A szénnek annyi, de az átalakítás ezermilliárd eurókba kerülhet majd

A szenes alapú energiatermelés Európában összeomlott, de már ahhoz is, hogy 2050-re Németország sikeresen az út végére érhessen, folyamatos beruházások kellenek. Két szervezet két jelentése között látható az erős kapcsolat.
Szabó M. István, 2020. február 19. szerda, 07:08
Fotó: Getty Images

A napokban az éghajlatkutató Sandbag közzétette a 2019-es jelentését. "Az európai energiaszektor 2019-ben" mely összesíti az európai országok villamosenergia-piaci adatait, betekintést ad a kontinensen zajló energia-átmenet helyzetére.

"Európa vezető szerepet tölt be a világban abban a tekintetben, hogy a széntermelést gyorsan felváltja a szél és a nap, s mindezek eredményeként az energiaszektor szén-dioxid-kibocsátása soha nem csökkent még ilyen gyorsan" - értékelte a helyzetet Dave Jones, a Sandbag elemzője. Úgy véli, hogy a példa tetszetős lehet másoknak, és segíthet annak elérésében ,hogy a jelenleg még mindig magas, 30 százalékos globális fosszilis kibocsátást - amely továbbra is a szénből származik - mindenhol a világon le lehessen cserélni.

Jones olvasatában a Sandbag jelentés öt fontos megállapítást tett a 2019-es adatok alapján - az egyikbe mi is belefértünk.

1) A szél-, és a napenergia tavaly már több villamos energiát termelt, mint a a szén. - A két megújuló energiaforrásból termelt energiamennyiség az EU villamos energiájának 18 százalékát (569 TWh) szolgáltatta; a szén - mely 5 évvel ezelőtt még a nap és a szél termelésének dupláját produkálta - 469 TWh-ig (vagyis: 15 százalékig) csökkent.

2) A szénből származó villamosenergia-termelés összeomlott - Az EU-ban egyetlen év alatt 24 százalékkal esett vissza a széntermelés, ami már kevesebb, mint a 2007-es évi szint fele. Csak ez önmagában 12 százalékos szén-dioxid-kibocsátás csökkenést eredményezett az európai energia iparágban, ami a legnagyobb csökkenés 1990 óta - vagyis: beleértve a kelet-európai rendszerváltás nyomán összeomló szocialista nagyipar okozta kibocsátáscsökkenést is. De míg Nyugat-Európában az esés nagyobb, Kelet-Európa lemaradt - ennek rendszerszintű magyarázata is van: a kiejtett szén helyének felét szél-, és napenergia váltotta fel, a másik felét viszont gáz. A keleti blokkban viszont jóval kevesebb széntermelő kapacitást vontak ki a termelésből - Magyarországon például egyáltalán nem.

3) Ahol a szél-, és a napenergia a legnagyobb mértékű növekedést produkálta, ott esett a leginkább a szén aránya. Kevesebb, mint egy évtized alatt (2010-2019) a villamosenergia-összetételben a szén részesedése a 10 százalékkal csökkent, a szélturbinák és a napkollektorok növekedése együttesen viszont 13 százalékpontot mutat. Érdekes adat, hogy bár a szén kiváltásának áthidalására bevont plusz gázfogyasztás még mindig 1 százalékkal alacsonyabb, mint 2010-ben, illetve hogy az elmúlt 5 évben Európában csupán 7 GW új gázüzemi kapacitás épült.

4) Felgyorsult az Európai Unióban a szén-dioxid-mentesítés - 2019-ben a szélkapacitás minden idők második legnagyobb növekedését produkálva, mintegy 14 GW pluszban zárt, a napenergia termelő kapacitás 17 GW-os növekedése pedig az előző évinek a duplája. Mindez azt is eredményezi, hogy 2019-ben rekordalacsony áron került tengeri szél (Egyesült Királyság), illetve napenergia (Portugália) kapacitások aukciójára - mindkét országban a nagykereskedelmi áramárak alatt ütötték le az üzletet. Az európai szél- és napenergia-kereskedelmi szervezetek prognózisa szerint ez a jelenség állandósulhat, és mindez felpörgeti az új létesítmények építési ütemét.


Sandbag

5) Két újabb uniós tagország vállalta a szén fokozatos kivonását - Görögország (2028) és Magyarország (2030) vállalta, hogy befejezi az energetikai célú széntermelést. Ezzel az évtized végéig az EU 28 tagországából 20-ban már a szénmentességre tették a voksukat. (Csehországban nincs még céldátum, de tavaly szénbizottságot alakítottak, melynek feladata a szénkivonás végső határidejének meghatározása).

A németek már ki is számolták

A Sandbag jelentésével egyidőben érdekes prognózist adott ki a német Fraunhofer ISE. Az "Út a klímasemleges energiarendszerhez" címmel készült dokumentumban négy forgatókönyvet készítettek Németország számára, hogyan érhető el 2050-ig az energiarendszer klímasemlegesítése. A freiburgi kutatók a modellezések során a műszaki és a gazdasági szempontok mellett különböző társadalmi fejlődési mintákat is használtak.

Meglepő vagy sem, arra jutottak, hogy az energetikai terület 2050-re történő szén-dioxid-kibocsátás mentesítéséhez több út is vezethet. De a Berlinben bemutatott jelentés jó híre az is, hogy a rendszer-átalakítások költségeit a társadalmi magatartások is befolyásolják.

A Fraunhofernél abból indultak ki, hogy az energiával kapcsolatos károsanyag-kibocsátási szintet az 1990-es bázisévhez képest 95 százalékkal csökkenteni kell 2050-ig. A referencia-forgatókönyv pusztán matekpéldaként számolt (vagyis azt feltételezte, hogy az Energiewende (energiaátmenet) céljait nem támogatják, de nem is nehezítik társadalmi tényezők). Ettől eltérő modellszámítással készültek a "kitartó", az "elfogadhatatlan" és az "megfelelőség" címkével írt forgatókönyvek, amelyek már beépítették a következő 30 év várható (de eltérő) társadalmi viselkedési mintáit.

Az elsőben úgy számoltak, hogy a lakossági ellenállás miatt kevésbé jutnak érvényre az új technológiák, s így marad a közlekedésben a belső égésű motor, a fűtésben pedig a gázkazán a meghatározó. Az "elfogadhatatlan" azzal kalkulált, hogy a szélenergia térnyerése nagy társadalmi ellenállás miatt alacsonyabb szinten megáll majd, mit ahogyan azt a bázismodellben számolták; a "megfelelőség" címke mögé pedig az a feltételezés épült be a modellbe, hogy a lakosság viselkedés igazodik a változásokhoz - jelentősen csökken az energiafogyasztás, és megnő a társadalom önellátási és rendszerrugalmassági "mutatója".

Mindhárom forgatókönyv többletköltséggel jár a referenciához képest - a Frauhofer ISE számításai szerint - attól függően, hogy például milyen arányban jelennek meg a rendszerben többlet napelemkapacitások, energiatároló rendszerek, de a zöld hidrogén technológia térnyerésére vonatkozó, illetve a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó hajlandóság is ide tartozik - a 440 és 2330 milliárd euró közötti többletköltséggel lehet számolni a következő 30 évben.

A kutatók számításai szerint a leginkább költséghatékony megoldás alapfeltétele, hogy a megújuló energiák átalakítására és tárolására, de azok elosztáséhoz, felhasználásához és rendszerintegrációjához kapcsolódó technológiákat folyamatosan fejlesszék - és azok eredményei hozzáférhetővé váljanak a piacon.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

Józsi2222, 2020.02.19 15:46

@Józsi2222
k l í m a, az l betű mindenütt kimaradt
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Józsi2222, 2020.02.19 15:43

A szén meg egészen depressziós lett!
Már náluk is megjelent a kímapánik.
De az öregebb szenek azért még vigasztalják a fiatalabb szeneket.
Hol van még az a kímaváltozás!
Utolsóként még megmaradt a remény.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

DrNemoda, 2020.02.19 11:14

Most, hogy vadiúj német tudományos társelnökünk lesz, aki egyenesen az atomipar támogatója, minden költséget, ami nem PaksII-vel kapcsoltos, hárommal szorozni kell, a többinek meg a felét kell bevallani ! Punktum ! Hadd látsszon a merő gazdaságosság !
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html