Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Tavaly március óta nem volt ilyen drága a globális kereskedelem szempontjából legjelentősebb két nyersolajféleség a határidős jegyzésekben.

A márciusi szállítású északi-tengeri Brent napi maximumán hordónként 53,33 dolláron, 2,95 százalékos pluszban, míg a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) februári szállításra 49,83 dolláron, 2,69 százalékos nyereségben is forgott.

Warren Patterson, az ING holland bankcsoport nyersanyagpiaci elemzője rámutatott, az árak alakulása azt sugallja, hogy a piacok meggyőződése szerint az OPEC+ csoport, azaz a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai és szövetségeseik, élükön Oroszországgal, változatlan szinten hagyják kitermelésüket februárban.

A csoport hétfőn hozza meg a döntést a kitermelés szintjéről, de a hétvégén nyilatkozó tisztségviselők többsége ellenkezését fejezte ki egy esetleges növeléssel szemben.

Az OPEC+ csoport tagjai december elején abban állapodtak meg, hogy az együttes napi termelési kvótát 2021-ben fokozatosan emelik kétmillió hordóval, és ennek részeként januárra 500 ezer hordós növelést tűztek ki célul. A következő hónapokban rendre megvizsgálják a piaci helyzetet és annak fényében hoznak újabb döntést.

Mohammad Barkindo, az OPEC főtitkára vasárnap kijelentette: a nyersolaj iránti napi átlagkereslet idén várhatóan 5,9 millió hordóval, 95,9 millió hordóra emelkedik, de az olajkitermelők egy sor lefelé mutató kockázatot látnak 2021 első felére. A kereslet fellendülése a második fél évre várható, miután számos országban megfékezik a koronavírus-járványt a védőoltások tömeges beadásával.

Az olajárak a 2019-es átlagnál mintegy 20 százalékkal alacsonyabb szinten fejezték be a tavalyi évet, a Brent 51,80 dolláron, a WTI pedig 48,52 dolláron zárt december 31-én.

Hétfőn felfelé tolta az olajárakat a közel-keleti feszültség növekedése annak nyomán, hogy az iráni hatóságok feltartóztattak egy dél-koreai zászló alatt közlekedő teherszállító hajót a Hormuzi-szorosban. A dollár gyengülése és az ázsiai országok feldolgozóiparának erős növekedése ugyancsak árfelhajtó tényező volt.