Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A legnagyobb meglepetés Donald Trump és Orbán Viktor joviális hangulatú tárgyalásaiban az volt, hogy milyen sokáig tartott, mire létrejött a találkozó. A magyar miniszterelnök - aki mintha napról napra tenne egy-egy újabb lépést a jobboldal széle felé - az EU-s vezetők közül elsőként biztosította támogatásáról Trumpot még a 2016-os elnökválasztási kampányban, ehhez képest az utolsók közt jutott be a Fehér Házba. A fogadását ellenző tanácsadók eddig erősebbnek bizonyultak támogatóinál - írják a Financial Times (FT) újságírói szerkesztőségi cikkükben.

Trump nem pusztán megadta Orbánnak azt az elismerést, amit elődje, Barack Obama megtagadott, hanem még dicsérte is vendégét. Nagy tiszteletnek örvendő vezetőnek minősítette, aki hatalmas munkát végzett, elismeréssel nyilatkozott a Magyarország déli határán felhúzott pengés drótkerítésről, amellyel a magyar kormány távol tartja országától a muszlim bevándorlók állítólag erre tartó tömegeit. Összességében úgy tűnik, a találkozó pontosan időzített hallgatólagos támogatást nyújtott a magyar kormánypártnak és más európai elitellenes politikai erőknek az európai parlamenti választások előtt tíz nappal - vélik az FT szerkesztői.

A mérleg serpenyői

Az amerikai adminisztráció egyes képviselői azzal érvelnek a találkozó mellett, hogy a magyar vezető fagyos kezelése ellentétes hatást ért el: Oroszország és Kína karjaiba hajtotta a magyar vezetést. Ugyanakkor az, hogy az USA elnöke kész volt legurítani a vörös szőnyeget Orbán Viktor előtt, erősen eltúlzott gesztusnak látszik. A magyar miniszterelnök az FT cikke szerint súlyos károkat okozott a demokráciának Magyarországon, amit az USA korábban a világon mindenütt védeni szokott. Lehetővé tette, hogy az orosz Nemzetközi Befektetési Bank Budapestre egye székhelyét Moszkvából, annak ellenére, hogy figyelmeztették rá: ez a szervezet kémkedéssel is foglalkozhat.

Az USA ellenkezésére fittyet hányva továbbra is azzal próbálkozik, hogy eltávolítsa Magyarországtól a Közép-európai Egyetemet csak azért, mert alapítója Soros György magyar származású amerikai üzletember. A washingtoni vezetés nem törődik azzal, hogy az Európai Néppárt (EPP) felfüggesztette a Fidesz tagságát és most azt mérlegeli, hogy továbbra is tolerálja-e a magyar miniszterelnök politikáját vagy kihajítsa a magyar kormánypártot, amivel megszabadulhat tőle is.

Helyezkedés

És ezzel még nem fejezte be az FT Orbán Viktor legutóbbi politikai lépéseinek felsorolását. Megemlítik összeveszését Manfred Weberrel, az EPP európai bizottsági elnökjelöltjével, aki a magyar vezetés radikalizálódása miatt lemondott a Fidesz támogatásáról, mire Orbán Viktor megvonta a saját támogatását tőle. Ezt követően fogadta Matteo Salvini olasz belügyminisztert és Heinz-Christian Strache osztrák kancellárhelyettest, az európai radikális jobboldal két ismert alakját.

Az utóbbival folytatott tárgyalásai nyomán felvette, hogy az európai mérsékelt jobboldalnak a bécsi kormányzási modellt kellene követnie, amelyben egy a konzervatív centrumhoz tartozó politikai erő összeállt egy finoman fogalmazva "patrióta jobboldali" párttal. A magyar politikus szerint ez a modell működhetnek Brüsszelben, mármint az új Európai Parlamentben is.

Ne tegyék!

Az FT szerkesztői szerint az EPP-nek nem kellene engednie ennek a hízelgésnek. Úgy vélik, hogy a konzervatív pártcsoportnak régen ki kellett volna taszítania a soraiból a Fideszt és annak vezetőjét. Webernek be kellene tartania az ígéretét, miszerint tartózkodik a magyar kormánypárt támogatásának elfogadásától. Ha az EPP a május végi európai parlamenti választásokból a jelenleginél gyengébben került ki, akkor nem a tőle jobbra álló politikai erők között kellene szövetségeseket keresnie, hanem a mérsékelt középen.

Vannak, akik minden bizonnyal azzal érvelnének Orbán Viktor távol tartása ellen, hogy egy nagyobb populista pártcsoportban, olyanok mellett, mint Salvini, még veszélyesebb lenne. Az FT cikkírói szerint azonban a magyar vezető valódi politikai színei világossá váltak, és az EPP "nagycsalád" stratégiájának végrehajtása elérte a határait. Az európai jobbközépnek nem szabad a továbbiakban lazán kezelnie az szélsőségeseket, és nem szabad sodródnia - az EU-val együtt - tovább a jobboldal széle felé!