A Towerbe a miniszterelnökkel vagy elég, ha lemond?

Boris Johnson brit miniszterelnök akkorát bukott, mint Rottenbiller – legalábbis a magyar katonai szleng szerint –, a parlament háttérbe szorítására tett kísérlete súlyos kudarccal végződött. A brexit október 31-éig tartó visszaszámlálása azonban nem állt le.
Komócsin Sándor, 2019. szeptember 24. kedd, 16:45
Fotó: AFP

Ha valaki az ellenzéki brit Munkáspárt kongresszusán részt vevő küldöttek üdvrivalgásán mérte volna le a parlament ülésezésének elhalasztását jogtalannak minősítő bírósági döntés hatását, az azt gondolhatta volna, hogy Boris Johnson miniszterelnököt kisvártatva a londoni Tower tömlöcébe vetik a királynő porkolábjai. A szokatlanul hosszú, öthetes halasztást ugyanis a kormányfő kérésére rendelte el az államfő, aki most úgy érezheti, hogy megvezették. Ezzel a képpel érzékeltette Robert Shrimsley a Legfelsőbb Bíróság döntését, amely szerint súlyosan veszélyezteti a demokráciát a törvényhozás szokatlanul hosszú időre szóló kiiktatása, s ezért hatálytalan.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a bírói döntésnek óriási a jelentősége a brit alkotmányosság, ezen belül a végrehajtó hatalom korlátozása szempontjából. A bíróság határozottan visszaszorította a hatalmán túlterjeszkedő kormányt, és korlátozta a jövő kabinetjeinek kísérleteit is a törvényhozás megkerülésére. Emellett megalázó helyzetbe hozta Johnsont, kimondva, hogy a hosszú szünetet indokolva hazudott, amikor azt állította, hogy csak hosszabb időre van szüksége a brexit utáni kormányzását megalapozó kormányprogramja elkészítéséhez. Valójában nem akart meccselni a törvényhozással a brexittel kapcsolatos teendőkről, ezért le akarta küldeni a képviselőket a pályáról.

Kisebb hatás

A gigantikus jogi következményekkel szemben a döntés közvetlen politikai hatásai jóval szerényebbek. A parlament rövid szeptemberi ülésezése alatt elfogadta azt a törvényt, amely kötelezi a miniszterelnököt, hogy kérje az EU-tól az október végi brexithatáridő január végére tolását, ha október 19-éig nem siker megállapodnia egy válási egyezségről. A képviselők nyilván megtalálják a módját, hogy üssenek még egyet-kettőt a kormányfőn, kérdéseket kaphat például a Jennifer Arcuri vállalkozóhoz fűződő kapcsolata mélységéről annak tükrében, hogy londoni polgármestersége idején a város üzletelt az asszonnyal.

A döntés másnapján újra összeül a parlament, ami nyilvánvalóan kínos a miniszterelnöknek, és még nagyobb gondot okozhat neki, hogy egy ekkora blamázs, a demokrácia semmibe vétele oly annyira ráéghet, hogy az már elérheti a politikai iránt kevésbé érdeklődő választók ingerküszöbét is. Pártja számon fogja rajta kérni, hogy kirúgta azt a 21 képviselőt, akik a parlamenti ülésezés szünetelése miatt kénytelenek voltak lóhalálában állást foglalni a brexit halasztásával kapcsolatos törvényről a kormánnyal szemben.

Hat nem

És persze meg fogják kérdőjelezni a kormányfő nagy tudású tanácsadóinak bölcsességét, élükön Dominic Cummings kommunikációs guru főtanácsadóéval, akinek eltávolítását a döntés után néhány órával követelni kezdték. Ettől persze még a Cummings által kitalált mese, miszerint a brexit ügyében a brit kilépést akaró nép áll szemben az ezt elszabotáló parlamenttel, még nem változik. Aki hitt Johnsonban, az nem inog meg, aki a pokolba kívánta, az csak igazolva látja az álláspontját.

A miniszterelnök persze nem örül annak, hogy összeül a parlament, ahol eddig teljesítménye igen látványos: hat szavazásból hatot vesztett. A kérdés az, hogy a törvényhozás mire fogja használni a plusz időt, amit a bírósági döntésnek köszönhetően kapott. Egy dolog látszik sziklaszilárdnak: a brexit október 31-én éjfélkor lejáró határideje előtti visszaszámlálás egyelőre zavartalanul folytatódik.

Hozza haza a hátsóját, de rögtön!
Gina Miller jogász, az egyik felperes, akinek kereste nyomán a Legfelsőbb Bíróság meg nem történtnek minősítette a parlamenti ülésezés hosszú szünetelteltetését, sokkolónak tartja a kormány és a miniszterelnök reakcióját, miszerint a legnagyobb tisztelettel nem értenek egyet az ország 11 legnagyobb tekintélyű bírójának egyhangú döntésével. Megdöbbentő, hogy úgy gondolhatják ezzel elintézhetik ezt az ügyet.

A miniszterelnök lemondását vártja el az új helyzetben Nicola Sturgeon Skócia, illetve Mark Drakeford Wales első minisztere. Indoklásuk szerint brit kormány feje hitelét vesztette, és a tisztesség úgy kívánja, hogy önként felálljon a székéből. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt elnöke a bírósági döntésre adott első reakciójában azt mondta: szerinte a miniszterelnöknek át kellene gondolnia a távozását a posztjáról (ezzel ő lenne a brit történelem legrövidebb ideig regnáló kormányfője). Konzervatív parlamenti képviselők azonban úgy vélik, hogy párjuknak a nyári elnökválasztás után nem hiányzik egy újabb vezetési válság.

A parlament napirendjén szerdán nem szerepel a miniszterelnök kérdezése és nem egyértelmű, hogy benyújtanak-e ellene bizalmatlansági indítványt. Az utóbbit a Skót Nemzeti Párt akarja, de a Munkáspárt nem feltétlenül lehet biztos benne, hogy meglenne hozzá a többség. Az Evening Standard bulvárlap délutáni címlapja nyers egyszerűséggel fogalmazza meg, mit várnak a New Yorkban tartózkodó Johnsontól: "Hozza haza a hátsóját, de azonnal".

HOZZÁSZÓLÁSOK