Alekszander Lukansenko fehérorosz és Vlagymir Putyin orosz államfő február elején Szocsiban tartott csúcstalálkozója után minden remény elveszett arra, hogy a két ország kapcsolatait vissza lehessen terelni arra vágányra, amelyen a Szovjetunió összeomlás óta futottak - írta a Moscow Timeson megjelent cikkében Artyom Shaibman politikai elemző. A minszki vezetés kifutott a lehetőségekből, hogy meggyőzze Moszkvát arról, hogy vissza kellene térni a korábbi gazdasági modellhez. Lukasenko szerint eljött az igazság pillanata, s bár Putyinnal a két ország tradicionális barátságáról papolnak, a valóság enyhén szólva nem ilyen rózsaszínű. Az orosz államfő olyan ajánlatot adott fehérorosz kollégájának, amely az "eszi, nem eszi, nem kap mást" fogalomkörébe tartozott, és minszki vezető kénytelen-kelletlen lenyelte azt.

Semmi és alig valami

A Szocsiban tartott tanácskozáson a fehérorosz államfő nem tudta elérni, hogy az orosz fél vagy árengedménnyel értékesítse az olajat országának, vagy - kivételként kezelve a belorusz vásárlókat - kompenzációt fizessen Fehéroroszországnak azért, hogy megadóztatta az olaj olajkivitelét. Évtizedeken át az volt a fehéroroszok legnagyobb bevételi forrása, hogy a diszkonttal vásárolt orosz nyersolajat finomítóikban feldolgozva világpiaci áron értékesítették tovább. Ez a lehetőség immáron megszűnt, és 2024-tól érvénybe lép a világpiaci ár.

Abban ugyan megállapodtak, hogy az oroszok nem emelik a gáz árát a tavalyihoz képest - Belorusz továbbra is 127 dollárt fizet 1000 köbméterenként -, ám Lukasenko azt akarta, hogy az orosz belső piaci áron jussanak hozzá az energiahordozóhoz. Arra hivatkozott, hogy Fehéroroszország Oroszországgal együtt tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak (EEU), ezért elvárhatja, hogy ezen a körön belül egységes legyen a gáz ára.

Vége az olcsóságnak

Ez azt jelenti, hogy Minszk elvesztette az olcsó energiából fakadó előnyeit, amelyeket Moszkva korábban biztosított neki, aminek komoly következményei lesznek. Az első mindjárt az, hogy a két ország szorosabb állami integrációja vagy végleg, vagy meghatározatlan időre lekerül a napirendről. Az energiaár-diszkont nélkül ennek a föderációnak a fehéroroszok nézőpontjából semmi haszna. Moszkva ugyan azt ígéri, hogy visszaállítaná a kedvezményeket, ha előrehaladna az integráció, ám nem sikerült meggyőznie Minszket arról, hogy ezt be is tartaná, hogy ezért - mintegy előlegképpen - érdemes lenne saját jogrendjét lecserélni a nagy testvér törvényeire.

A második következmény, hogy a fehéroroszoknak szorosra kell húzniuk a nadrágszíjukat. A gázár nőni fog, vélhetően kénytelenek lesznek kevesebb olajat importálni, ami fojtogatni fogja petrolkémiai iparukat. Ez az export visszaesésével jár majd, ami a GDP stagnáláshoz vagy csökkenéséhez vezet. A költségvetési bevételek elmaradás miatt vagy külföldi hitelt kell felvenniük, vagy adót kell emelniük, vagy vissza kell vágniuk a szociális szolgáltatásokat, vagy hozzá kell nyúlniuk az arany- és devizatartalékaikhoz. Ezeket a kellemetlen intézkedéseket már 2020-ban meg kell tenniük.

Nyomás alá került

Lukasenko várhatóan rákényszerül, hogy gazdasági reformokat indítson, miközben a nemzeti függetlenség védelmezőjének szerepében fog tetszelegni a nyáron esedékes elnökválasztás előtt. Emellett visszatér ahhoz a korábbi kísérletéhez, hogy egyensúlyozzon Oroszország és a Nyugat között. Orosz kollégájának megmagyarázhatja ezt azzal, hogy nem hagyott neki más választási lehetőséget. Ugyanakkor Fehéroroszország nem fog kilépni az EEU-ból, illetve az Oroszországgal kötött biztonsági megállapodásából. A nyugati nyitást bonyolítja, hogy Belorusz autoritárius állam, ami megnehezíti a vele szemben érvényben lévő szankciók feloldását. Ugyanakkor erősítheti kapcsolatait olyan EEU-tagokkal, mint Kazahsztán és Örményország.

A külügyi váltás kockázata, hogy Moszkva idegesen reagál, illetve hogy Lukasenko túlzásokba esik. Például szükségét látta emlékeztetni partnerét, hogy az orosz hadsereg ingyen használja fehéroroszországi támaszpontjait, és megjegyezte, hogy az orosz olajat nyugatra továbbító Barátság olajvezetéken megfordítva a folyás irányát Lengyelországból is importálhatnának olajat.

A politikai elemző szerint egy valami nincs a tárgyalóasztalon a továbbiakban a két fél között, mégpedig az, hogy visszaállítsák korábbi barátságukat. A két ország visszafordíthatatlanul elindult egy hűvösebb, pragmatikusabb viszonyrendszer felé. Ez egészségesebb viszonyt eredményezhet mindkét oldalon, ám valószínű, hogy lesznek még ütésváltások Oroszország és Fehéroroszország között.