A magát megnevezni nem kívánó hivatalnok úgy fogalmazott: a textil- és ruházati ipar képviselői, valamint a cipőgyártók csaknem egyharmada van nagy nyomás alatt ma Kínában, s hagyta el részben vagy teljesen a kelet-ázsiai országot emiatt. A vállalatok legkedveltebb célpontjai közt a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagországai szerepelnek, mindenekelőtt Vietnám, Indonézia és Malajzia.

Liang Si-jü (Liang Shiyu), a kínai textiláruk külkereskedelmi kamarájának vezetője a lapnak megerősítette: jelentős számú termelő helyezte át székhelyét máshová az elmúlt időszakban. Liang szerint ez ugyanakkor magától értetődő jelenség, amely a központi kormány gazdasági struktúraváltást érintő törekvéseivel is összhangban van. A jelenlegi ötéves terv is továbblépésre, a minőség növelésére ösztönzi az exportőröket - emlékeztetett Liang.

Emelkednek a bérek...

A termelőcégek többnyire az emelkedő bérköltségek miatt döntenek a távozás mellett: az elmúlt években a kínai bérek átlagosan 15 százalékkal, a minimálbérek pedig tavaly átlagosan 22 százalékkal, az idei év első hat hónapjában mintegy 20 százalékkal nőttek. A vezetés tervei szerint az évtized közepéig legalább 13 százalékos emelkedés garantálása a cél.

Az egykor az "exportőrök fővárosának" tartott dél-kínai Sencsenben (Shenzhen) jelenleg 1500 jüan (51 ezer forint) a minimálbér összege, miközben Vietnámban már ennek egyharmadáért is lehet munkaerőt találni. A környező ázsiai országok ráadásul kedvezményes politikákkal, így például olcsó földbérlettel is csalogatják a vállalatokat.

A kérdés nemcsak a kínai, hanem a külföldi vállalatoknak is fejfájást okoz: az Amerikai-Kínai Üzleti Tanács és az Európai Unió kereskedelmi kamarájának üzleti környezetet vizsgáló, rendszeres jelentéseiben évek óta a tagvállalatok leggyakrabban említett problémái közt szerepel. Az olcsó Kína végéről szóló tavaly év végi tanulmányában a Boston Consulting Group nemzetközi tanácsadócég úgy becsülte: a növekvő munkaerőköltségek miatt Kínából az USA-ba visszatelepülő vállalatok akár hárommillió munkahelyet is teremthetnek 2020-ig.

Az adóreformot sürgetnek

Közben a Hszinhua hírügynökség szerint az adózási rendszer reformját sürgette Li Ko-csiang (Li Keqiang) jelenlegi miniszterelnök-helyettes, a miniszterelnöki szék valószínű várományosa, a reform ugyanis az ipari fejlődést és a gazdasági szerkezetátalakítást segíti.

Az adózási rendszer kiigazítása az ország szélesebb pénzügyi reformjának fontos része, a gazdasági növekedés stabilizálásában is fontos szerepet játszik, éppen ezért a kormánynak fel kellene gyorsítania ezen reformok kivitelezését - idézi a Hszinhua a politikust.

Próbaüzem

Jelentősebb adóreformról tavaly év végén döntött a kínai vezetés, próbajelleggel január 1-jétől Sanghajban új rendszer van életben. A változás lényege, hogy lehetővé válik az iparűzési adóról az általános forgalmi adóra áttérés. Ebből a vállalkozások jelentős mértékben profitálnak, az áfa-alanyiság esetén ugyanis adóbevalláskor számos tétel leírható, így például az üzemanyagköltségek vagy a felszerelésre fordított kiadások, míg az iparűzési adó alapját - tekintet nélkül a költségekre - pusztán a cégek árbevétele jelenti.

Sanghajban ezt a közlekedési és szolgáltatási szektor egyes iparágaiban vezették be, s az adóreform részeként az áfakulcsok is csökkentek: a korábbi 17 és 13 százalékról 11 és 6 százalékra mérsékelték. A reform kiterjesztéséről júniusban döntött a kormány, szeptember elsejétől Pekingben is él a rendszer, és bevezetése még az idén legalább kilenc másik városban és tartományban várható.

Bővítés is várható

Területi és szektorbeli bővítés is várható, vagyis a telekommunikációs, vasúti és építőipari szektorokban is lehet majd áfaalanyiságot választani - ezt a hétvégén jelentette be a miniszterelnök-helyettes konkrét céldátum megnevezése nélkül. Ez azért nagyon fontos, mert óriási anyagi segítséget jelenthet az adók csökkentésével a lassuló GDP-növekedés és az emelkedő költségek által leginkább sújtott gazdasági ágazatokon.

Li több elszántságra és bátorságra szólított fel a reformok kivitelezését illetően, hozzátéve, hogy a pénzügyi, adó, vállalati, árazási, jövedelemelosztási területek reformja elkerülhetetlen az ország továbbfejlődéséhez.