Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Ki lehet tenni a zászlókat, el lehet kezdeni a memoárok megírását. Az eurózóna három éven át tartó válsága, amely az közös európai valuta csődjével - s ezzel egy új világszintű krízis kirobbantásával - fenyegetett, véget ért. A brüsszeli vezetés, a francia, a német, az olasz és a spanyol kormány, az Európai Központi Bank (ECB) és a Nemzetközi valutalap kihirdetheti, hogy a válságkezelési erőfeszítései - továbbá az ECB elnökének 2012. nyári kijelentése, miszerint az európai jegybank mindenképpen megvédi az eurót - sikerrel jártak.

Az euró összeomlása ellen játszó spekulánsokat legyőzték, a történet feldolgozása immáron a történészekre tartozik. Az elmúlt hetek piaci fejleménye világossá tették, hogy a dolgok visszatértek a régi kerékvágásba - kezdi elemzését Matthew Lynn, a CNBC kommentátora. A gond "csupán" az, hogy pénzügyi gondok legyűrése után csak most veszi igazán kezdetét egy kiterjedt európai gazdasági és politikai válság. A piaci befektetők nem rombolták le az eurózónát, ám egy elhúzódó szociális válság még megteheti ezt.

Sötét múlt

A történet elején, 2011 és 2012 nagy részében úgy tűnt, hogy az euró léte hajszálon múlik. A pénzpiacokon folyamatosan támadások érték a közös európai valutát. A görög államkötvények hozama - a brutális visszafizetési kockázat miatt - 30 százalékra ugrott. Olaszország a fizetésképtelenség határára került, amit csak Silvio Berlusconi kormányának dicstelen megbuktatása árán lehetett elkerülni. Spanyolország hajszálra volt attól hogy Görögország, Írország és Portugália után EU-IMF segélycsomagot kérjen.

Ciprus tavaly tavaszi összeomlása egész Európán végigsöprő bankcsődhullámmal fenyegetett. Az államcsődöt végül csak a helyi bankbetétek egy részének elkonfiskálásával lehetett elkerülni. Éveken át egymást követték az EU és az IMF vezetőinek éjszakába nyúló válságtanácskozásai, amelyen az újabb és újabb segélycsomagok feltételeiről alkudoztak a bajba került országok kormányainak képviselőivel.

A szép jelen

Az elmúlt hetekben azonban egyértelművé váltak a pénzügyi konszolidáció jelei. Az ötéves olasz és spanyol kötvények hozama a hasonló futamidejű amerikai papírok szintjére csökkent. Írország kikerült az pénzügyi intenzív osztályról és a görög kormány is kötvénykibocsátásra készül.

Az IMF jelentése szerint a jegybankok devizatartalékain belül nő az euró aránya, ami világos jele az európai valuta iránti bizalom visszatérésnek. 2013 utolsó negyedévében a korábbi 24,1 százalékról 24,4 százalékra emelkedett ez a mutató, és látva az idei első három hónap erős euróárfolyamát, feltételezhetjük, hogy folytatódtak az euróvásárlások.

A befektetőknek küldött üzenet világos: nem kell attól tartaniuk a jövőben - vagy másként nézve: nem célszerű arra játszaniuk -, hogy egy reggel arra ébrednek, visszatért a drachma, a peso és a líra. Ebből következően érdemes vásárolniuk az európai tőzsdei cégek részvényeit is, mert nem teremt kezelhetetlen helyzetet, hogy euróban tető alá hozott szerződéseiket esetleg újra kell kötniük a visszahozott nemzeti devizákban.

A csúnya jelen

A pénzügyi válság elkerülésének azonban iszonyatos társadalmi-gazdasági ára volt. Az eurózóna átlagos munkanélküliségi rátája 11,9 százalék, ami azt jelenti, hogy 19 millió embernek nincs állása. Olaszországban és Spanyolországban 13 százalékon áll ez a mutató, Görögországban 25 százalék felett van. A fiatalok körében 23,5 százalék az övezet rátája, a legnehezebb helyzetben lévő országokban azonban a fiatalok fele nem talál állást. Az USA-ban és Nagy-Britanniában eközben az elmúlt években annyival csökkent a munkanélküliség, hogy a jegybankok kamatemelésen gondolkodnak.

A görög gazdaság 25 százalékkal kisebb, mint a válság előtt, és alig mutatja a kilábalás jeleit. Az olasz GDP akkora, mint amekkora akkor volt, amikor az ország csatlakozott az eurózónához. Írország kikerült a nagyon gazdag országok közül, és talán soha nem jut vissza ebbe az elitklubba. Ezek az országok olyan hosszú távú sérüléseket szenvedtek el, amelyeket talán soha nem hevernek ki. A spanyolok és az olaszok egy egész generációja jó eséllyel soha nem fog dolgozni. Kutatások szerint akik 25 éves korukig nem találnak állást, azok soha nem fognak életük során.

Kilátástalan jövő

Az eurózóna fellendüléséhez valódi gazdasági növekedésre lenne szükség. A bővülésnek gyorsulnia kell - az a 0,1 százalék, amit például Franciaország össze tudott hozni az elmúlt negyedévben, édeskevés. Ahhoz, hogy az elmúlt években elporladt gazdaság visszaépüljön és a munkanélküliség csökkenjen három-négy százalékos pluszra lenne szükség. Ez a fordulat azonban nem várható.

Európa éppen abba a csapdába került, amelybe az 1930-as években, amikor a ragaszkodott a merev aranystandardrendszerhez (ebben a nemzeti valuták értéke csak szűk határok között, az alsó és a felső aranypont között változhatott - zskflnk.uw.hu), amivel nulla növekedésre kárhoztatta magát. Az eredmény strukturális depresszió óriási munkanélküliséggel, kivándorlással és a társadalmakat felőrlő megszorításokkal. Mély politikai válság. Európa egyben maradhat mindaddig, amíg polgárai ezt elviselik. Kérdés, hogy meddig.