A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

A mennyiségi lazítást (QE) pártolók − köztük Ben Bernanke Fed-elnök − gyakran azzal érvelnek, hogy ugyan tény, hogy a reálgazdasági hitelezést nem pörgeti fel közvetlenül a tömeges jegybanki eszközvásárlás, de legalább a tőzsdei árfolyamok felhajtásának pozitív vagyoni hatásából az egész társadalom részesül. A gondolatmenet szerint a QE bizonyíthatóan kedvező hatást gyakorol a részvényárfolyamokra − akár közvetlenül vándorol a pénz a bankok mérlegeiből a piacokra, akár a bizalmi hatás hozza vissza a befektetők vásárlási kedvét −, ezért mindenki, aki megtakarításokkal rendelkezik, akár csak magán-nyugdíjpénztárbeli számlával, gyarapodni fog. A Bank of England (BoE) egy közelmúltbeli tanulmánya azonban visszautasítja ezt az érvelést − igaz, nem is olyan radikálisan, mint egyes brit nyugdíjas érdekvédők, akik szerint hosszú távon lerombolhatják megtakarításaikat a szokatlan jegybanki politikákkal, hiszen azok brutálisan lenyomják egyes eszközök kamatait.

A brit jegybank kutatói a BoE eszközvásárlásainak jövedelmi elosztási hatásait próbálták vizsgálni, és arra jutottak, hogy a nyugdíjasok megtakarításaira nagyjából semleges hatást tett a QE, a gazdagok és idősek viszont gazdagabbak, a fiatalok pedig jóval szegényebbek lettek. A tanulmány szerint a 375 milliárd fontos brit mennyiségi lazítás jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 20 százalékot emelkedjenek a részvényárfolyamok a válság utáni mélyponthoz képest, valamint hogy stabilizálódjanak az ingatlanárak; ennek köszönhetően a brit háztartások vagyona nagyjából 600 milliárd fonttal emelkedett a politika miatt, tehát átlagosan személyenként 800 fonttal lettek a britek gazdagabbak. A probléma azonban nem ezzel, hanem a többletvagyon életkori és vagyoni csoportok közötti eloszlásával van.

A brit háztartások leggazdagabb 5 százalékának kezében van a teljes vagyon 40 százaléka, és hasonlóan torz a megoszlás az életkor szerint: a 45 év felettiek tulajdonában van a vagyon 85 százaléka. Így a pénzügyi eszközök közvetlenül a QE miatti árfolyam-emelkedéséből eredő vagyontöbblet hatalmas része csapódott le a gazdagoknál és az időseknél, hiszen eleve ők birtokolják ezeket az eszközöket − a leggazdagabb háztartások egyenként fontszázezreket kaptak ajándékba a brit jegybank politikája miatt. A nyugdíjasokat ugyan nagyjából 70 milliárd fonttal megrövidítették a QE miatt visszaeső kamatlábak, ám ennél valamivel többet nyertek az eszközárfolyamok stabilizálódásával.

A fiatalok − akik jellemzően ezekben az években kezdenének megtakarítani és házat vásárolni − ezzel szemben egyértelműen a jegybanki politikai vesztesei voltak, hiszen a rekordalacsony jegybanki kamatláb egyáltalán nem ösztönöz megtakarításra, a stabilizálódott árfolyamú ingatlanok megvásárlása pedig jóval távolabb került tőlük. Nem csupán igazságossági, hanem makrogazdasági probléma is ez − kommentálták egyes elemzők a BoE tanulmányát −, hiszen a fiatalokat és a megtakarításokkal nem rendelkezőket sújtó politika lenyomja a fogyasztói keresletet is.