A mostani válsághelyzetben különösen felértékelődhet annak a jelentősége, hogy egyes, fejlődő vagy gyengébb helyzetben lévő gazdaságok az olyan domináns pénznemekből jövő bevételükkel igyekeznek megerősíteni pozícióikat, mint a dollár, vagy az euró.

Elmúlt felette az idő

Az exportra hagyatkozó gazdaságok esetében ez teljesen elterjedt gyakorlat, nincs ez máshogy Magyarországon sem, ahol a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a versenyképesség egyik zálogaként tekint a likviditásbőségre, és az ezzel járó, sokszor a makrogazdasági alapokhoz mérve aránytalanul gyenge forintra.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) közgazdászai szerint ez a gyakorlat azonban mostanra meghaladottá vált. Sőt, adott esetben káros is lehet egyes vállalatok, vagy országok gazdálkodására nézve. Az alapvetés szerint az egyes vállalatok áraikat saját országuk fizetőnemében határozzák meg. Amennyiben a termékeiket exportálják, akkor nyernek azon, ha épp erősebb a dollár, vagy a saját országukban, akár mesterségesen gyengébb lesz a pénz.

Ez rövid távon segítség lehet, viszont az adatok azt mutatják, hogy nem ennyire egyszerű a képlet. Mivel az exportáló vállalatok rendszerint beépültek már a nagy nemzetközi termelői hálózatokba, a láncon belül ugyanabban a devizában, jellemzően dollárban vagy euróban történik az elszámolás, vagyis érdemi nyereséget nem lehet elérni az árfolyammozgáson.

Érdemes felidézni Patai Mihály, az MNB alelnökének, korábban a Magyar Bankszövetség elnökének egy időben többször hangoztatott érvelését, miszerint Magyarországon is épp ez a helyzet. Lévén az ország teljesen beépült a német termelői láncokba, a kifizetések nyomán úgy lehet venni, hogy már a 90-es évek óta részei vagyunk az eurózónának - a kezdetekkor még márkában való fizetésekkel.

Nincs nyereség

Az IMF érvelése szerint azon túl, hogy a pénzgyengítéssel export oldalon nincs nyereség, az import terén kifejezett veszteségeket kell elkönyvelni. Mindaz, amit egy ország importál drágább lesz, ha a gyengül a fizetőeszköze, amit ezek szerint nem ellensúlyoznak az exportból származó többletbevételek.

Ebből adott esetben az egyes gazdaságoknak lehet egyéb haszna is, ha a drága import helyét a helyi termelés át tudja venni, ennek előfeltétele, hogy az adott termékeket és szolgáltatásokat az adott ország maga is országhatárokon belül elő tudja állítani.

A gyengébb helyi pénz az egyes, importra berendezkedett vállalatokra is veszélyes. Az exportálók, amelyeknek árazása és árbevétele egyaránt dollárban és euróban van, különösebben nem érzik meg az árfolyammozgásokat. Viszont a fedezetlen kitettséggel működő importőrök esetében más a helyzet. A gyengébb helyi pénz rontja az eredményeiket, és ezzel romlanak a forrásbevonási képességeik is.

És még a vírus is

Az általános gazdasági változásokon túl jelen esetben a koronavírus-járvány hatásaival is számolni kell. Az IMF szerint a mostani speciális körülmények mellett rövid távon sincs haszna a gyengébb helyi pénzzel kalkulálni, mivel globálisan visszaesett a gazdaság, és rendkívüli módon beszűkült az exportpiac.

Szintén értelmetlen az olyan iparágakban számolni az árfolyamhatással, mint a turizmus, ami rövid távon megszűnt, és hosszabb távon is várhatóan érezteti a hatását az utazói szokásokban a koronavírus-járvány.

Az IMF ennek megfelelően azt javasolja, hogy a helyi gazdaságok megóvása és újraépítése érdekében elsősorban egyéb, költségvetési és monetáris eszközökben kezdjenek el gondolkodni a hatóságok, lévén a helyi pénz jellemzően a dollárral, de akár az euróval szembeni gyengítése nem adja meg azt a versenyképességi löketet, amit eddig mindettől hagyományosan vártak.