Stiglitz szerint hibás és megbukott közgazdaságtani elméletek, és a pénzügyi érdekcsoportok nyomása áll az európai országok és az Egyesült Államok egyre inkább megszorítások felé forduló költségvetési politikája mögött. A közgazdász szerint azonban szinte bizonyosan kudarchoz fog vezetni ez megszorítási hullám, hiszen az ismert esetek - például Írország vagy Lettország a válság kitörés óta eltelt években - eddig a költségvetési költekezés visszafogásában, és az ezáltal magára hagyott piacban bízó "hooverista" gazdaságpolitika hatékonytalan működéséről szólnak.

Németország és a többi európai ország megszorításainak ráadásul rendszerszerű hatásai is lesznek egész Európában, hiszen a nemzetközi kereslet korlátozása negatív visszacsatolási folyamatokat indíthat el más országokban is. Bill Clinton korábbi gazdasági főtanácsadója szerint a kormányoknak a felesleges és kártékony megszorítások helyett olyan beruházásokra kellene koncentrálniuk, amelynek magas a megtérülése; ilyenek például az infrastrukturális és az oktatási fejlesztések.

Magyarországgal kapcsolatban úgy vélte a közgazdász, hogy az ország mérete ugyan korlátozza a hitelfelvételi képességét - az USÁ-val ellentétben -, független monetáris politikájára alapozva azonban bátran folytathatna expanzív fiskális politikát.

A fő mutatók, amik egy gazdaság jólét-növelési képességét jelzik, a munkaerőpiaccal állnak kapcsolatban; a foglalkoztatottság azonban az Egyesült Államokban a válság óta eltelt három évben alig javult - hívta fel a figyelmet a Világbank korábbi vezető közgazdásza, aki szerint ez egyszerre bizonyítja, hogy értelmetlen W-alakú recesszióról beszélni, és hogy téves feltételezés a piac önszabályozása. Stiglitz úgy véli, a világban kézzelfogható óriási nélkülözés, és az ezzel egyidejűleg jelen lévő óriási kihasználatlan kapacitások egyértelműen mutatják, hogy az önszabályozó piac nem működik: miközben például az Egyesül Államokban rekordszinten van a hajléktalanság, soha nem állt ennyi ház üresen, kényszerárverés alatt.