Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Nem civilekkel állunk szemben, hanem olyan külföldről fizetett politikai aktivistákkal, akik külföldi érdekeket akarnak itt érvényesíteni - ezzel az Orbán Vitkor júniusi beszédéből idézett mondattal indítja az Economist azt golbális kitekintését, amely arról szól, hogy autokrata vezetők hogyan próbálják megfojtani a civil szervezeteket országaikban. (A hetilap eheti számában két cikkében is - Uncivil Societies és a Donors: keep out - az illiberális kormányok civilekkel szemben alkalmazott fellépésével foglalkozik.) Orbánt egyébként "Magyarország egyre autokratikusabb miniszterelnökeként" aposztrofálja a cikk és emlékeztet arra, hogy ebben a beszédében vázolta fel a terveit országának "iiliberális államá" történő alakításáról.

Ennek kapcsán az Economist feldiézi a norvég kormány által finanszírozott több magyarországi civil szervezet ellen idén indított folyamatos támadásokat. Ezeket a civil szervezeteket, amelyek a civil társadalom megerősítését és Európa szegényebb területeinek segítését célozták - köztük a Roma Sajtóközpont, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE), A Labrisz Leszbikus Egyesület -, a magyar kormány most folyamatosan "vizsgálja". Emiatt Norvégia fel is függesztette a kifizetéseit tiltakozása jeléül - jegyzi meg a lap, amely azt is hozzáteszi: szeptember 8-án a rendőrség razziázott annál a két civil szervezetnél, amelyek felelősek a norvég források elosztásáért.

Az Economist szerint Magyarország Egyiptommal együtt csak két új frontot jelent abban az egyre fokozódó háborúban, amelyet az autokratikus kormányok folytatnak a nyugati liberális demokrácia nézeteinek szószólói ellen. Az elmúlt években az "emberbaráti protekcionizmus" jelentős előretörését lehet látni -  mondta Douglas Rutzen, a International Centre for Non-Profit Law (ICNL) munkatársa. (A szervezet azt követi nyomon, hogy a kormányok hogyan bánnak a civil szervezetekkel.) Néhány ország, mint Magyarország is, a külföldi finanszírozású alapítványokat már létező eszközökkel zaklatják - például keménykezű kivizsgálásokkal -, míg mások ugyan erre a célra új törvényt alkotnak. Utóbbira példa Azerbajdzsán, Mexikó, Pakisztán, Oroszország, Szudán és Vezeuela - ezek az országok az elmúlt két évben hoztak a külföldi finanszírozású civil szervezetekre vonatkozó törvényeket, de legalább egy tucat - egyebek mellett Banglades, Egyiptom, Malajzia, vagy Nigéria - hasonló lépésre készül. Az Economist szerint ezek az intézkedések leginkább azokat a civil szervezeteket érintik, amelyek a demokráciaépítésért és az emberi jogokért felelősek, de a közegészségügy területén aktív szervezeteket is elérik.

Fordulat

A brit hetilap szerint a hidegháború után az autokrata kormányok tárt karokkal várták a civil szervezetek külföldi támogatását annak reményében, hogy így elnyerik Amerika és szövetségesei tetszését is, ám a 2004-es ukrán narancsos forradalomban játszott szerepük változást hozott - az abban résztvevő civilek egy része ugyanis Soros György Nyílt Társadalom Intézetétől (OSI) jutottak forrásokhoz. Erre válaszul a következő évben Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette, hogy "állami szervezetek" nem kaphatnak külföldi segítséget: 2012-ben bevezették, hogy a - meglehetősen tágan definiált -  "politikai aktivitást" folytató külföldről finanszírozott civil szervezeteknek "külföldi ügynökként" kellett regisztráltatniuk magukat - ez a meghatározás viszont már a kémkedés fogalmához is igen közel áll - teszi hozzá a cikk.

Mivel a civilek nem voltak hajlandóak erre, az orosz kormány felhatalmazta magát arra, hogy külföldi ügynököknek vélelmezze őket. Ehhez az Economist csak azt teszi, hozzá, hogy a múlt hónapban az orosz katonaanyák szevezete - amely az Ukrajnában szolgáló, vélhetően megsérült vagy elhunyt katonákról próbál információt szerezni - szintén külföldi ügynöknek lett nyilvánítva, annak ellenére, hogy nem részesülnek külföldi forrásokból. Oroszországban egyébként az "érzékeny területeken" - mint emberi jogok - tevékenykedő szervezetek sorozatos razziáknak vannak kitéve, az új törvények pedig eléggé általánosak és meglehetősen homályosan fogalmaznak a külföldi pénzek blokkolására okot adó kritériumokról.

A szkepticizmus nem új

Az Economist megjegyzi: a külföldi finanszírozású civil szervezetek felé irányuló szkepticizmus nem új és még demokráciában is lehet ilyennel találkozni. Erre példaként a New York Times közelmúltban megjelent cikkét említi, amely szerint külföldi kormányok nagy washingtoni kutatóintézeteknek juttattak forrásokat - igaz azt is hozzáteszi a cikk, hogy az amerikai kormányzati USAID szintén finanszíroz külföldi civil szervezeteket, de nem úgy mint Putyin, vagy más autokrata vezető, akik fű alatt akarják megtörni ezeket a szervezeteket, az USA nem tiltja meg más kormányoknak a civilek finanszírozását, csupán annyit kér, ebben legyenek transzparensek.

Az Economist egy, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért (Carnegie Endowment for International Peace) nevű szervezet tanulmányára hivatkozva azt írja, mintegy 50 ország korlátozza valamilyen módon a civilek külföldi finanszírozását. E tanulmány szerzői arra hívták fel a figyelmet, hogy a külföldi civileket finanszírozó nyugati kormányok és alapítványok ezt a trendet nem vették elég komolyan elsőre, de a szerzők szerint ez az "új norma" a nemzetközi politikában bekövetkezett változások eredménye, és ez még egy darabig így is marad.