válság továbbterjedése miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik a gazdaságokra Kínától Argentínáig. Az eurórégiót a jelenleginél is nagyobb veszély fenyegeti - vélekedett a Fotis közgazdásza -, hiszen egészen idáig élt a remény, hogy a feltörekvő piacokon tapasztalt keresletnövekedés ellensúlyozhatja a hazai kiesést, ám most, hogy a válság villámként sújtotta a feltörekvőket, az európai növekedési remények is elszálltak.

A Citigroup szerint a Nyugat-Európát fenyegető veszélyt jól jelzik azok a számadatok, amelyek megmutatják, mennyit keresett a régió a feltörekvő piacok, különösen Közép-Kelet-Európa egészen mostanáig tartó gazdasági felívelésén. A feltörekvő piacokra irányuló export a teljes eurórégió GDP-jének 6 százalékát adta 2006-ban, míg GDP-arányosan a keletre irányuló eurózónás export még mindössze 4,5 százalékos volt 2000-ben. Az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott feltörekvő piaci országok az eurózóna termékei iránti külföldi kereslet 15,3 százalékát adták tavaly - mindössze 7 év alatt harmadával növelve a régiós keresletet az ECB adatai szerint.

Az Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet október elején még azzal nyugtatta az eurórégiót, hogy a feltörekvő piacokon tapasztalt növekedési tendenciák mankót nyújthatnak a recesszióba süllyedő nyugati országok számára, és biztosíthatják a fokozatos felépülés lehetőségét. Egy nappal azt megelőzően, hogy az IMF bejelentette, 25 milliárd dollár értékű hitelkeretet tesz elérhetővé Magyarország számára az ECB elnöke már felülírta korábbi álláspontját, és további kamatcsökkentéseket helyezett kilátásba.

A korábban jelentős profittal kecsegtető feltörekvő piaci eszközök most tüzes vasakként égetik a befektetők zsebeit, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy - akár jelentős veszteségek árán is - zárják a pozícióikat. A régió helyzetét az is megnehezíti, hogy sok befektető úgy véli, a feltörekvő országok bankjainak jelentős tőkehiánnyal kell majd megküzdeniük a közeljövőben, így már jó előre elzárják a hitelcsapokat. A befektetői pánikot jól jelzi, hogy az MSCI feltörekvő piaci index a hét elején négyéves mélypontjára esett vissza.

A korábban a régióban is szokatlan nyitottságáért dicsért magyar gazdaságot most az ukrán, a fehérorosz és a pakisztáni gazdaságokkal emlegetik egy lapon azt követően, hogy Magyarország is az IMF segítségét kérte devizatartalékai jelentős apadása, és a forint elleni spekulatív támadásokat követően. Az EU kedden jelentette be, hogy Brüsszel is készíti már a saját segélycsomagját Magyarország számára.

A nyugati országok azonban minél gyorsabban szeretnének szabadulni a feltörekvő országok instabil helyzete miatt a nyakukba zúduló tehertől. Gordon Brown brit kormányfő a napokban jelezte: az IMF tartékai lassan kimerülnek, azok feltöltése pedig a jobb helyzetben lévő feltörekvő piaci országok, úgy mint Kína és a Perzsa-öböl menti olajhatalmak feladata volna. Brown szerint a Nemzetközi Valutaalap rendelkezésére álló 250 milliárd dollár akár kevés is lehet a problémák megoldására, az alap büdzséjét pedig azoknak az országoknak kellene kipótolnia, amelyek jelenleg többlettel rendelkeznek.

(Emlékeztetőül: épp Nagy Britannia volt az utolsó nyugat-európai ország, amely az Izlandnak most nyújtott hitelkeretet megelőzően az IMF-hez fordult volna segítségért 1976-ban. Most a britek azok, akik a leginkább tiltakoznak az ellen, hogy a saját zsebükbe kelljen nyúlniuk, hogy a feltörekvőkön segítsenek.)

HOZZÁSZÓLÁSOK