Obama, Trump és a háborgók különös viszonya

A legutóbbi NATO-csúcstalálkozó rámutatott arra, hogy az amerikai külpolitika lényegében több mint tíz éve változatlan. Közben két olyan teljesen ellentétes habitusú elnök vezette az Egyesült Államokat, mint Barack Obama és Donald Trump.
Komócsin Sándor, 2020. január 19. vasárnap, 17:17
Fotó: MTI/EPA

Barack Obama az előző, és Donald Trump, a jelenlegi amerikai elnök lényegében ugyanazt a külpolitikát folytatta, illetve folytatja - állít olyasmit Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája, amiért mindkét elnök támogatói megköveznék. A két politikus talán belátná, hogy ez az állítás igaz, még ha nagyon ellenükre is van, hiszen feltűnően különböző viselkedésük elfedi a hasonlóság kínos tényét. Ha azonban nem a csomagolást, hanem a tartalmat nézzük, jól látható, hogy ugyanazt adják el saját közvéleményüknek és nemzetközi partnereiknek.

Például mindkét elnök kereste a lehetőséget, hogy kivonja az Egyesült Államokat a végeláthatatlan és megoldhatatlan közel-keleti konfliktuszónából, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben az USA volt a domináns hatalom ebben a térségben. Ezzel mindketten kiváltották az USA nemzetközi súlyának fenntartását szorgalmazó washingtoni elit morgolódását - ennek alapján az Obama-féle Fehér Házban külön címkét is kapott ez a csoport: ők lettek a háborgók.

Inkább Ázsia

Mindkét államfő Ázsiát helyzete külpolitikája középpontjába. Obama az USA és Ázsia viszonyát tette országa nemzetközi kapcsolatainak sarokpontjává, Trump két kiemelkedő kezdeményezése, a Kínával kirobbantott kereskedelmi háború és az észak-koreai diktátorral, Kim Dzsongunnal összehozott csúcstalálkozói, egyaránt ezt a kontinenst érintik. Valójában már Obama idején kezdte aggasztani az amerikai külpolitikai stratégákat Kína egyre fenyegetőbb megerősödése és az észak-koreai nukleáris program egyre fenyegetőbbé válása.

A két elnök olyan választóközönség elé lépett, amely elutasítja az ország külföldi katonai szerepvállalásait. Erre az igényre válaszul visszavonták a hadsereget nemzetközi misszióiból, ami nem csupán a háborgókat, hanem az ország szövetségeseit is idegesíti. Ami az utóbbiakat illeti, Trumpot tartják annak az elnöknek, aki elkezdte mérsékelni Amerika szerepvállalását a NATO-ban, pedig Robert Gates, Obama védelmi minisztere már 2011-ben arra figyelmeztetett, hogy szomorú jövő elé néz a katonai szövetség, ha az európai országok továbbra is Amerikára hagyják biztonságuk garantálását.

Összecsapások

A két elnök külpolitikai óvatossága elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezetett a háborgókkal. Obamát gyengeséggel vádolták, Trumpt elszigetelődéspártinak minősítik. Az Afganisztán körüli vita jó példa erre. Mindkét államfő azzal az ígérettel vonult be a Fehér Házba, hogy csökkenti az ottani amerikai katonai szerepvállalást. Aztán a tábornokok mindkettejüket meggyőzték, hogy küldjenek több katonát Afganisztánba, majd elnökségük későbbi szakaszában újra elkezdték visszavonni őket.

Obamát súlyos kritika érte, amikor 2013-ban elmulasztotta bombázni Szíriát, amire kellő okot szolgáltatott volna, hogy az Aszad-rezsim vegyi fegyvereket vetett be ellenfeleivel szemben. Trumpot megtapsolták, amikor 2018-ban ugyanezzel az indokkal bevetette a légi erőt - mondván: korrigálta Obama "hibáját" -, ám a légi csapások kivételnek bizonyultak, nem egy offenzívabb amerikai külpolitika részének. Trump figyelmen kívül hagyva tanácsadói javaslatait megszakította a légi háborút, mert attól tartott, túl nagy áldozatokkal jár majd.

Különbségek

Obama és Trump külpolitikájának lényegi hasonlósága ellenére fontos különbsége, hogy míg a korábbi elnök jónak tartotta a nemzetközi megállapodásokat, az utóbbi elutasítja ezeket. Például kivonta az USA-t az elődjének kormánya által támogatott párizsi klímaegyezményből. Emellett Trump elszánt protekcionista gazdaságpolitikája nem csupán Obama, hanem minden második világháború után regnált amerikai elnök szabadkereskedelmi politikájával szakít.

Ugyanakkor ezzel nem tér el a politikai divattól: az összes demokrata elnökjelölt-aspiráns protekcionista kereskedelempolitikával és Kínával szemben ellenséges fellépéssel kampányol a 2020-as elnökválasztás előtt. Ez az elszigetelődéspárti kül- és gazdaságpolitika a politikai és a gazdasági oldala ugyanannak. Annak, hogy Amerikai immáron nem bízik abban, hogy a globális kihívóval vívott versenyből mindig győztesként kerülhet ki - véli az FT cikkírója. Ezért aztán védekező, befelé forduló politikát folytat, kisebb nemzetközi szerepet vállal.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

frikazojd, 2020.01.19 22:30

sőt, ami vicces, hogy igazából a belpolitika is változatlan. trump alaprázó ígéreteiből nem lett semmi, csak repub hagyományoknak megfelelően csökkentette a gazdagok adóját és dobott egy lapát szart a csórók pofájába, de ebben semmi rendkívüli nincs, bármilyen más repub elnök is pont ezt csinálta volna csak közben nem teljesen köcsög.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html