Orosz ruletté vált az válságkezelés

Háromdimenziós pókerjátszmává vált az elmúlt hetekben az európai válságkezelés, amelynek szereplői farkasszemet néznek egymással arra várva, ki pislant először. Az utóbbi fizeti a válság legnagyobb cechét.
NAPI, 2012. augusztus 6. hétfő, 09:57
Fotó: Napi.hu

Nem, nem, köszönöm, csak ön után. Az elmúlt napokban az eurózóna válságának kulcsszereplő egyfolytában ezt ismételgették egymás felé fordulva, azt erősítgetve, hogy csak akkor végzik el a válság elhárításának rájuk eső részét, ha partnereik előbb letudják saját házi feladatukat - kezdi a helyzet elemzését a Reuters. Az Európai Központi Bank (ECB), az EU-IMF programokat végrehajtó országok, a piaci nyomás alatt álló Spanyolország és Olaszország, a donorok, élükön a közös kasszába a legtöbb pénzt betoló Németországgal farkasszemet néznek egymással arra várva, ki teszi meg a következő lépést. Eközben azt számolgatják kinek mennyibe fog még kerülni az évek alatt kivájt pénzügyi lyukak betemetése.

Az ECB külön meccset vív a kötvénypiaci befektetőkkel, akik - miután nem bíznak abban, hogy az európai politikusok képesek lesznek megoldani a válságot - állampapír-eladásaikkal a széthullás szélére sodorták az európai monetáris uniót. Mario Draghi, az európai jegybank elnöke két héttel ezelőtti kijelentésével, miszerint az európrojekt visszafordíthatatlan folyamat, azt akarta tudomására hozni a piacoknak, hogy nem érdemes a közös európai valuta ellen játszani.

Nem tudom, mekkora kutya vagyok

Ezzel rövid távon lelassíthatta a negatív folyamatokat, azonban szakértők szerint további politikai erőpróbák - részben az athéni és a madridi utcákon - következnek addig, amíg valamikor szeptember végén határozott döntések születnek.

Spanyolország és Olaszország abban bízott, hogy eddig elfogadott megszorításaik elegendő garanciát jelentenek, s ezért az ECB már most beavatkozik kötvényeik védelme érdekében. Így elkerülhetik az EU-IMF támogatásának igénybevételével járó "szégyent". Ez a számításuk azonban nem jött be. Mariano Rajoy spanyol kormányfő a hét végén először tett célzást arra, hogy Madrid uniós segítségért folyamodhat, igaz - a "csak ön után" taktika jegyében - ezt ahhoz kötötte, hogy előbb az ECB jól bevásárol spanyol államkötvényekből.

Én nagyobb kutya vagyok

Olaszország ugyan nagyobb államadósságot cipel a hátán, mint a spanyolok, de a költségvetése sokkal jobb helyzetben van, tartozásai nagyobb részét hazai befektetők jegyezték le és sokkal szilárdabb lábon állnak bankjai, mint a válság előtti ingatlanlufi következményeit nyögő spanyol pénzintézetek. Róma ezért abban bízik, hogy ha az ECB beavatkozik Madrid védelmében, az elég lesz az olasz kötvényhozamok leszorításához is.

Mario Monti kormányfő kiszivárogtatott hírek szerint ebbe az irányba igyekezett taszigálni kollégáját múlt heti találkozójukon. A kockázat persze - az orosz rulett jegyében - az, hogy a spanyolok kisegítése után a piac arra kezd játszani, hogy az olaszok lesznek a következők.

Én vagyok a legnagyobb kutya

Németország igyekszik minden partneréből kiszorítani, hogy lehetőleg maga próbálja megoldani gondjait, mert pontosan tudja, hogy a közös intézkedések neki kerülnek a legtöbbe. Angela Merkel kancellár a jövő évi választások előtt nem akar a parlamentről újra forrásokat kérni a többi eurózónatag kisegítésére, ezen belül a görögök érdekében semmiképpen sem fog lobbizni.

Merkel és pénzügyminisztere, Wolfgang Schaeuble békésen nyaralgatott az elmúlt két héten, a fülük botját sem mozdították az USA és az IMF kéréseire, miszerint tegyenek már valamit, de nagyon gyorsan, a spanyol és az olasz kötvényhozamok leszorítása érdekében. Az is igaz ugyanakkor, hogy az európai vezetőknek meg kell várniuk a német alkotmánybíróság szeptember közepére várt döntését arról, hogy összeegyeztethető-e az alaptörvénnyel Németország hozzájárulása az európai stabilitási alaphoz (ESM).

Én kicsi (de hangos) kutya vagyok

Görögország eközben kifut a pénzéből, és abban bízik, hogy az összeomlásától rettegő partnerei végül csak kisegítik a bajból, leginkább azzal, hogy hosszabb határidőt szabnak a segélyprogram feltételeinek végrehajtására, illetve további adósságait írják le - azaz csökkentik az ECB-nél és az európai jegybankoknál lévő kötvényeik értékét. A görög kormánykoalíció azonban egyelőre kénytelen volt lemondani arról, hogy eltolja a következő két év - 11,5 milliárd euró értékű - költségvetési kiadáscsökkentéseit.

Írország, amely 2010-ben kapott EU-IMF támogatást, árgus szemekkel figyeli a görög fejleményeket. Dublin inden erejével azon lesz, hogy hasonló engedményeket kapjon, mint Athén, bankjai feltőkésítésének költségeihez pedig olyan uniós hozzájárulást akar szerezni, mint amilyen Spanyolország kapott, amely félig-meddig közvetlenül 100 milliárd eurót fordíthat erre a célra az uniós stabilitási mechanizmusok forrásaiból.

Én egy okos kutya vagyok

Draghi kiszámítottan tett célzást arra, hogy az ECB államkötvény-vásárlásokba kezdhet, amivel láthatóan nem csupán a piacoknak, hanem az érintett országoknak is üzent. Ugyanakkor számolnia kell belső ellenzékével, elsősorban a Bundesbank elnöke, Jens Weidmann ellenállásával, továbbá óvatosnak kell lennie, mert egy évvel ezelőtt az ECB beégett olasz kötvénypiaci beavatkozásával. Silvio Berlusconi akkori miniszterelnök ugyanis annak hatására - úgy gondolván, hogy a baj elhárult, megúszhatja a népszerűtlen intézkedéseket - visszalépett gazdasági reformprogramjától.

A jegybankelnök most arra játszik, hogy rövid távon enyhíti a piaci nyomást az eurózóna tagállamain, míg hosszabb távon igyekszik rászorítani a kormányokat a szükséges fiskális lépések és a gazdasági reformok végrehajtására. Az utolsó adu nála van: egyedül az ECB-nek van korlátlan pénzügyi forrása arra, hogy meghátrálásra kényszerítse az eurót shortoló piacokat. Az uniós támogatást mániákuson elutasító Rajoy hét végi megtörése arra utal, hogy az ECB-vezér irányítja a játszmát.

HOZZÁSZÓLÁSOK