Valami készül a németeknél, egy biztos: Merkel nélkül

Ha Európa figyelmét nem kötné le szinte teljesen a koronavírus-járvány második fordulója, akkor minden bizonnyal az egy év múlva esedékes németországi parlamenti választások kimenetelét latolgatná. Nagyon nem mindegy ugyanis, ki ülhet Angela Merkel után a kancellári székbe.
Komócsin Sándor, 2020. szeptember 20. vasárnap, 18:00
Fotó: Getty Images

Az európai vezetők még saját magukat is meglepték a nyáron, amikor sikerült megállapodniuk abban, hogy az uniós tagállamok közösen vesznek fel hitelt a pénzpiacokról, amelynek egy részét támogatásként osztják szét főként a rászoruló országoknak a koronavírus-válság okozta károk enyhítésére. Ezzel az EU szegényebb és gazdagabb országai közösen adósodnak el. Ez akár egy évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Az óriási változást az tette lehetővé, hogy a német kormány megváltoztatta korábbi elutasító magatartását - vezeti fel az egy év múlva esedékes németországi parlamenti választások tétjét firtató cikkét Martin Sandbu, a Financial Times publicistája.

Ez is mutatja, mennyire fontos Európa többi nemzetének is, hogy a németek kit választanak meg a politikából visszavonuló Angela Merkel kancellár utódául. Az európai gazdaságpolitikában megtették az első lépést, és nem lényegtelen, hogy Olaf Scholz pénzügyminiszter, akinek nagy szerepe volt ebben, a német szociáldemokraták kancellárjelöltje. Igaz ugyan, hogy az SPD a Zöldek mögé szorult a közvélemény-kutatási adatok szerint, ám egy esetleges baloldali koalícióban együtt kormányozhatnak.

Előre a merkeli úton!

Scholz a Bruegel kutatóintézetben nemrégiben tartott beszédében kiállt amellett, hogy tovább kell haladni a most megkezdett úton, azaz arccal a költségvetési unió felé. Ez a német politikában nemrégiben még szitokszó volt, főként a jobbközép, konzervatív CDU/CSU politikusainak körében. A pénzügyminiszter emellett régóta hangsúlyozza, hogy támogatja egy nagy megállapodás megkötését az egységes európai bankrendszer létrehozásáról.

A Bruegel plénumán elmondott beszédében azt mondta, hogy a következő lépés az EU-tagállamok adópolitikájának közelítése lehet, amit jól szolgálna, ha ebben kérdéskörben kevesebb egyhangú szavazásra lenne szükség, azaz több olyan lenne, amely csak az országok többségének egyetértésén alapul. A pénzügyi unió ugyanis elképzelhetetlen az adórendszerek összehangolása nélkül. Óvatosságból azért hozzátette mindehhez, hogy az esetleges közös adóbevételeket elsősorban a közös adósság törlesztésére kellene fordítani.

Kis lépésekkel

Persze, ha az új német kormányt a jelenlegihez hasonlóan a CDU/CSU vezetné, akkor jóval szerényebb előrelépésekre számíthatnánk a fiskális unió terén. A CDU kénytelen volt elhalasztani májusra tervezett kancellárjelölt-választását, és lehet, hogy a CSU elnökével, Markus Söderrel az élen indulnak majd neki a választási kampánynak, ha a hasonlóan erős elnökjelöltek közül nem válik valaki kellően domináns figurává.

Befolyásolná a védelmi politikát is a kancellár párthovatartozása. Szakértők szerint egy konzervatív-zöld koalíció egyforma hangsúlyt fektetne a NATO-n belüli és az EU-s biztonsági együttműködésre, míg egy baloldali pártokból álló szövetség esetén összeütközhet ez a kettő, amiből végül az EU-s biztonsági kezdeményezések előtérbe helyezése kerülhet ki győztesen.

Digitális kihívások

Nagyobb egyetértés van a pártok között a digitális technológiák szabályozásának terén, ami abból adódik, hogy Németországban hagyományosan erős állami gazdasági szerepvállalása. Ugyanakkor a CDU egyik - nem a legesélyesebb - kancellárjelölt-aspiránsa, Norbert Röttgen, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke érzékenyebb az átlagosnál például arra, milyen szerepet játszik Kína az új generációs, azaz az 5G-s mobilhálózatok technológiájában.

Külön kihívás lesz az új német vezetésnek, hogy a digitális technológia látható módon lehetőséget kínál a beavatkozásra az egyes országok demokratikus politikai folyamataiba, ezért választ kell adni a geopolitika és a technológiai összekapcsolódásának ügyére.

HOZZÁSZÓLÁSOK