New York a lázadókat támogatja, Roubini is megszólalt

Egy friss felmérés szerint a New York-iak kétharmada támogatja a pénzügyi rendszer ellen tüntető fiatalokat annak ellenére, hogy megszállták és lehasználták a város egyik közterét.
NAPI, 2011. október 18. kedd, 13:54
Fotó: Napi.hu

Az egy hónapja tartó Occupy Wall Street tüntetés résztvevői elnyerték a New York-i lakosság bizalmát, az emberek abban is egyetértenek a demonstrálókkal, hogy szorosabb pórázra kellene fogni a pénzügyi rendszer intézményeit - derül ki a Reuters összefoglalójából. A Quinnipiac University felmérésében megkérdezettek 67 százaléka egyetért a tüntetőkkel, akiket elsősorban az háborított fel, hogy a válság idején az adófizetők pénzéből megmentett bankok után ismét óriási profitokat halmoznak fel, miközben az átlagos amerikai családok továbbra is anyagi gondokkal küszködnek.

A válaszadók 87 százaléka szerint a "lázadóknak" joguk van tábort verni Manhattanban amíg betartják a törvényeket. A kép valamivel árnyaltabb, ha pártszimpátiák alapján nézzük: eszerint a demokraták 81 százaléka, míg a republikánusok 35 százaléka áll a tüntetők mögött. Ugyanakkor a megkérdezettek kevesebb mint fele elégedett azzal, ahogy a rendőrség az ügyet kezeli - többször előfordult, hogy a hatóság erőszakosan lépett fel a fiatalokkal szemben.

A New York-iak 37 százaléka George W. Bush korábbi amerikai elnököt hibáztatja az USA gazdasági nehézségeiért, míg 21 százalékuk a bankokban találja meg a fő felelőst. Nagy többségük, 73 százalékuk támogatna a gazdaság szorosabb állami szabályozását.

Roubini visszasírja a jóléti államot

Legitimációs válságba kerül minden olyan gazdasági-politikai rendszer, amely nem fordít kellő gondot az egyenlőtlenségek mérséklésére - állapítja meg cikkében Nouriel Roubni amerikai közgazdász professzor, aki azzal szerzett hírnevet magának, hogy megjósolta a pénzügyi válságot. Roubini sorra veszi az idei évben a világ minden régiójában kirobban lázadásokat, tiltakozásokat, amelyek ugyan nem egy ideológia vagy célrendszer köré szerveződnek, mégis lényegében ugyanazt fejezik ki: a világ bérből élő rétegei, középosztályai elutasítják a gazdasági, pénzügyi és politikai hatalom koncentrációját.

Egyik oldalról a világ fejlett és feltörekvő országaiban kialakult magas munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság, a fiatalok és a munkájukból élők képzettségének elégtelensége ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a globális gazdasági versenybe; másik oldalról a kiterjedt korrupció, illetve a jövedelmek és a vagyon gyorsan növekvő egyenlőtlensége teszteli e rétegek tűrőképességét.

Az elmúlt évtizedekben két módszerrel próbálták enyhíteni a növekvő különbségeket. Az angolszász országok a pénzügyi liberalizációval mintegy demokratizálták a hiteleket, utat nyitottak az előtt, hogy a kevéssé hitelképes családok eladósodással próbálják követni a gazdagodó elitet. Európában a közszolgáltatásokat bővítették, amelyeket azonban nem tudtak az adóbevételekből finanszírozni, s ezért eladósodtak az államok.

Örvénybe került a világgazdaság

Roubini ezt követően leírja azt a negatív spirált, amely a felfújt hitelbuborékok kipukkadása után kialakult. A fejlett országok vállalatai leépítik dolgozóikat, hogy alkalmazkodjanak a kisebb kereslethez, de ezzel egyben tovább mérséklik a lakosság fogyasztóképességét, azaz keresletét más vállalatok termékei iránt. Erre az utóbbiak is elbocsátják alkalmazottaik egy részét tovább pörgetve a kialakult zuhanó kereslet-kínálati örvényt.

Ennek hatására felerősödik a társadalmi egyenlőtlenségek növekedési trendje, ami Thatcher brit kormányfő és Reagan amerikai elnök regnálása idején alakult ki. Mivel eladósodás árán nem bővíthető a gazdaság - hogy mindenkinek több jusson -, a jövedelmek tovább áramlanak a munkától a tőke, a bérektől a profit, a háztartásoktól a vállalatok, a szegényektől a gazdagok felé.

Marx megmondta a tutit

A probléma nem új - állapítja meg a nagy tudású professzor -, egyik kollégája, Karl Marx már a 19. században leírta. Túlzásba esett ugyan azzal a feltételezéssel, hogy a kapitalizmust leváltja a szocializmus, de abban igaza volt, hogy a zabolátlan globalizáció, a korlátozatlan kapitalista pénzügyi rendszer, a jövedelmek megállíthatatlan áradása a munkájukból élőktől a tőketulajdonosok felé, a kapitalizmus önfelszámolásához vezet.

Roubini a megoldást abban látja, hogy részben fel kell támasztani a múlt század negyvenes és hetvenes évei között jól működő jóléti társadalmi modellt. Ez megregulázta a szabadpiacot, csökkentette az egyenlőtlenségeket és gyorsan növelte a közepes jövedelmeket, ám nem bizonyult kellően hatékonyak. Meg kell találni az egyensúlyt e modell, és az ezt felváltó, ám mára szintén megbukott radikális szabadpiaci rendszer között.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

Zodiakus, 2011.10.19 02:37

Érdekes,igen érdekes.Az öreg Marx,akit nálunk meg eltemettek jó mélyre.
Szóval ha azt mondanám egyes országok elszegényedtek mert vezetőik rossz döntéseket hoztak évről évre,mások meg felemelkedtek mert vezetőik jól sáfárkodtak az erőforrással akkor rendben ennyi és kész.De ....de minden ország visszaesett vagy stagnál.Mindenhol lázonganak a bankok teljes hatalma ellen.Újvilág kell,újragondolni dolgokat közösen,és együtt.Mert nagyon közel van egy olyan világ amit filmekben látsz.Szuper gazdagok teljes kényelemben,és kisemmizettek a szennyezett,mocskos világban reménytelenül,kifosztva.Az emberi mohóságot ismerve,nincs illuzióm.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html