Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az Energia Jövője elnevezésű weboldal közlése szerint az elmúlt néhány hónap eredménye, hogy Németországban a megújuló energiák hozzájárulása a nettó villamosenergia-termeléshez rekord szintre lépett. 2020 első felében egészen pontosan 55,7 százalékos volt az energiamixben a zöld villamosenergia-részesedése, ami immár jelentősen felülmúlta a fosszilis (+ nukleáris) erőművekét (44,3 százalék).

A Napi.hu korábban, több tételben is megírta aktuálisan a németországi szénfogyasztás csökkenéséről, illetve a szénmentesítési menetrenddel kapcsolatos történésekről, hogy az elmúlt évtizedekben kevesebb mint a felére esett vissza a szén részesedése a német energiamixben. Valamint azt is, hogy bár az Energiewende 2022-re vállalt totális atomerőmű-mentesítési terve rövid időre ezt lelassította, szakértők ma már azzal számolnak, hogy mire az utolsó nukleáris reaktort is kivonják a rendszerből, a szén részaránya a mixben 30 százalék alá esik. Ezen az úton tartanak most 44,3 százaléknál.

Az idei év első hat hónapjának adatai szerint a legtöbb villamos energiát a szélfarmokon termelték a németek; a 30,6 százalék azt jelenti, hogy a szélturbinák gyakorlatilag annyi áramot termeltek, mint az összes barna-, és a feketeszén tüzelésű blokkok - plusz az atomerőművek. Ahogyan az alábbi, hivatalos német áramtermelési ábrán is látszik: nem csupán a szélenergia a meghatározó a megújulók közül az ország energiamixében.

 

A januártól június végéig tartó féléves időszakban a napelemek nagyságrendileg annyi áramot (11,4 százalék) termeltek, mint az atomerőművek (12 százalék). Az is elgondolkodtató, hogy a több mint 270 TWh össztermelésben az utóbbi egy évben megnövekedett földgáz alapú termeléssel (27,86 TWh) teljesen azonos szinten van a napenergia (27,66 TWh) - miközben a barnaszenes erőművek már csupán kevesebb mint 6 TWh-val tudtak ennél több áramot termelni.

Nem eszik forrón a szelet

Ám, ahogyan a Fraunhofer ISE, és más elemzők számolnak: mindez szép, és jól is hangzik, de a továbbiakban komoly változásokra van szükség annak biztosítására, hogy a német energiaátmenet most kiolvasott tendenciái a jövőben is folytatódhassanak, és az átmeneti időszakban mostanra elért sebesség ne csökkenjen. Ahogyan azt Simone Peter, a Megújuló Energiaipari Szövetségének (BEE) elnöke írta a szervezet weoldalán megjelent cikkében: a szövetségi kormánynak sürgősen felül kell vizsgálnia - és ki kell javítania - a megújuló energiaforrásokról szóló törvény (EEG) tervezett módosítását.

A július 3-án a Bundesrat (Szövetségi Tanács) elé kerülő törvénymódosítási tervezetről - melyet hosszú és keserves politikai csatározások előztek meg, főként annak köszönhetően, hogy tavaly ősszel zöldhullám söpört végig a választásokon -, eddig leginkább azt emelték ki a szakírók, hogy a napelemes rendszerekre vonatkozó eddigi felső korlátokat módosíthatják annak érdekében, hogy a PV-technológia további terjedését segítsék. Az eddigi 52 GW-os "sipka" leemelése (és eltörlése) mellett azonban az is kifejezett szándék, hogy Németország 2030-ig a villamosenergia-ágazatban 65 százalékra emelje a megújuló energiaforrások arányát.

Csak viszonyításként: a magyar kormány vállalása aktuálisan az, hogy 2030-ra elérjük a 21 százalékot.

Nem elég csak termelni

Az éremnek azonban Németországban is van másik oldala. Ahogyan azt Timon Gremmels, az SPD szakpolitikusa a PV Magazine kérdésére megfogalmazta: nem elég a növekedést csak gigawattokban (GW) és terawattórában (TWh) mérni, mert az újonnan belépő termelő kapacitásokat szigorúbban, a hasznosságuk és kihasználhatóságuk alapján is kell majd megítélni. "Megállapodtunk abban, hogy a 2030-as éghajlatvédelmi programban szereplő tételeken túl a közszféra példaértékű funkciójának további megerősítésére koncentrálunk, valamint, hogy kötelező ellenőrzős alá vonjuk a további napenergia projekteket. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a szövetségi kormánynak, a szövetségi államoknak és az önkormányzatoknak ellenőrizniük kell, hogy az új projektek ésszerűen felhasználhatók-e" - magyarázta Gremmels.

Lényegében ez az, amit most a BEE elnöke is követel, mondván hiába épülnek majd az új kapacitások, ha a kihasználhatóságuk kétséges vagy megkérdőjelezhető.  De más gond is van Simone Peter szerint: az odáig rendben van, hogy a koronavírus-válság hatása a villamosenergia-ágazat már-már a jövőbeli áramellátási képét mutatja fel (ahol a termelő rendszer középpontjában a megújuló energiák állnak, és egyre kevésbé fontosak a szénerőművek), de a válság után kirajzolódó valós kép már nem ennyire kecsegtető.

Az elnök szerint a legfőbb probléma, hogy a 65 százalékos célt nem ugyanarra a mennyiségre érti most a szövetségi kormányzat és az iparág, ami miatt 2030-ra akár jelentős méretű zöldenergia-hiány is kialakulhat. A BEE által készített forgatókönyv úgy számol, hogy a szövetségi kormány 2030-as bruttó villamosenergia-fogyasztásra vonatkozó prognózisa nem jó, mert abban akár 100 TWh-ás zöldáram-lyuk is keletkezhet. Márpedig ezt sürgősen korrigálni kell - érvelt Simone Peter, aki szerint ez úgy lehetséges, ha az éghajlati célok teljesítése érdekében az ipari alkalmazásokat, a hőellátást és a közlekedési ágazatot is szénmentesítik, ha a saját fogyasztás meglévő problémáit is kezelik. Illetve ha a rendszer a megújuló energiás beruházások számszerű növelése mellett arra is ráfekszik, hogy előmozdítsa az érintett ágazatok intelligens összekapcsolódását.