Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Életemben először fordul elő, hogy az európai integráció tehet (legalább) egy nagy lépést hátrafelé - kezdi személyes felütéssel cikkét a Financial Timeson (FT) Wolfgran Münchau uniós ügyekkel foglalkozó publicistája. Hogy melyik válság ér kritikus véget, az még nem látszik, de sajnos ez ügyben elég nagy a választék.

Újabb terrorista támadások jöhetnek, Nagy-Britannia kiléphet az Európai Unióból, nem lehet előre látni, hány menekült érkezik idén a földrészre, vagy hogy újra kiéleződik-e az eurózóna válsága. Az FT szakírója szerint meglehetősen nagy a valószínűsége annak, hogy e négy krízis közül legalább egy kicsúszik a döntéshozók ellenőrzése alól.

Eredendő "bűnök"

Régi lemez, hogy hiba volt létrehozni a közös európai valutát a hozzá illő bankunió nélkül. Hogy rossz döntés volt kialakítani az útlevélmentes utazást biztosító schengeni övezetet közös határőrség és bevándorlási politika nélkül. És ehhez az FT szakírója hozzáadja még az EU bővítését is, amelynek nem az elvével van baja, hanem azzal, hogy az európai országok elsiették a kelet-közép-európai tagállamok felvételét.

Az FT publicistája ugyanakkor azt tartja a legnagyobb hibának, hogy Európa vezetői erőből akarták megoldani az eurózóna válságát. Nem próbálták megszerezni a közvélemény támogatását ahhoz, amire szükség lenne: egy politikai és gazdasági unió létrehozásához. Ehelyett az Európai Bizottság lépésről lépésre mindig megtette azt a minimumot, amire a túléléshez szükség volt.

Instabilitás

Ez négy módon járult hozzá az EU jelenlegi instabilitásához. Egyrészt világossá tette, hogy az uniós vezetés egyszerre csak egy válságot képes kezelni. Az Európai Bizottság nem kormány: részben végrehajtó, részben adminisztrációs, részben az európai szerződések betartását ellenőrző funkciója van.

Az Európai Tanács szintén nem kormány, hanem az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek időnként ülésező döntéshozó szervezete. Münchau nem fogadna arra, hogy az Európai Tanács tagjai nem találják meg a minimális kompromisszumokat, amire a döntéseikhez szükség van, de biztos benne, hogy ez a testület nem tud megoldani igazán nagy problémákat.

A lényeg: a válságkezelés végrehajtó hatalommal rendelkező szervezeteket igényel, amelyek uniós szinten nincsenek.

További zűrök

A második gond, hogy egymással párhuzamosan futó válságok összeérhetnek. A legjobb példa erre a görög és a bevándorlási krízis összecsúszása. Miközben a görög gazdaság még mindig zsugorodik több tízezer menekült rekedt az országban.

Hasonlóan aggasztóak azok a helyzetek, amikor hamis kapcsolat alakul ki a párhuzamos válságok között. Ilyen az, amikor például a lengyel kormány a brüsszeli terrortámadásra hivatkozva kezdi visszavonni 7000 menekült befogadására tett vállalását. Ugyanilyen hamis kapcsolat, amikor a brit függetlenség hívei kreálnak az ország uniós kilépése melletti indokot a terrorizmusból.

Gazdasági bajok

Európa megoldatlan gondja, hogy számos itteni ország gazdasága még mindig nem tudta visszanyerni a 2008-2009-es válság előtti nagyságát. Eközben sok kormány inkább a biztonságból áldozott, a rendőri kiadásokat csökkentette a költségvetés egyensúlyának javítása érdekben, mint hogy visszavágta volna a szociális kiadásokat.

A gazdasági bajok közé tartozik a gazdagok és a szegények közötti mélyülő szakadék, illetve a kontinens észak és déli része közötti ellentét. Az eurózóna válsága idején az északi országok vonakodtak a jelentős, tartós pénzügyi transzfer elfogadására, márpedig enélkül nem lehet véglegesen leküzdeni a déliek lemaradását.

Bizalomvesztés

Mindezek a problémák felemésztették Európa politikai tőkéjét. Ahogy a megoldatlan válságok egymásra torlódtak, úgy erősödött az európai lakosságban az Európával szembeni bizalmatlanság. Ez természetes: ha az EU nem tudja megoldani a földrész gondjait, akkor elkerülhetetlen, hogy gyengüljön a hitele.

Ezzel megnyílt az út a bal- és jobboldali populista pártok előtt, amelyek lételeme, hogy kihasználják az unió hibáit. Nem lenne meglepő, ha valamelyikük egy napon hatalomra kerülne az egyik nagy európai országban.

További következmények

A négy nagy válság burjánzásának legkárosabb következménye, hogy emiatt elakadnak azok a projektek is, amelyeknek mindenki hasznát látná. Ilyen a közös titkosszolgálat, amely hatékonyan koordinálhatná a terroristák ellenni harcot, és ilyen a bevándorlás közös európai kezelése is.

Ha Európa nem bénázta volna el ezeknek a kríziseknek a kezelését, akkor nyilván jobban bíznának az emberek abban, hogy például hatásos választ tud adni a terrorveszélyre.

Hogyan bízhatnánk meg azonban egy szervezetben, amely még egy közepes válságot sem tudott levezetni? Münchau úgy véli, hogy bizalom helyreállításához legalább a schengeni övezetet fel kellene adni addig, amíg nem kerül teljesen az EU szintjére a közös határvédelme, bevándorláspolitika és terrorelhárítás. Nem gondolja ugyanakkor, hogy egy ilyen döntés megszülethet.