Hat hónapos csúcsra, hordónként 116 dollár fölé ugrott a londoni Brent kőolaj jegyzése, miután az iráni parlament ismét azzal fenyegetőzött, hogy a perzsa ország leállíthatja olajszállításait egyes európai országokba - jelentette a Reuters. Teherán a júliustól életbe lépő uniós exporttilalom előtt léphet, ami nehéz helyzetbe hozhatja a dél-európai országokat - különösen az olajszükséglete egyharmadát Iránból fedező, amúgy is válságban lévő Görögországot -, mivel így nem jutna idejük új forrásokat találni.

Az észak-amerikai könnyűolaj (WTI) jegyzése 97 dollár/hordó fölé emelkedett, a két olajfajta közötti különbség 19 dollár, ekkora eltérésre november óta nem volt példa. Az EU és Irán politikai feszültségének éleződése mellett a kemény tél miatt megugrott fogyasztás is nyomást gyakorol az olajáraktra.

Kapcsolódó

Nem ütik ki Iránt

Az egyre keményebb gazdasági szankciók recesszióba taszíthatják az iráni gazdaságot, felpörgethetik az inflációt és tovább gyengítheti a nemzeti devizát, a rialt, de nem járnak azzal a kiütésszerű hatással, amit az USA és az EU remél tőlük - írja a Reuters. Így nem kényszerítik rá Teheránt atomprogramja feladására.

Az iráni gazdaság megérzi a korlátozások hatását. A napokban nem tudtak behajózni egy szállítmány ukrán búzát, mert a pénzügyi tranzakciókat blokkoló intézkedések miatt a szállító nem tudott fizetni. Az Egyesült Arab Emírségek bankjai nem finanszírozzák tovább az ország kereskedelmét Dubaijal és az irániak egyre nehezebben jutnak külföldi valutához.

A gazdasági nehézségek rombolhatják a kormány megítélését, de nem olyan mértékben, ami már kezelhetetlen, vagy ami lemondásra késztetné Ahmadinedzsad államfőt. Amerikai szakértők szerint az Irán elleni szankciók ugyan a legkeményebb ilyen intézkedések az elmúlt 50 évben, de nem olyan durvák, mint amilyeneket Iraknak, Észak-Koreának és Kubának el kellett, illetve kell viselnie, és ezekben az országokban sem bukott meg a politikai rezsim.

Kiszámolták kockás papíron

Az exporttilalmak Irán olajkivitelét korlátozzák, mert itt lehet a legnagyobbat ütni az országon. Az IMF számításai szerint Teherán a 2012. március 20-áig tartó adóévben 103 milliárd dollár bevételt ér el a fekete arany külföldi értékesítéséből, ami exportjövedelme 78 százaléka. A GDP-hez viszonyítva azonban már csak 21 százalék ez az arány - az Arab-öböl országai GDP-jük 30-50 százalékát szerzik az olaj kiviteléből.

Az EU az iráni olajexport ötödét vásárolja meg - ezt állítja le júliustól -, Japán és Dél-Korea, amelyek a kivitel további 10-10 százalékát fedik le, amerikai nyomásra szintén lemondhatják megrendeléseik egy részét. Kína és India azonban, amelyek több mint egyharmaddal részesednek a perzsa ország olajszállításaiból, nem szállnak be az embargóba.

Irán 10-15 százalékos engedménnyel találhat új vevőket a világpiacon - vélik amerikai szakértők. A 15 százalékos diszkonttal és a kivitel 10 százalékának kiesésével számolva 24 milliárd dollár kár érheti az országot, ami nem kis pénz. Nem látszik elviselhetetlennek azonban az évi 480 milliárd dolláros GDP-vel összevetve.

Tíz százalék mínusz

Irán nem csupán olajat értékesít külföldön. A fekete aranyon kívüli termékek eladását megnehezítik a pénzügyi szankciók, például drágább bankokat, közvetítő kereskedőket kell felhajtani a kivitel fenntartásához. Ez az IMF becslése szerint hétmilliárd dollár kárt okozhat az országnak. A kettő együtt - 31 milliárd dollár - a GDP 6,5 százaléka. Ez elég ahhoz az idei 2,5 százalékos növekedés helyett recesszióba szédüljön az iráni gazdaság.

A Nyugat hosszabb távon elvileg nagyobb kárt okozhat azzal, hogy megpróbálja meggátolja az olajkitermeléshez szükséges berendezések bejutását Iránba, ám az ehhez hasonló intézkedések kudarcot vallottak más országoknál, például a nyolcvanas években Dél-Afrika esetén. Az amerikai szakértők úgy vélik, hogy a szankciók összesen 10 százalékkal vethetik vissza az iráni GDP-t, ami nagyjából azonos az Észak-Koreára mért csapással, de elmaradt a Szaddám Husszein irányítása alatt lévő Irak GDP-jének 20 százalékos visszaesésétől.

Nem lesz osztogatás mostanában

Feltételezve, hogy a kormány bevételeinek kétharmada az olajjövedelmekből származik, az IMF becslése szerint az állami költségvetés 2,8 százalékos többlete kétszázalékos mínuszra változik. Ezt az olajbevételek elmaradása mellett a meggyötört gazdaságból kifacsarható adók 10 százalékos csökkenése okozza. Ez keresztbe tehetne egy erősen eladósodott országnak, ám Irán GDP arányos államadóssága mindössze kilenc százalék.

Ez azt jelenti, hogy a kieső állami bevételeket könnyedén finanszírozni tudják hazai kötvénykibocsátással vagy például - az idei adóévben nettó 104 milliárd dollárra becsült - devizatartalékok felhasználásával. Utóbbit megnehezítik, hogy az EU korlátozza a hozzáférést az iráni számlákhoz, ezért Teheránnak valahogy el kell hoznia a pénzt az európai bankokból.

Galoppozó infláció

A hivatalos inflációs ráta az elmúlt 18 hónapban 20 százalékra ugrott, ám elemzők szerint a valóság ennél rosszabb. Ennek hátterében főként a gazdasági reformok állnak, amelyek keretében 2010 végén csökkentették az energia- és az élelmiszer-támogatásokat. Az infláció gyengíti a nemzeti valutába vetett bizalmat: jelenleg 20 ezer rialt kell adni egy dollárért, ami kétszerese az egy évvel ezelőttinek.

Ez utóbbi azzal fenyeget, hogy felgyorsul a tőkekiáramlás az országból. Az IMF becslése szerint a folyó adóévben 11 milliárd dollár lépi át kifelé a határt. Mindez felpörgetheti az inflációt, igaz, Irán bizonyította, hogy képes együtt élni a pénzromlás magas ütemével. 2008-2009-ben 25 százalékos infláció sújtotta az országot. Miután az import csak a GDP 16 százaléka, a deviza leértékelődése nem feltétlenül nyomja fel a belföldi árakat. Emellett a teheráni vezetés nemrégiben 12,5-15,5 százalékról 21 százalékra növelte a hosszú távú betétek kamatát.