Jelenleg Görögország az IMF legnagyobb ügyfele a maga 25 milliárd dolláros kölcsönével, ami azt jelenti, hogy az adós legalább olyan erős pozícióban van a hitelezővel szemben, mint fordítva. A Valutaalap átlépte azt a határt, amely előtt még kiszállhatott volna a görögök kisegítéségéből - fejtegette Rolf J Langhammer, a kieli világgazdasági kutatóintézet munkatársa a Deutsche Wellének nyilatkozva.

Korábban ki kellett volna hátrálnia Görögország hitelezéséből. Most már késő. Langhammer, aki korábban a Világbank, európai uniós intézmények és német miniszterek tanácsadója is volt, felhívja a figyelmet arra, hogy a Valutaalap 118 tagállamának nem kis része elégedetlen azzal, hogy a szervezet a görög válságot kezeli.

Sok fejlődő ország gazdag európai ipari országnak látja Görögországot, nem igazán értik, miért kell az IMF pénzét egy olyan állam gondjainak orvoslására fordítani, amely tagja az eurózónának. Emellett azzal is bajuk van, hogy az IMF mindig brutálisan kemény követelményeket szabott velük szemben, miközben kivételezik a gazdag európaiakkal.

Az egyiknek szabad, a másiknak nem

A professzor szerint jókora igazság rejlik ebben a felvetésben. A helyzet ugyanis az, hogy az adósságkönnyítés felvetése tabu volt a latin-amerikai, ázsiai és afrikai országok esetén, miközben Görögország ügyében a Valutaalap követeli ezt.

Igaz, Christine Lagarde, a szervezet igazgatója vélhetően pontosan fogalmazott, amikor augusztus közepén azt mondta: a görögök európai partnereinek kell elkötelezniük magukat egy jelentős adósságkönnyítés mellett, hogy az ország képes legyen törleszteni tartozásait. Nem beszélt arról, hogy az IMF-nek is részt kellene-e vállalnia ebből vagy sem.

Langhammernek az 1980-as évek tapasztalatai jutottak erről az eszébe. A Valutaalap akkor azzal érvelt, hogy a bajban lévő államok adósságának lefaragása javítja az esélyeit annak, hogy képesek legyenek törleszteni maradék tartozásaikat. A gond ezzel csak az, hogy nincs olyan nemzetközi jogszabály, amely előnyben részesítené az IMF-et más hitelezőkkel szemben.

Beszállnak vagy nem szállnak?

Eljöhet az a helyzet, hogy például az eurótagországok felteszik a kérdést: hol van a Valutaalap, amikor a tartozások elengedéséről van szó - fejtegeti Jürgen Kaiser, egy olyan civil szervezet koordinátora, amely a bankcsődök átlátható szabályozásáért lobbizik. Ha engednek a görögöknek és megkérik az IMF-et hogy vegye ki ebből a részét, akkor Lagarde igen nehezen tudja majd megmagyarázni, miért maradnának ki belőle.

Kaiser szerint a görög adósságok lefaragása annak ellenére lehetséges, hogy a Valutaalap - amely igen nagy hangok követeli ezt, miközben a többi hitelező egyelőre elzárkózik a könnyítéstől - formálisan nem szállt be a harmadik segélyprogramba. Nyertek egy kis időt. Nincs többről szó, ugyanis az új pakk ugyanolyan illuzórikus számokon alapul, mint amelyek alapján az elmúlt öt évben szorongatták a görög gazdaságot - fejtegeti.

Egy húron pendülnek

Megkönnyítheti az engedmények elfogadását, hogy az IMF és a hitelt az eurótagállamok felhatalmazása alapján nyújtó Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) azonosan ítéli meg az adósságtörlesztés fenntarthatóságának kérdését. Magának az adósságnak a nagyságát zárójelbe teszik, ehelyett a mindenkori törlesztés lehetőségét vizsgálják. Ebből a szempontból úgy látják, hogy az IMF és az ESM a lehető legjobb feltételekkel adja a hiteleket az athéni kormánynak.

Langhammer úgy véli, éppen ideje volt ennek a hangsúlyeltolódásnak. A görög állam létezni fog, akármi is történik, s ezért örökké befektetési célpont marad. Gazdaságilag nonszensz felvetni, hogy egy állam visszafizeti a hiteleit. Az a fontos, hogy képes-e rendszeresen teljesíteni törlesztési kötelezettségeit.