A 64 éves Draghi - eddig az olasz központi bank és a Húszak (G20) pénzügyi stabilitási tanácsának (FSB) elnöke - ECB-elnöki szereplésének kezdetére mindenképp hatással lehet, hogy éppen Olaszországban nem sikerült a kormánynak növekedést ösztönző reformokat végrehajtani, és a nagy kormányzati adósság növeli a nyomást az ECB-ra, hogy váljon végső hitelezővé, mint bármely önálló ország jegybankja.

Túlzó módon értelmezték

Az euróövezet és az IMF már kisegítette Portugáliát és Írországot, majdnem reménytelenül bár, de segíti Görögországot is, ám ha a nagyságra harmadik euróövezeti gazdaság, az olasz is bajba kerülne, az kimerítené a közös forrásokat. Az ECB viszont - elvileg - korlátlan finanszírozást nyújthatna, végső soron pénzteremtéssel, ahogyan az amerikai Fed, a Bank of England és a Bank of Japan tette az elmúlt években.

Draghi a múlt héten egy nyilatkozatában célzott arra, hogy az ECB folytatja a nehéz helyzetben lévő tagországok állampapírjainak vásárlását, ám utána a megbízatása végén járó Trichet azt mondta, hogy olasz kollégája nyilatkozatát túlzó módon értelmezték a sajtóban.

A kemény német ellenállás folytatódhat

A vita tárgya most az ECB tavaly májusban kezdett értékpapírpiaci programja (SMP). Ennek során értékpapírosított euróövezeti köz- és magánadósságot vett. Idén már abbahagyta a programot, amelyet eleve kivételesnek, megbízatásától idegennek és korlátozottnak minősített, de négyhavi szünet után augusztusban kénytelen volt felújítani, mindenekelőtt spanyol és olasz államadósságot vásárolván.

Ez annyira megosztotta az ECB vezetését, hogy lemondott a jegybank német igazgatótanácsi tagja és szintén német fő közgazdásza. A németek szerint az ilyen piaci beavatkozással az ECB túllép alapokmányának felhatalmazásán, amely a pénzügypolitika szabályozására szól, és költségvetési területre téved, kiszolgáltatva magát politikai befolyásolásnak. Ez ügyben Draghi további német elutasításra számíthat.

A német kormány még azt sem nézné jó szemmel, ha az euróövezeti mentőalapot (EFSF) bankká alakítanák, hiszen akkor az is fordulhatna refinanszírozásért az ECB-hez - az ilyen megoldás csak megkerülné azt a problémát, hogy az ECB végső hitelezői szerepéhez meg kellene változtatni az EU alapszabályát.

Kapcsolódó

Egy olaszországi válság tehát új szintre emelné a dilemmát. "Ha Olaszország meginog, akkor az EFSF számára most elképzelt sok száz milliárdos tőkeinjekciók sem lesznek elegendők. Az olaszoktól függ, mikor hagyhatja abba az ECB a kormánykötvények vásárlását" - mondta a Reutersnek a német Bundesbank egyik illetékese. Ennek egyelőre nincs jele, miután az olasz állampapírok hozama pénteken új rekordot ért el.

Csütörtökön jön a bemutatkozás

Draghi első próbatétele csütörtökön lesz, amikor sajtóértekezleten ismerteti az ECB következő kamatdöntésének indokait. A gazdaság szereplői, az elemzők és a sajtótudósítók az elmúlt nyolc évben megszokták Trichet kódolt szóhasználatát, amelyből tudni lehetett, hogy legalábbis a következő hónapig merre tart a bank. (Ha Trichet azt mondta: "gondosan figyeljük" a fejleményeket, az kamatcsökkentés lehetőségére utalt; ha azt mondta: "igen szorosan követjük" az eseményeket, az változatlan kamatszintet sejtetett; ám ha azt mondta: "erős éberséggel" figyelünk, az majdnem bizonyosan kamatemelést jelentett egyhónapos határidővel).

Most mindenki Draghi szóhasználatát fogja "éberen figyelni", hogy lesznek-e hangsúlyváltozások az inflációellenes - a kamatszint tartását, ha nem épp emelését óhajtó - német álláspont, illetve a gazdaságtámogatást, olcsóbb pénzt követelők kereszttüzében. A múlt héten Draghi maga is szólt a gazdasági növekedés lassulásának "jelentős kockázatáról".

A hétfőn megjelent friss adat arról, hogy az euróövezetben októberben is 3 százalékos volt a tizenkét havi infláció, csakúgy, mint szeptemberben, nem nehezíti tovább, viszont nem is enyhíti Draghi kínjait, tekintve, hogy az ECB tűrésküszöbe legföljebb 2 százalékos tizenkét havi infláció.

A francia kapcsolat

A német ECB-vezetők lemondásán kívül a "francia kapcsolat" is bonyolítja Draghi sorsát. Korábban a francia kormány azzal a feltétellel adta támogatását Draghi ECB-elnöki kinevezéséhez, hogy az ECB igazgatótanácsának másik olasz tagja, Lorenzo Bini Smaghi átadja helyét egy francia bankárnak. Bini Smaghi megbízatása csak 2013-ban jár le, és ő maga az ECB függetlensége ellen irányuló támadásnak minősített minden beavatkozást személyével kapcsolatban. Eddig az ECB testületileg támogatta őt. Csakhogy közben Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is sürgetni kezdte, hogy mondjon le, nehogy megromoljanak az olasz-francia kapcsolatok. Ám ennek is vannak határai.

"Biztosra veszem, hogy Bini Smaghi be fogja látni, nem lehet ő háborús ok, és az év végével távozik, ahogy a megállapodás szól. Sarkozy (francia államfő) egyre idegesebb. Egy ponton azonban azt mondtam neki: de hát mit csináljak (Bini Smaghival)? Öljem meg?" - idézte a Reuters Berlusconit.