A német belpolitika az utóbbi hónapokban egy gleccserre emlékeztetett, amely időnként hatalmas reccsenéseket hallat, ám alig mozdul - kezdi a Financial Timeson (FT) megjelent cikkét Constanze Stelzenmüller, a Brookings Institution vezető kutatója. A törések zaja messze hallatszik, és a gleccser soha nem lesz már olyan utánuk, mint amilyen előttük volt, ám ezen túl semmi érdemi nem történik.

A gleccser üzemmód azzal kezdődött, hogy a szeptemberi parlamenti választás után két hónapig próbálták előkészíteni a CDU/CSU, a szabbademoraták (FDP) és a Zöldek koalícióját. Végül az FDP mondta ki, hogy inkább nem akar kormányozni, mint hogy részt vegyen egy rossz kormányban. Reccs!

További hangzavar

A szociáldemokraták (SPD) kétszer tették le az esküt a szavazás után, hogy nem kötnek újabb nagykoalíciót a konzervatív CDU/CSU-val, mert az elmúlt négy évben elmosódott saját identitásuk, ami elfordította tőlük a szavazókat. Ehhez képest december elején 180 fokos fordulatot vettek, kijelentve, hogy nyílt végű, akár újabb nagykoalícióval végződő tárgyalásokat kezdenek Angela Merkel kancellár pártszövetségével.

A feltételekről szólva Martin Schulz, az SPD elnöke a lehető legmagasabbra helyezte a lécet. Az új kormánynak azon kellene munkálkodnia, hogy 2025-re megteremtse az Európai Egyesült Államok létrejöttének feltételeit. Amelyik jelenlegi EU-tagországnak ez nem tetszik, a távozhat isten hírével. Reccs!

Ezzel egyidejűleg Hors Seehofer, a CSU elnöke, bajor miniszterelnök bejelentette, hogy átadja vezetői posztját fiatalabb utódának. Ezzel "elesett" a régi politikusi gárda egyik tagja. Reccs! Az euroszkeptikus, bevándorlófaló Alternatíva Németországnak (AfD) belső elnökválasztásán egy mérsékeltebb jelölttel szemben egy a párthoz képest is radikálist jelölt győzött. Reccs!

Lassan csordogál

Eközben Berlinban lassan csordogálnak a koalíciós előkészületek a CDU és az SPD között, mintha időmilliomosok lennének a felek. A formális koalíciós tárgyalások csak januárban kezdődnek el, ami azt jelenti, hogy február vagy március előtt nem lesz új kormánya az országnak. Ha ezek elbuknak, akkor kisebbségi kormányzás vagy előrehozott választások jöhetnek.

Az SPD köreiben született legújabb ötlet, miszerint állapodjanak meg néhány nagyobb törvényről, elsősorban a négy év egymást követő költségvetéseiről, és minden mást hagyjanak nyitva, furcsa öszvér lenne. Arra szorítaná ugyanis a kancellárt, hogy kormánya számos kisebb törvényjavaslata mögé alkalmi pártkoalíciókat szervezzen a Bundestagban. Ha az ügy érintené a költségvetést, akkor az SPD tetszés szerint megfúrhatná a dolgot, azaz mégiscsak felszínre törne a bujkáló nagykoalíció.

Elszabadult hajóágyú

Eközben Sigmar Gabriel, volt szociáldemokrata pártvezér, jelenleg külügyminiszter úgy tesz, mintha az ügyvezető kormány markáns külpolitikát folytathatna. Németország nem maradhat a világpolitika és az európai politika perifériáján, többet kell befektetnie az EU egységébe és erősítésébe - fejtegette az uniós integráció erősítésére törekvő Emmanuel Macron felé bólintva. De persze az USA továbbra is az ország legfőbb globális partnere.

Ugyanakkor az európaiaknak nem kell követniük Donald Trump amerikai elnök szabadkereskedelem-ellenes politikáját vagy Iránnal kapcsolatos keményebb fellépést sürgető törekvéseit. Emellett az USA a jövőben versenytársként is találkozni fog Európával, a Trump-adminisztráció vége után is.

Németországnak kevésbé szigorúan kell ragaszkodnia az értékekhez és jobban az érdekeihez. Ez utóbbival arra utalt, hogy enyhíthetik az Oroszország elleni szankciókat, ami új "enyhüléshez" vezethet az orosz kapcsolatokban. Emellett burkoltan kiállt az északi áramlat gázvezeték mellett, amely - a tranzitból hasznot húzó kelet-közép-európai országok érdekeit sértve - közvetlenül, az Északi-tenger alatt szállít majd gázt Oroszországból Németországba.

Akkor mos mi van?

Akkor most mi folyik itt? - teszi fel a kérdést az FT cikkírója. Meg akarják hozni a jövő szempontjából fontos döntéseket vagy sem? Mert Európának nincs ideje kivárnia, amíg százszor is végigszámolják a koalíciós lehetőségek előnyeit és hátrányait. Lehet, hogy a háttérben Merkel és Schulz személyes érdekei állnak.

Lehet, hogy a német politikai elit befelé fordulása és a kritikus döntések meghozatalának halogatása arra vezethető vissza, hogy a két kiemelkedő vezető igyekszik megtartani hatalmát, kancellári, illetve pártelnöki székét és maga akarja meghatározni utódlásának menetrendjét.

Stelzenmüller szerint ideje lenne gyorsítani, mielőtt a német politikai lassan mozgó gleccsere egy újabb nagy reccsenéssel újra megmozdul, sok mindenkit maga alá temetve.

A nyitókép forrása: Reuters