A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint, ha most vasárnap tartanának egy függetlenségi népszavazást Skóciában, akkor simán többségben lennének azok, akik az ország kilépését támogatnák azzal szemben, hogy Skócia az Egyesült Királyság tagállama maradjon. A 2014-es népszavazáson 55-45 százalékos arányban a maradáspártiak győztek, főként azért, mert tartottak a kilépés gazdasági következményeitől. A brexit nyomán ez már nem olyan súlyú kérdés, mint korábban és a 2016. júniusi brit függetlenségi referendumon a skótok meggyőző többsége az EU-ban maradás mellé tette az X-et.

Ezzel együtt az esetleges függetlenné válást követő gazdasági problémák enyhén szólva nem illantak el egy csapásra - írja a friss statisztikai adatokat elemző cikkében Larry Elliott, a Guardian publicistája. A kiindulópont a következő: a skót költségvetés hiánya a GDP 8,6 százaléka szemben az Egyesült Királyság 2,5 százalékos adatával. Ezt értelmezhetjük úgy, hogy a brit gazdaság szponzorálja Skóciát, illetve úgy, hogy a brit költségvetés csak visszaadja annak a haszonnak egy részét, amit az északi-tengeri - azaz skóciai - nyersolajbányászat adóztatásával lefölöz.

Kapcsolódó

Négy lehetőség

A függetlenség híveinek világossá kell tenniük, milyen makrogazdasági politikát akarnak folytatni, miután legalább annyi példa van sikeres kicsi országra (Skócia lakossága ötmillió), mint sikertelenre. Mindennek az alapja a monetáris politika, amit elvileg négy-, gyakorlatilag háromféleképpen oldhatna meg a függetlenné váló Skócia. Az első lehetőség, hogy az ország tovább használja az angol fontot. Ezt sok ország csinálja az amerikai dollárral. Hátránya, hogy a Bank of England (BoE) határozná meg a kamatokat, függetlenül attól, mi lenne jó a skótoknak.

David Cameron korábbi miniszterelnök, nyilván annak érdekében,hogy nyomást gyakoroljon a szavazókra, 2014-ben kizárta, hogy az Európai Központi Bank mintájára mindkét ország képviseltesse magát a BoE vezetésében, és így a mindenkori skót vezetés beleszólást kapjon a brit monetáris politikába. Boris Johnson jelenlegi kormányfő nyilván ugyanígy viselkedne.

Euró és skót forint

A második lehetőség, hogy a kilépés után kisvártatva nem csupán az EU-ba, hanem az eurózónába is bejelentkezik az ország, azaz bevezeti az eurót. Ezzel minden maradványát felszámolná annak, hogy Anglia vazallus állama, viszont innentől kezdve a frankfurti európai jegybank határozná meg a Skóciára is érvényes kamatpolitikát, továbbá a monetáris unióba nem lehet csak úgy belépni. Például a 8,6 százalékos költségvetési deficit kizáró ok.

A harmadik lehetőség a saját jegybank alapítása, és ezzel a saját valuta kibocsátása. Ez lenne az igazi függetlenség - independence means independence -, ám ez sem lenne ingyen. A legfőbb költség, hogy egy új államot be kellene vezetni a nemzetközi pénzpiacokra, ki kellene alakítani a befektetőkben róla egy lehetőleg kedvező képet, aminek ára van. Ehhez ugyanis egy ideig a gazdaságilag indokoltnál magasabb kamatokat kellene kínálni az új valutára és szigorú költségvetést kellene folytatni, azaz alacsonyan kellene tartani a hiányt.

Túl nagy kockázat

Végül elvileg ez utóbbit elvileg párosíthatnák az úgynevezett modern monetáris politikával (Modern Monetary Theory), amely szerint egy olyan országnak, amelynek van saját jegybankja és nincs teljes foglalkoztatottság a gazdaságában, nem kell a költségvetési hiánnyal törődniük, nyugodtan nyomtathatják a pénzt, amíg nem kezd el növekedni az infláció. Az elmélet bírálói szerint ez rövid út a hiperinflációhoz, és mivel sehol nem próbálták ki, nem lehet tudni, működne-e az MMT vagy sem.

A Guradian publicistája szerint a túlságosan nagy kockázat miatt nem vállalná be alkalmazását a frissen függetlenné váló Skócia első kormánya. Amennyit erről tudni lehet, úgy tűnik, hogy a Skót Nemzeti Párt, amely várhatóan kivezetné Skóciát az Egyesült Királyságból, a font megtartását részesítené előnyben. Végül is ez nem hátráltatná a fő célt: Skócia visszalépését az Európai Unióba.

Morgolódás kezdődhet

Boris Johnson brit miniszerelnökre igen rázós év vége várhat - véli Michael Geary washingtoni történész professzor. Bár a szigetországban a közbeszédnek még mindig a koronavírus a fő témája, háttérbe szorítva a brexittárgylásokat London és Brüsszel között, az új brit-EU kereskedelmi szerződés megkötése nagyon távolinak tűnik. Az uniós oldalon sokan azt gyanítják, hogy Johnson nem akar egyezséget, amivel az év végén létrejönne az Egyesült Királyság teljes elszakadása az EU-tól, a Kereskedelmi Világszervezet szabályai szerinti vámhatárt húzva a az unió és az Egyesült Királyság közé. Puha brexit pártján álló konzervatívok még remélik, hogy lesz valamilyen egyezség, amivel elkerülhetők a szakítás súlyos gazdasági következményei.

A járvány és a brexit kezelése azonban olyan kihívások, amelyek súlyosan rombolhatják a kormányfő imázsát. Az előbbivel kapcsolatban számos hibája nyomán már rájöhettek a britek, hogy nem az a politikai csodagyerek, akinek karrierje alapján - újságíróból lett parlamenti képviselő, London polgármestere és miniszterelnök -, sokan látták. A tárgyalások során pedig kiderülhet az is, hogy nincs valódi, életképes víziója az Egyesült Királyság jövőjéről a függetlenné válás után. A két ügy nyomán az év végével morgolódás kezdődhet pártjában a politikájával és a személyével szemben.