A Napi Gazdaság szerdai számának cikke
Féléves mélypontra esett áprilisban a német feldolgozóipari és a szolgáltató szektor kilátásait összegző beszerzésimenedzser-index (PMI). A Markit Economics felmérését nagy figyelemmel követik, hiszen azok hagyományosan szorosan korrelálnak a GDP-adatokkal, ám jóval korábban állnak össze.
Az utóbbi hónapokban leszakadó Franciaország vállalatai ugyan összekapták magukat, és sokkal jobb hangulatról számoltak be áprilisban, mint egy hónappal korábban − különösen a szolgáltató szektorban −, de ez még mindig mélyen 50 pont alatti, súlyos recessziós körülményekről tanúskodó eredményt jelent. Ráadásul a francia statisztikai hivatal, az Insee saját gazdasági bizalmi felmérése ellentmond a Markitnak, e szerint áprilisban is romlott a hangulat. A német feldolgozóiparban eközben már 22 hónapja folyamatosan csökken a rendelésállomány, így félő, hogy lassan vissza kell venni a termelésből is. A német és a francia PMI változásának eredőjeként a Markit változatlanul negatív vállalatvezetői várakozásokat mért az eurózónában a második negyedév kezdetén; különösen az új megrendelések mutatójának visszaesése jelez nagy bajokat a következő hónapokra.
Az Európai Központi Banknak (ECB) lassan nem marad a kamatcsökkentés ellen felhozható érve − kezdték az elemzők a találgatást a legújabb letargikus konjunktúramutatók alapján. A Markit vezető közgazdásza szerint az európai valutablokk GDP-je 0,2−0,3 százalékkal eshetett az első negyedben a tavaly év végi 0,6 százalék után, és ha hasonló ütemben mennek tovább a dolgok, a második negyedévben sem lesz élénkülés − sőt, inkább a lefelé mutató kockázatok az erősebbek. A recessziós környezetben már hosszú ideje nem találkozni érdemi inflációs nyomással. A fogyasztói árindex csak azon országokban ugrott meg, ahol a megszorító kormányok áfaemeléssel próbálták javítani egyenlegüket (Spanyolország, Hollandia). Számos közgazdász szerint lassan inkább a defláció jelenti a fenyegetést az árstabilitásra.
Más kérdés, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a mostani helyzetben elsősorban az ECB kamatvágására van szükség. Egy újabb negyed bázispontos kamatcsökkentéstől, amellyel fél százalékra süllyedne a valutaövezet irányadó kamatlába, hiába várnák a hitelezés érdemi élénkülését, hiszen jelentős részben hitelkeresleti válság van, az általánosan romló várakozások és a túlkapacitás miatt vonakodnak a vállalatok a beruházásoktól. Az ECB-t semmi nem is kötelezi a gazdaság élénkítésére, alapító okiratába − a német monetáris hagyománynak megfelelően − csak az árstabilitás feletti őrködés került be célként. Mario Draghi ECB-elnök a legutóbbi ülésen is megismételte: nincsenek varázseszközeik, eredményt inkább a kormányok strukturális reformjaitól kell várni. Ami monetáris lazítást Draghi megvalósított − a bank likviditását a múlt év elején biztosító LTRO programokat, valamint a még csak elvben létező közvetlen állampapír-vásárlásokat (OMT) −, csak az eurózóna egyben tartásának szükségességével és nem a növekedés hiányával tudta indokolni.
Kompozit | Feldolgozóipar | Szolgáltató szektor | |
Eurózóna | 46,5 (0) | 46,5 (−0,3) | 46,6 (+0,2) |
Németország | 48,8 (−1,8) | 47,9 (−1,1) | 49,2 (−1,7) |
Franciaország | 44,2 (+1,3) | 44,2 (+1) | 44,1 (+2,8) |
Forrás: Markit |