Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A brüsszeli diplomaták mindig külön figyelmet szentelnek annak, milyen üzenetek érkeznek Angela Merkel német kancellár háza tájáról - írja Alex Baker, a Financial Times (FT) berlini tudósítója. Ahogy egy hőlégballont új útra terel a széljárás megváltozása, úgy módosulhat az unió álláspontja a Berlinből érkező fuvallatok hatására. Merkel természetesen nem mondhatja meg az EU-nak, miként tárgyaljon a válásról az Egyesült Királysággal, de véleménye igazodási pontnak számít.

Öröm Londonban

Ezért nem meglepő, hogy a londoni kormány örömmel hallja azokat a pletykákat, amelyek szerint Merkel felpuhította korábbi álláspontját a brexittel kapcsolatban. Theresa May miniszterelnök legutóbbi találkozójukon a német fővárosban úgy érzékelte, hogy a kancellár megértőbbé vált a brit szempontok iránt. Más szóval mintha kész lenne rugalmasabban kezelni a brexitet.

Állítólag nem egyszerűen arról van szó, hogy a német kormány kerülné a londoni kormány jelenlegi brexitstratégiájának bírálatát, hanem keresné a lehetőséget arra, hogyan lehetne az összhangba hozni azt az EU elképzeléseivel. A brit javaslat szerint a szigetország az áruk kereskedelmének területén a vámunióban maradna, míg a szolgáltatások terén szakítana az EU-val. A gond az, hogy a kettőt sok esetben lehetetlen szétválasztani.

Merkel-varázslat

Ugyanakkor az FT szakírója szerint van itt egy tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyfajta Merkel-féle misztériumról beszélünk: talán valóban jelezte brit kollégájának, hogy változtatna álláspontján, ám hogy meddig menne el ebben az nem világos. Senki sem volt jelen a brüsszeli apparátusból a két vezető négyszemközti találkozóján, ami nem könnyíti meg az ott esetleg elhangzottak dekódolását.

Egymást követően több brit miniszterelnök is megtapasztalhatta, milyen zavarba ejtő Merkel stílusa. Briliáns abban, hogy azt az érzetet keltse tárgyalópartnerében, hogy többet árult el szándékaiból annál, amennyit valójában elárult. David Cameron, May elődje igen gyakran félreértette a meleg szavak valódi tartalmát.

Csak óvatosan!

Az óvatosság most is ajánlott. Merkel eddig azok közé tartozott, akik a legkeményebb pozíciót foglalták el a brexittel kapcsolatban. Mindenekelőtt az Európa-projekt egységét akarta megőrizni, az angol-brit viszonyt alárendelte ennek.

A brexittel nem sokat foglalkozott, részben a németországi belpolitikai csatározások miatt, amikor azonban odafigyelt rá, akkor kifogásolta, hogy 2017 végén az EU túl könnyen elfogadta a brit kilépést követő szűken két éves átmeneti periódust. Ebben az uniós szabályok szerint folytatják majd együttműködésüket a felek a de facto - 2020. végi - válás előtt.

A kancellár azt akarja, hogy britek függetlenné válásának világosan látható költsége legyen. Nem akar precedenst arra, hogy lehet az EU-val úgy is együttműködni, hogy egy ország kimazsolázza a kapcsolat csak számára kedvező elemeit.

Ez utóbbi területen puhulhatott az álláspontja: talán elfogadja, hogy a felek jövőbeni kapcsolatainak részleteit csak a 2019. márciusi válás után tisztázzák. Ezzel elkerülnék a válási megállapodás nélküli kilépést jövő márciusban annak összes romboló következményével együtt.

Mi a megfejtés?

A brit tárgyalók egy része szerint Merkelt a geopolitikai viszonyok változása kényszeríthette hozzáállása módosítására. Donald Trump amerikai elnök megroppantotta a transzatlanti együttműködést, ami új megvilágításba helyzete a szigetország és az EU biztonsági kapcsolatait.

Emellett egyik fő belső ellenfele, Hors Seehofer nemrégiben vádolta meg Michel Barnier-t, az EU főtárgylóját azzal, hogy túlságosan rugalmatlan a brexit utáni együttműködés kérdésében. Merkel talán úgy véli: ha segít egy kicsit a londoni kormánynak, azzal kifogja a szelet otthoni ellenfelei vitorlájából.

Vezető uniós tisztviselők szerint azonban Merkel csak nüansznyit változtatott. Berlinben inkább a britek büszke távozását készítik elő, mint azt a fajta különleges viszont az Egyesült Királyság és az EU között, amiről Londonban álmodnak.

Újra igazak lehetnek Sir Con O"Neill szavai, aki 1971-ben vezette az Európai Közösséghez csatlakozni kívánó Nagy-Britannia delegációját. Legalább nem mondhatjuk azt, hogy a németek becsaptak bennünket - jegyezte meg -, hiszen nagyon ügyeltek rá, hogy alig ígérjenek valamit.

A fotó forrása: Michael Kappeler/AFP