Szakértők szerint a 21. század legnagyobb geopolitikai kihívásait már nem a két világháborúhoz és az azokat követő hidegháborúhoz vezető nagyhatalmi vetélkedések, hanem a kudarcot vallott államokban (failed states) kialakult viszonyok határozzák meg. Az erőtlenné és instabillá vált államok helyzetét ideig-óráig ugyan könnyítheti a nemzetközi beavatkozás, ám a szuverén hatalom erejét mindeddig csak a legritkább esetben sikerült külső katonai jelenléttel helyreállítani. (Napjaink negatív példái Irak és Afganisztán, ahol a NATO-erők jelenléte nélkül könnyen polgárháborús helyzet alakulhatna ki az elemzők szerint, annak ellenére, hogy a nyugati beavatkozás elsődleges célja mindkét esetben egy modellszerű demokrácia kialakítása volt az említett országokban.)


A nemzetközi segítségnyújtás mindössze ideiglenes stabilizáló hatása mellett komoly fejtörést okoz a szakértőknek a katonai jelenlét kiváltotta belső ellenállás is, amely végső soron csak fokozza a polgárháborús helyzetet. Richard Haas, a Council of Foreign Relations elnöke szerint a nyugati hatalmak elemi érdeke, hogy katonai beavatkozás helyett gazdasági együttműködés és a civil szféra támogatása révén erősítsék az instabillá vált államok hatalmát - olvasható a szakértő NewsWeekben megjelent írásában.


A leggyakrabban hangoztatott nézet szerint a bukott államok keltette kockázatokat csak erősíti a globalizáció, amely az eszmék, a tőke és a munkaerő szabad áramlása mellett hozzájárult a terrorizmus terjedéséhez is. Az etnikai tisztogatások menekültáradatot indíthatnak el ezekben az országokban, humanitárius katasztrófával fenyegetve, ráadásul gyorsítva a szélsőséges ideológiák terjedését.


Jakub Grygeil Kelet-Európa szakértőnek az American Interestben megjelent írása szerint a geopolitikai szempontból stratégiailag fontos, instabillá vált államok keltette nemzetközi feszültséget csak fokozza, ha a szuverén hatalom megszerzéséért nagyhatalmi vetélkedés indul. Az államok bukásával keletkező hatalmi vákuum kitöltéséért folytatott verseny ugyanis a legritkább esetben vezet belpolitikai stabilitáshoz. Ráadásul, figyelmeztet a szakértő, a bukott államok feletti irányításért folytatott nagyhatalmi rivalizálás nyílt fegyveres konfliktussá válása sem kizárható ilyen esetekben. (Grygeil itt elsősorban Koszovóra és a Kaukázus-menti posztszovjet államokra, illetve Ukrajnára utal, hiszen - szerinte - itt a legkönnyebben tetten érhető Moszkva és a Nyugat érdekellentéte.)

A helyzet komolyságát jelzi, hogy az Egyesült Államokban komoly elméleti vita alakult ki az elmúlt években arról, hogy az állami szuverenitás elvének újraértelmezésével kellene megkönnyíteni a bukott államokban a külső katonai beavatkozást. Robert Kagan amerikai biztonságpolitikai szaktekintély Washingon Postban közölt véleménye szerint az erre vonatkozó nemzetközi jogszabályokat úgy kellene újrafogalmazni, hogy a humanitárius intervencióhoz hasonlóan a területi irányítást elveszítő állam helyzetét támogató békefenntartó intervenció se minősüljön a szuverenitás megsértésének. Ahogy a szakértő fogalmazott: a 21. században a szuverenitás nem jár alanyi jogon, azt ki kell érdemelni. Egy Kaganra reagáló politológusnak a Wall Street Journalban publikált cikke szerint az államok szuverenitásának újraértelmezésére azonban csak egy "második 9/11-et" követően nyílna tér, hiszen jelen állás szerint a javaslatot propagáló Egyesült Államokkal szövetséges államok nem hajlandók az együttes fellépésre.