Kuba jól ismert jellegzetességei az utcákon futó a nagyon öreg autók. Egyik részük az Egyesült Államokban készült az ötvenes években, másik csoportjukat a Szovjetunióból importálták a hetvenes-nyolcvanas évtizedekben. Az előbbieket az 1959-es forradalom előtt szállították a szigetországba. Lecserélésük az USA blokádja miatt lehetetlenné vált, ezért a helyi autósok és mesterek művészi szintre fejlesztették működésben tartásukat.

Az utóbbiak a hatvanas évek Fiatjain alapulnak - ezért valójában öregebbek, mint valódi koruk -, ám ezek is az amerikai autók sorsára jutottak. A Szovjetunió összeomlása után megszűnt utánpótlásuk, így a kubaiak nyakán maradtak, akik kénytelenek voltak önállóan megoldani életben tartásukat. A helyzet azonban megváltozhat, miután a kubai kormány halvány piaci reformjai részeként "felszabadította az újautó-piacot".

Kubai Merkurok

Az autók adásvételét legutóbb 2011-ben szabályozták. Ezt megelőzően magánszemélyek csak a forradalom előttről visszamarad vén csotrogányokat adhatták el és vásárolhatták meg egymástól. A 2011 reform nyomán a kubaiak továbbra is szabadon adhatják-vehetik a birtokukban lévő használt autókat, továbbá vásárolhatnak új és használt autót az állami tulajdonban lévő kereskedő cégektől. Ehhez azonban hivatalos engedélyt kell kérniük.

A hivatal az engedélyek megadásakor előnyben részesíti a "kormány szempontjából hasznos" tevékenységet végző embereket, köztük az orvosokat és a diplomatákat. A kommunista párt központi lapja, a Gramma azonban közölte, hogy a minisztertanács eltörölte az állami jármű-kereskedelmi cégek értékesítésének engedélyezési rendszerét.

A végeredmény tehát egy a rendszerváltás előtti magyar viszonyokra emlékeztető rendszer, amelyben az állami autókereskedőtől (a híres Merkurtól) lehetett autót vásárolni hosszadalmas sorban állás után. Egy kubai a Reuters tudósítása szerint a következővel kommentálta a döntést: Frankó! Megvehetem a verdát, de miből? Sajnos a kubai átlagember nem tud annyit keresni, hogy összespórolja az autóra valót.