A vasárnap reggeltől hétfő délután 3-ig tartó szavazáson a képviselőházra a 18 év felettiek, a szenátusi helyekre a 25 évnél idősebbek voksolhattak. A csak listás rendszerben a győztes eleve jutalmat kap: a legtöbb képviselőházi mandátumot megszerző listának járó helyeket kiegészítik annyival, hogy legalább 54 százalékos többsége legyen. A szenátusban tartományi alapon osztják a bónuszt, vagyis az az erő jár a legjobban, amelyik a legnagyobb tartományokban nyerni tud. A szavazatok számlálását a szenátussal kezdik az urnazárás után.

Az utolsó, február 8-án közzétett közvélemény-kutatások átlaga szerint a baloldali Demokrata Párt (PD) vezetett (szövetségben három kisebb párttal) 33,8 százalékos támogatottsággal, utána következett a Silvio Berlusconi vezette Szabadság Népe (PdL) és az Északi Liga koalíciója, 6 százalékponttal lemaradva. A harmadik helyen a Beppe Grillo (magyarul Tücsök Jóska) által életre hívott protestmozgalom, az egész politikai rendszert és az eurót is elvető Öt Csillag mozgalom (M5S) következett, negyedikként pedig a távozó szakértői kormányfő, a professzorként emlegetett Mario Monti listája, amely csak a szenátusi helyekért indult.

Az előzetes elemzések szinte egybehangzóan úgy vélték, a legnagyobb baj az lesz, ha az új olasz kormány nem lesz elég stabil. Mario Monti kormánya annyit el tudott érni, hogy Olaszország finanszírozható maradt  (ebben azért nagy szerepet játszott az Európai Központi Bank (ECB) is, amikor tavaly nyáron "verbális intervencióval" segítette meg a gyengélkedő euróországokat). A több mint egy évtizede lényegében stagnáló olasz gazdaság talpra állításához, a növekedés beindításához szükséges szerkezeti reformokat azonban Monti épp hogy el tudta kezdeni, s terveit rendre csak erősen felvizezett formában tudta elfogadtatni, miután a szakértői kormányt egy furcsa nagykoalíció támogatta, ad hoc alapon.

A piacok mindenekelőtt a reformokkal korábban nem sokat törődő, a végén már teljesen vad ígéretekkel kamprányoló Berlusconi és csapata visszatérésétől tartottak, de legalább ilyen aggasztónak tűnt a sötét ló, vagyis a Grillo-féle M5S is - erről senki nem tudja, milyen gazdaságpolitikával állna elő. Az ideális kombinációnak sokan azt tartották, hogy nyerjen a baloldal - amelynek miniszterelnök-jelöltje Pier Luigi Bersani komoly változásokat is keresztül tudott már vinni baloldali kormányok minisztereként - , de ne nagyon. A legjobb az lenne, ha stabil többséget szereznének a képviselőházban, ám a szenátusban legyenek rászorulva Montiék támogatására, vagyis legalább részben folytatni lehessen a professzor által megkezdett, a növekedés beindításához elengedhetetlen változásokat. Ezekbe beletartozik a merev munkaerőpiaci szabályozás további lazítása, a zárt szakmák liberalizálása, a többszintű közigazgatás reformja, a gazdaságot megbénító bürokrácia leépítése is.