Angela Merkelnek nem az európai bevándorlás, nem az oroszok és nem az EU-tagállamaiban erősödő populizmus okozza majd a legnagyobb fejfájást, miután a napokban megalakítja új kormányát - írja a Bloomberg. A legnagyobb kihívást Donald Trump, az USA elnöke jelenti, aki kitartóan ostorozza a németeket.

Olyan ez nála, mint egy viszketés, amelynek vakargatását képtelen abbahagyni - hoz színes hasonlatot a Bloomberg az USA harcias államfőjének viselkedésére. Trump egyszerűen nem tudja békén hagyni Németországot. Akár az acélvámról van szó, akár az autóimportra kivetendő vámról, akár arról, hogy a NATO-tagállamok nem járulnak hozzá kellőképpen a katonai szövetség költségvetéséhe, a németek mindig rossz fényben tűnnek fel.

Kapcsolódó

Ez furcsa

Nagyon szokatlan, hogy egy ország vezetője nyomást gyakorol a szövetségeseire - mondja Sebastian Dullien, a berlini European Council on Foreign Relations vezető munkatársa. Utalva arra, hogy az USA elnöke összekapcsolja a kereskedelmi kapcsolatok és a védelmi kiadások emelésének ügyét, úgy véli, hogy egy országnak nincs szüksége ellenségekre, ha olyan barátai vannak, mint az Egyesült Államok Trumppal az élén.

Németország négyszer akkora külkereskedelmi többletet ért el az USA-val szemben 2017-ben, mint Kanada és blue chip vállalatai, mint például a Daimler vagy a BMW rettenetesen kiszolgáltatottak exportjuknak. Ezért aztán a németek természetes célpontot kínálnak Trumpnak, aki szeretne rámutatni azokra, akik szerinte inkorrekt kereskedelmi kapcsolatokat folytatnak az országával.

Fájni fog

Ezért aztán ha az elnök gazdaságpolitikai intézkedésekké formálja dörgedelmeit, az olyan fenyegetést jelent a német gazdaságra, amely háttérbe szorítja az új kormány napirendjén a brexitet, Kína előretörését Európában vagy az eurózóna reformját. Merkel máris jelezte, hogy támogatja az EU válaszlépéseit az amerikai acél- és alumíniumvámra. Ugyanakkor fő célja, nem a konfliktus élezése, hanem annak enyhítése.

Kanada és Mexikó kivételt kap a 25 százalékos acél- és a 10 százalékos alumíniumvám alól, Ausztrália állítólag szintén megkapja ezt a privilégiumot, a függetlenség felé haladó Nagy-Britannia pedig keresi a kivételezés lehetőségét. Az EU a Politico tudósítása szerint azt az ukázt kapta Washingtontól, hogy akkor számíthat kivételre, ha megbízható partnernek bizonyul a kapacitásfelesleggel - értsd: a Kínával - szembeni fellépésben.

Másként látják

Trump szerint az EU és ezen belül elsősorban Németország inkorrekt akadályokat állít az USA exportja elé, ez az oka az USA oldaláról nagy külkereskedelmi hiánynak. Merkel ezzel szemben a német feldolgozóipari géniusz biztos jelének tekinti országa cégeinek sikereit a világpiacon. A kancellár szerint a felek nem játszanak zéró összegű játékot a kereskedelemben, ám meglepő lenne, ha erről meg tudná győzni amerikai kollégáját.

A Bloomberg Economics gazdasági modellszámításai szerint ha az USA átlagosan 10 százalékkal emelné az import költségeit, amire a hasonló megtorló intézkedésekkel reagálna a világ, az 0,3 százalékkal csökkentené a német GDP-t. Ugyanakkor az Egyesült Államok gazdaság ennek háromszorosával, 0,9 százalékkal állna rosszabbul 2020-ban.

Trump eddigi szívózása aggaszthatja Merkelt, de semmiképpen nem borítja ki. Az ügy nem új, hiszen az elnök már megválasztása előtt is támadta a németeket. A kancellár stratégiájának része lehet, hogy a felek közti tárgyalások támogatásával mérsékli az azonnal kockázatokat - véli Oliver Rakau közgazdász professzor. Megszokott módszerét alkalmazva lépésről lépésre igyekszik majd oltani a tüzet, egészen addig, amíg Donald Trump lassan elfelejti, mit is akar igazán.

A fotó forrása: Patrik Stollarz/AFP