Az Európai Parlament (EP) úgy érezheti, hogy az Európai Bizottság (EB) a "Nesze semmi, fogd meg jól!" mondás jegyében alkalmazza azt a másfél éve bevezetett új szabályt, amely lehetővé teszi, hogy az uniós vezető szervezetek fellépjenek azokkal a kormányokkal szemen, amelyek megsértik a jog uralmának elvét - kezdi elemző cikkét az euobserver.com-on Israel Butler, az európai jogvédő civil szervezetek hálózatának egyik tanácsadója.

A szakértő a spanyol és a magyar kormány elleni egy-egy panasz kapcsán jutott erre a következtetésre. Az ügy előzménye, hogy az európai kormányok felkérték az EB-t egy olyan új eljárási rend bevezetésére, amely lehetővé teszi a jogállamiság, illetve a demokratikus alapjogokat megsértő kormányok elleni fellépést az uniós alapszerződés 7. cikkelyének alkalmazása nélkül.

Kéne valami

Az utóbbit szokás jogi "atombombának" is nevezni, mivel lehetővé teszi tagállamok szavazati jogának felfüggesztését, ha bebizonyosodik, hogy a tagállam kormányának tevékenysége sérti az EU alapértékeit. A gond az, hogy lényegében lehetetlen alkalmazni, mert a többi tagország egyhangú döntésével kellene életbe léptetni a bírált állam ellen, ám a kormányok vonakodnak szankciókkal sújtani egymást. Emellett a jogsértés bizonyítása többéves, bizonytalan kimenetelű folyamat.

Számos kormány azonban frusztráltan vette tudomásul, hogy miközben Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülése után a magyar kormány és parlament szisztematikusan korlátozta Magyarországon az emberek alkotmányos jogait, csorbította a súlyok és ellensúlyok demokratikus rendszerét, az EU semmit sem volt képes tenni ez ellen. Ezért kezdeményezték egy olyan uniós jogi keret kialakítását, amely lehetővé teszi az alapjogok megsértésének gyanújába került kormányok elleni fellépést.

Lett valami

A kérést 2014 márciusára teljesítette az előző EB. José Manuel Barroso, a bizottság akkor elnöke és Viviane Reding illetékes biztos szerint megfelelő feltételeket teremtettek a 7-es cikkely alkalmazását megelőző, elkerülő eljárásra. A keretrendszer szerint, ha az EB úgy látja, hogy egy tagállam rendszer szinten megsérti a jogállamiság szabályát, akkor tárgyalásokat kezdeményezhet az érintett tagállammal és ajánlásokat fogalmazhat nem vele szemben.

A spanyol eset

Eddig kétszer érkezett kérés az új szabály alkalmazására. Az egyikkel egy spanyol civil szervezet kereste meg az EB-t. A jogvédők Mariano Rajoy konzervatív kormányát panaszolták be, amely költségvetési kiadáscsökkentések, illetve az ingatlan-végrehajtások kapcsán kirobbant tüntetésekre válaszul szerintük korlátozta a gyülekezési jogot. Az utóbbi kapcsán 2012-ben kezdődött tiltakozóhullám a kormánnyal és a bankokkal szemben.

Válaszul a madridi vezetés elfogadott egy olyan jogszabályt, amely hatalmas büntetések kilátásba helyezésével majd hogy nem lehetetlenné tette a demonstrálást. Emellett megemelték a pereskedés költségeit, ami jelentősen megnehezítette az embereknek, hogy jogi úton keressenek védelmet a végrehajtási eljárásokkal szemben. A pereket lelassították, és utat nyitottak az előtt, hogy a bíróságokat telerakhassák a saját embereikkel.

Csak semmi kapkodás!

Az EB mindezt nem tekintette az uniós alapjogok "rendszer szintű" veszélyeztetésének és úgy döntött, megvárja, mit szól a dologhoz a spanyol alkotmánybíróság. Brüsszel vélhetően csak akkor alkalmazná a jogállamiság megsértésével kapcsolatos új keretrendszert, ha az utóbbi testület elmeszelné a madridi kormányt. Az azonban erősen kérdéses, hogy ez mikor történhet meg, ugyanis a spanyol jog nem szab határidőket az alkotmánybírósági eljárásoknak. Vannak olyan ügyek a testület előtt, amelyeket még 2013-ban indítottak.

A magyar eset

A másik ügyet, amelyben az EB alkalmazhatná az új új keretszabályt, az Európai Parlament kezdeményezte a magyar kormány ellen. A lépést az Orbán-kormány nem igazán korrekt bevándorlásügyi politikai konzultációja indította el. Ebben a "konzultációban" a bevándorlókat a helyiek munkahelyét elvevő, a társadalmat romboló, terrorista gyanús alakoknak festik le. Még a halálbüntetés visszaállításának lehetősége is felmerült a menekültellenes kampány kapcsán.

Az EB csak ezt a két ügyet vizsgálta. Bár az új keretszabály elvileg lehetővé teszi a tagországok teljes jogrendszerének áttekintését, ezzel nem foglalkozott. Az EP-hez - a nyári beadvány nyomán csupán november közepén eljuttatott - válasz nem tér ki elmúlt öt év ügyeire.

Arra, hogy legfelsőbb bíróságot és az alkotmánybíróság telepakolták a Fidesz-KDNP-hez hű káderekkel, hogy korlátozták az utóbbi jogkörét, hogy a média túlnyomó részét kormányzati ellenőrzés alá vetették, hogy a rezsimmel szemben kritikus civil szervezeteket zaklattak, illetve hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szerint a 2014-es parlamenti választások nem voltak korrektnek.

No problem

Az EB mindezek tudatában vagy ellenére úgy véli, hogy Magyarországon nem fenyegeti rendszer szintű veszély a jogállamiságot. Frans Timmermans, a testület illetékes elnökhelyettese valószínűleg azért helyezkedett erre az álláspontra, mert az EB jogi tanácsadó testülete megkérdőjelezte a 7-es cikkely helyettesítésére hivatott új jogi keretszabályozás jogszerűségét.

A történethez tartozik ugyanis, hogy a brit kormány - megkerülve az EU elnöki tisztségét 2014 első felében ellátó Görögországot - felszólította a jogi tanácsadó testületet: foglaljon állást az új szabályozásról. Ennek nyomán jutott ez a testület arra a következtetésre, hogy az új keretszabályozás gyakorlatilag nem jogszerű. Ezt az álláspontot sokan kidolgozatlannak tartják és számos tagállam vitatja, ám ennek semmi jelentősége.

Akkor most mi van?

Timmermans ennek ellenére nem dobta teljesen félre a keretrendszert. Többször lerázta ugyan magáról az EP kérését, hogy állítsanak fel ellenőrzőrendszert a tagállamok olyan lépéseinek lefülelésére, amelyekkel megsértik a jogállamiságot, ám ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyná a keretszabályokat.

Úgy véli, hogy az uniós tagállamok jogállami működésének biztosítására elegendő meglévő eszközök alkalmazása - beleértve ebbe a 7. cikkely alkalmazását pótló szabályokat is. A jogvédők azonban a spanyol és a magyar eset kapcsán úgy látják, hogy ez kevés. Szerintük az EB eddig nem lépett fel olyan szigorral az ilyen ügyekben, amilyet az uniós szabályok lehetővé tesznek számára.