Bár tavaly a német cégek importja és exportja sem érte el a 2012-es szintet, az idei várakozásokat nézve már bizakodóak a vállalkozások - derül ki a német kamarák közelmúltban készült felméréséből. Az optimizmust segíti, hogy a cégek tapasztalatai szerint véget ért a recesszió, a jelenlegi alacsony kamatszint ösztönzi a beruházásokat, illetve elindult egyfajta gazdasági stabilizáció is a felzárkózó országokban.

Ez utóbbi jellemző a német vállalkozások szerint Magyarország térségére is, hiszen a régióban folytatódik a gazdaság modernizálása, amiből elsősorban azok a cégek profitálhatnak, akik már régóta jelen vannak a piacon.

A német gazdasággal kapcsolatban lévő cégek számára jó hír az exportkilátások javulása, de a kétoldalú kapcsolatok új perspektívákat nyithatnak a keleti nyitás során is, hiszen több globális német cég nagyobb volumenben számolhat a Magyarországon előállított termékek harmadik piaci értékesítésével - írja a felmérés kommentálva a berlini magyar Nagykövetség.

A szervezet éppen ezért javasolja a kapcsolatfelvételt a keleti nyitásban érintett egyes kamarai szervezetekkel, valamint nagy vásártársaságok képviseleteivel, mivel a felzárkózó országokban számos gyorsan változó és sokszor váratlan, előzmények nélküli kereskedelempolitikai korlátozással szembesülhetnek az oda közvetlenül exportálni kívánó magyar kis‐ és középvállalatok. Ugyancsak javasolják a kapcsolatfelvételt a német know‐how alapján az EU‐n kívüli országokban (pl. Oroszország, Kína) kontinentális szakvásárokat rendező német vásártársaságokkal, főképp ott, ahol már megalakult a magyar kereskedőházi struktúra.

Akadályok a világkereskedelemben

A német válaszadók mintegy egyharmada véli úgy, hogy külkereskedelmi tevékenységét kereskedelempolitikai akadályok hátráltatják. A vállalatok csaknem kétötöde nyilatkozta, hogy sújtják helyi tanúsítványokkal kapcsolatos szabályok és szigorított biztonsági előírások, mondván egyes fogadó országok gyakran ötletszerűen vagy rövid határidővel vezetnek be (vagy változtatnak) a hazai szabványok szerint elvégzendő teszteket, de a kereskedelempolitikai akadályok között szerepelnek a magas vámok is.

Azért is panaszkodtak a németországi vállalkozások, mert az elmúlt években mind több felzárkózó ország alkalmazza a "local content" (hazai beszállítási hányad) előírását, amivel lényegében az exportőrt a fogadó országban történő termelésre kényszerítik.

Lehetőségek térségenként

A német cégek az ázsiai országokban különösen a vegyipari és járműipari vállalatok látnak kedvező piaci lehetőségeket. Kínában részint az állami szférát érintő szabályok liberalizálásától, részint a lakossági fogyasztás ‐ egyebek között a társadalombiztosítás bevezetéséből adódó ‐ felértékelődésétől várnak erőteljesebb impulzusokat. Indiában egyelőre kérdéses a piacnyitás mértéke, a fejlődés további élénkítéséhez többek között a korrupció elleni harc folytatása, valamint az infrastruktúra és a képzés fejlesztése teremtene alapot.

A dél‐amerikai kontinensen ellentmondásos a kép: néhány országban, így többek között Kolumbiában, Peruban és Chilében folytatódik a piacok liberalizálása, miközben Mexikóban a végrehajtott adóreform és az annak részét képező adóemelések fékezik a fejlődést. A legnagyobb piacokon, Argentínában és Brazíliában, a protekcionista tendenciák erősödése veti vissza a növekedést.

Közép‐ és Közel‐Keleten a nyersolaj‐kitermelés, valamint a növekvő lélekszám keltette kereslet kínál kedvező újabb értékesítési esélyeket a térség piacain már jelenlévő vállalatok termékei számára.

A felmérés szerint Észak‐Afrikában a német vállalatok továbbra is igen óvatosak, mert a politikai változásokkal szembeni remények ma még alig vannak hatással a gazdaság élénkülésére: késnek a reformok, és továbbra is kockázatos a külföldi vállalatok jelenléte.