A sötét jóslatokat kedvelő közgazdász guruk rossz szelleme kiszabadulhatott a palackból. Egy gazdasági rémálom valósulhat meg - kezdi a fejlett gazdaságokban mára kialakult viszonyokat elemző cikkét Clive Crook, a Bloomberg publicistája. A szörnyű jelenségnek már a neve is ronda: elnyúló stagnálás (secular stagnation).

Ha tényleg ezzel szembesülünk, az azt jelenti, hogy a fejlett országok gazdaságát fertőző lomha növekedés tartós lesz, hogy a visszaeséseket nem követik fellendülések, hogy a gazdaságösztönzés megszokott eszközei nem működnek, hogy az elveszett munkahelyek helyett nem teremtődnek újak. Mindez azonban semmi ahhoz a lehetőséghez képest, hogy a növekedést végül csak tisztátalan eszközökkel lehet megmozdítani.

Ez van

Az USA bruttó hazai terméke mindössze 12 százalékkal bővült a 2009 nyara óta eltelt öt évben, ami a korábbi gazdasági kilábalásokkal összevetve igen halvány teljesítmény. Az 1960-as évek első felében 35 százalékkal ugrott meg a GDP, a nyolcvanas évek elején, az USA akkori elnöke után reagani fellendülésnek nevezett bővülés idén 28 százalékkal nőtt a gazdaság.

Európában még rosszabb a helyzet. Az eurózóna növekedése leállt. A defláció reális veszély. Elemzők szerint a kilábalás azért lomha, mert a vállalatok és a fogyasztók keveset költenek, és nagy a veszélye annak, hogy semmivel sem lehet őket nagyobb kiadásokra, befektetésekre és vásárlásokra bírni. A népesség elöregedése és egyes kormányok törekvése arra, hogy nagy külföldi devizatartalékokat halmozzanak fel felborította a megtakarítások és a befektetések egyensúlyát. A növekedéshez szükséges megtakarítások meghaladják a kívánatos befektetéseket.

És még ez is

A növekvő egyenlőtlenségek hozzájárulnak ennek az aránytalanságnak a súlyosabbá válásához. A megtakarítási többlet nő mivel a gazdagok jövedelmük nagyobb részét tudják félretenni, mint a szegények. A helyzetet tovább rontja, hogy sok országban zsugorodik a munkaerő, alig javul a hatékonyság, lassan fejlődik az oktatás és a képzés, és lefékeződött az innováció. Mindennek egyik következménye, hogy a kamatok változtatásával nem lehet ösztönözni a gazdaság szereplőit.

Az alacsony kamatok normál helyzetben fellendítik a hitelfelvételt, ezzel a befektetéseket és a gazdasági növekedést, segítenek helyreállítani a gazdaság egyensúlyát a visszaesések után. Miután azonban most az infláció alig érzékelhető és a nominális kamatok gyakorlatilag nullán állnak, a reálkamatok nem lehetnek elég alacsonyak ahhoz, hogy hasznot ígérjenek. Ha nincs áremelkedés, sőt csökkenhetnek az árak, akkor nincs mit ellensúlyozni a befektetések hozamával, akkor érdemes halogatni a háztartási vásárlásokat, mert nem drágulnak a megkívánt áruk.

Nem újdonság

Mindezek lényegében kiadják az elnyúló stagnálás kialakulásának feltételeit. A secular stagnation kifejezést Alvin Hansen harvardi közgazdász professzor használta először 1938-ban. Egyik beszédében a beteg, hamvába holt kilábalás, az önmagát tápláló depresszió veszélyére figyelmeztetett.

Hasonló lehetőséget vázolt fel Lawrence Summers volt amerikai pénzügyminiszter, aki 2013-ban arról értekezett, hogy szemben azzal a feltételezéssel, miszerint a kamatok csak ideiglenesen lehetnek alacsonyak, hosszú ideig a mostani szinten maradhatnak. Krónikus és rendszerszintű fékezői lehetnek a gazdasági növekedésnek.

Újdonság

Summers szerint a szokatlan körülmények egészen furcsa következményhez vezethetnek. Az elnyúló stagnálás miatt elképzelhető, hogy a növekedés ösztönzésére csak egyetlen lehetőség marad: a 2008-2009-es pénzügy válságot előidéző hanyagság megtűrése.

Lehet, hogy hagyni kell, hogy a kapzsi, nemtörődöm, felelőtlen, szélhámos piaci szereplők piramisjátékokat indítsanak, befektetési buborékokat fújjanak fel, amelyek aztán előre láthatóan kipukkadnak. Lehet ugyanis, hogy minden egyéb ösztönző hatástalansága miatt csak az ilyen hamis ösztönzők farvizén tud lendületet venni a gazdaság tisztességesen működő része.

Ha ez a vízió igaznak bizonyul, annak van egy igen súlyos következménye. Lehetséges a gazdaság növekedése és lehetséges a pénzügyi stabilitás is, ám ez a kettő együtt, egymás mellett nem létezhet.

Forgatókönyvek

Egyes közgazdászok szerint a lassú növekedés új érája már elkezdődött. (Közéjük tartozik Summers mellett Paul Krugman Nobel-dijas közgazdász is.) Indokaik különbözők: egyesek a befektetések hiányára hivatkoznak, hozzátéve, hogy nincsenek eszközök ezek fellendítésére. Mások az innováció elgyengülésére mutogatnak.

A pesszimistákkal szemben állnak a technológiai fejlődésben bízó optimisták. Ezen a térfélen is közgazdász professzorok sorakoznak fel, akik szerint az elnyúló stagnálás csak elfedi a lassú növekedés igazi okát: a rossz gazdaságirányítási lépések sorozatát. Ebbe sorba illenek az pénzügyi szabályozást megszigorító jogszabályok (például a Dodd-Frank-törvény), amelyek megdrágítják a pénzügyi szervezetek működését.

A középen álló szakértők szerint eltúlzott a pesszimisták sötéten látása, ám bizonyos aggodalmak megalapozottak. A recesszió lehetősége ugyan elhalványult, de ha csak a demográfiai változásokat (a népesség elöregedését) vesszük figyelembe, akkor is levonhatunk egy kellemetlen következtetést. Nevezetesen azt, hogy az USA és más fejlett gazdaságok a jövőben várhatóan gyengébben fognak teljesíteni, mint ahogyan azt a múltban megszokhattuk tőlük.

Definíció

A secular stagnation a piacgazdaságok olyan állapota, amikor egy negatív visszacsatolás eredményeként nem vagy alig növekszik a GDP - derül ki a Financial Times gazdasági szótárából. Kiindulópontként az egy főre jutó jövedelem ugyan viszonylag magas, ám a megtakarítások ehhez viszonyított aránya fokozatosan meghaladja hosszabb távú befektetések arányát. Utóbbi alatt a jövendő növekedést megalapozó szférákba, az infrastruktúrába, az oktatásba irányuló befektetések értendők. Ezek elmaradása miatt a második lépcsőben elkezd csökkenni a gazdasági növekedés, ami az egy főre eső jövedelem, és ezzel a megtakarítások visszaeséséhez vezet. Ez lefelé nyomja az említett "fordított" megtakarítási-befektetési arányt, ami nullára csökkenti a növekedést, azaz kialakul az elnyúló stagnálás.

Egyes elemzők szerint a növekedés makacs lassúsága a fejlett országokban, elsősorban Európában már a secular stagnation jelenségének megnyilvánulása, amelyet az erősebb európai gazdaságok - mindenekelőtt Németország - idézett elő az elmúlt években.