Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Jelenleg az uniós munkavállalók három százaléka, mintegy 9,5 millió ember él és dolgozik hazáján kívül, másik EU-tagország területén, és további 1,2 millióan vannak azok, akik másik EU-tagállamban dolgoznak, mint ahol élnek. Azok az emberek azonban, akik külföldön akarnak munkát vállalni, gyakran nem részesülnek kellő védelemben és megfelelő tájékoztatásban a célországban, és sokszor szembesülnek nehézségekkel az elhelyezkedés, a szociális kedvezmények, illetve a munkakörülmények tekintetében az Európai Bizottság szerint.

Az EU javaslattevő-végrehajtó testülete javaslatot terjesztett elő, annak érdekében, hogy nagyobb érvényt szerezzen a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának és hogy az uniós polgárok a gyakorlatban könnyebben érvényre tudják juttatni azt az őket megillető uniós jogot, hogy egy másik tagállamban munkát vállalhassanak. A bizottság szerint  állandó problémát jelent, hogy a közszféra és a magánszféra munkáltatói nincsenek tisztában a vonatkozó uniós jogszabályokkal. Ez a bizottság szerint független attól, hogy az adott tagállam nemzeti joga megfelel-e az uniós jognak, vagy sem.

A munkaadók uniós jogban mutatkozó hiányosság azonban sok esetben azt idézi elő, hogy a munkavállalókat állampolgárságuk miatt hátrányos megkülönböztetés éri - állapítja meg a bizottság. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a munkavállalók nem tudják, kihez forduljanak a foglalkoztatás helye szerinti EU-tagállamban, amikor - szabad mozgáshoz való joguk érvényesítése során - akadályokba ütköznek - mutat rá a bizottság közleménye.

Miért nem akarnak más tagállamban dolgozni az uniós polgárok?

Egy 2011. szeptemberben elkészített tematikus Eurobarométer felmérés arra mutatott rá, hogy az uniós polgárok 15 százaléka azért nem foglalkozik annak gondolatával, hogy másik tagállamban vállaljon munkát, mert úgy véli, túl sok akadállyal kellene szembenéznie. Ezek között az akadályok között az eltérő munkaerő-felvételi feltételek, az egyes állások betöltésének állampolgársághoz kötése, az eltérő munkafeltételek (fizetés, beosztás) és előmeneteli esélyek, a szociális kedvezményekhez szükséges feltételeknek az adott tagállam állampolgárai által könnyebben teljesíthetősége (pl. a lakóhelyre vonatkozó feltétel), valamint azok az esetek szerepelnek, amikor a munkavállalás helye szerinti tagállam figyelmen kívül hagyja, vagy eltérő módon számítja be a más tagállamban szerzett szakmai képesítést.

A munkavállalók szabad mozgása kulcsfontosságú elv az EU egységes piacának működése szempontjából - hangsúlyozta Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős biztos. Mivel jelenleg egyes tagállamokban jóval magasabb a munkanélküliség, mint másokban, rendkívül fontos, hogy a külföldi munkavállalás megkönnyítése - tette hozzá. A biztos szerint a javasolt intézkedések segítenek majd elhárítani azokat az akadályokat, amelyek a más EU-országban történő munkavállalást hátráltatják.

Amennyiben az Európai Parlament és a Tanács elfogadja, a javaslat elősegítheti a hatályos jogszabályok tényleges és hatékony végrehajtását. A bizottsági közlemény szerint az elfogadott irányelv kötelezni fogja a tagállamokat arra, hogy:

  • tájékoztatással, segítségnyújtással és tanácsadással foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pontokat hozzanak létre annak érdekében, hogy az uniós migráns munkavállalók és munkáltatók jobban megismerjék az őket megillető jogokat;
  • megfelelő jogorvoslati lehetőségeket biztosítsanak az érintettek számára tagállami szinten;
  • lehetővé tegyék a szakszervezetek, a civilszervezetek stb. számára, hogy közigazgatási, illetve jogi eljárásokat indítsanak a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő munkavállalók nevében;
  • összességében jobb tájékoztatásban részesítsék az uniós migráns munkavállalókat és munkáltatókat.