Mihail Misusztyin miniszterelnöki kinevezése jól mutatja a Vlagyimir Putyin uralma alatt élő Oroszország alapvető ellentmondását - véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája. Egy ósdi, bizantikus, uram-bátyám kapcsolatokra épülő, mélyen korrupt kormányzási modell párosul a technokrata szakértelem elismerésével. Az orosz államfői rendszerben a kormányfők általában vagy jellegtelen bábok, vagy politikai ambíciókat ápoló, az államfő mellett viszonylag fontos szerepet játszó - de természetesen hozzá hű - figurák, mint amilyen az előző miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev volt. Misusztyin azonban egyik kategóriába sem illik bele.

Valami mást tud

Kapcsolódó

Az utóbbiba azért nem, mert teljesen apolitikus technokrata, az előbbibe azért, mert ahhoz, amihez ért - nevezetesen a digitális technológiákhoz és a bürokráciához -, ahhoz nagyon ért. Végzettsége szerint szoftvermérnök és közgazdaságtanból szerzett doktori fokozatot. A Szövetségi Adóhivatalnál 1998 óta dolgozik, amelynél az elmúlt húsz év arról szólt, hogy bevezették az elektronikus adóbeszedési és -ellenőrzési technológiákat, például az egyéni adószámot és a digitális aláírást.

Miután 2010-ben átvette a hivatal irányítását, az volt a feladta, hogy biztosítsa az ott keletkező irdatlan nagy adattömeg kezelését és létrehozza az elektronikus szolgáltatásokat. A Bloomberg cikkírója 2013-ban találkozott vele, akkor minden gondolata az adószolgáltatások internetes szolgálatói felületének (interface) megteremtése körül forgott. Jellemző, hogy az OECD egy nemrégiben tartott konferenciáján, amelynek témája a kormányok legjobb pénzügyi szolgáltatói gyakorlatának megosztása volt, Misusztyin a digitalizálással foglalkozó szekciót vezette.

Pont ilyen ember kellett

Ennek alapján az új kormányfő nem lesz olyan báb, mint Putyin korai miniszterelnökei, Mihail Fradkov vagy Viktor Zubkov, akik csupán azt tették, amire a főnök utasította őket. Ő olyan bürokrata szupermen, akinek tevékenységével az orosz gazdaság minden szereplője találkozott a befolyásos nagyvállalatoktól a vergődő kisvállalkozókig, miután az adóhivatali fejlesztések megkönnyítették az életüket az elmúlt években. A technológiai újításoknak hála a rettegett helyben végrehajtott adóellenőrzések aránya 30 százalékkal csökkent, így 2018-ban az orosz magánvállalatok vezetőinek csak 0,18 százaléka került szemtől szembe az adóellenőrökkel.

Eközben az adóbehajtás hatékonysága látványosan javult, mind a vállalatok, mind a magánszemélyek körében. Az adóbevételek gyorsabban nőttek, mint a GDP, annak ellenére, hogy az adóterhelés nem változott. Még a Nemzetközi Valutaalap is megemlíti ezt a teljesítményt legfrissebb jelentésében.

Putyinnak pont olyan ember kellett, mint Misusztyin. Medvegyev nem tudta lendületbe hozni azokat a nagy országos projekteket, például infrastruktúra-fejlesztéseket, amelyek célja, hogy 2024-re, a jelenlegi elnöki ciklus végére érezhetően javítsák a lakosság életkörülményeit. Az új kormányfő hatékonyabb vezetőnek bizonyulhat ezen a téren.

Ellenszélben

Putyin úgy véli, hogy a programok azért haladnak vontatottan, mert rosszul hajtják végre őket. Nem merül fel benne, hogy a túlbuzgó, korrupt állami apparátus óvatoskodása és az elmúlt évtizedek államosításai állnak a háttérben. Az előbbi nem mer önállóan döntetni, az utóbbiak kiiktatták a gazdasági lehetőségekhez gyorsan, rugalmasan alkalmazkodó magáncégeket a gazdaságból. Misusztyinban olyan vezetőt láthat, aki képes bonyolult programokat levezényelni, mozgásba hozva a lomha állami bürokráciát.

Választásának másik oka az lehet, hogy olyan alkotmányos reformokat kezdeményezett, amelyek lényege, hogy egyelőre nem akarja elárulni - talán maga sem tudja vagy nem döntötte el - milyen pozícióban folytatná Oroszország irányítását 2024 után. A felvetett öltelek azt sejtetik, hogy a háttérből irányítana - mint például Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnöke -, így nem célszerű politikai szempontból viszonylag erős személyiségeket helyzetbe hoznia. Ezért nem lett kormányfő Szergej Szobjanyin, Moszkva polgármesetere vagy Szergej Sojgu hadügyminiszter.

Szovjet modell

Ha Misusztyin szabad kezet kap a kormányzáshoz, akkor tovább folytatódik az a folyamat, amelyben a politikai döntéshozatal elválik az államapparátus technokrata irányításától. Ennek eredményeként a Bloomberg publicistája szerint orosz politikai rendszer egyre gyorsabban süllyedhet a Szovjetunióban működő modell fel, amelyben az elnyomás fokozását vegyítették a politikusok elszámoltathatatlanságával.

Ez aztán meg fogja nehezíteni még az olyan csúcsbürokraták dolgát is, mint az új miniszterelnök. A jog uralmának hiánya és a piaci verseny kiiktatása - mármint ezek helyettesítése a korrupcióval - lehetetlenné teheti a gazdasági növekedés élénkítését. Az adóbehajtás hatékonyságának erősítése egyszerűbb feladat volt.