Az eurózóna döntéshozóinak meg kellene állítaniuk az euroszkepticizmus egyre dagadó hullámát és egymással együttműködve meg kellene erősíteniük a monetáris uniót. A gondok közötti evickélés egyre tarthatatlanabb - figyelmeztetett Mahmood Pradhan, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) eurózónért felelős misszióvezetője. Az IMF pénteken hozta nyilvánosságra friss jelentését az eurózóna gazdaságáról.

Az övezetben 2014-ben kezdődött törékeny fellendülést megerősítette, hogy a foglalkoztatás növekedésének köszönhetően nőtt a fogyasztás is. Hozzájárult a javuláshoz az alacsony olajár, a semleges költségvetési irányvonal és az alkalmazkodó monetáris politika  is.

A középtávú kilátások azonban nem túl rózsásak: az infláció túl alacsony, a beruházási kedv gyenge, még mindig magas a munkanélküliség és a népesség elöregedése rontja a termelékenységet. Mindezek együtt növelik a stagnálás kockázatát - hívja fel az IMF szakértője.

Gyengülő bővülés

A Valutaalap várakozásai szerint az euróövezet gazdaságának növekedése az idei 1,6 százalékról 1,4 százalékra lassulhat 2017-ben, főleg a brit referendum hatása miatt. A fokozatosan emelkedő energiaáraknak köszönhetően viszont az infláció várhatóan 0,2 százalékról 1,1 százalékra gyorsulhat. A középtávú előrejelzés 1,5 százalékos GDP-növekedést jósol 1,7 százalékos inflációval 2021-re.

Egyre nő a politikai kockázat

A borús gazdasági kilátásokat az egyre erősebb politikai kockázatok is rontják a valutaövezetben és az Európai Unióban. Az egyre erősebb euroszkepticizmus jelentős politikai törésvonalakat hozott létre, amelyek hátráltatják az erősebb unió létrehozására irányuló kollektív akaratot. Erre a migránsválság vagy a biztonsági kérdések kezelését említi példának a Valutaalap.

Az IMF szerint az június végi népszavazás tartós bizonytalanságot idézhet elő Egyesült Királyság EU-val szembeni új státusát érintően. A globális gazdaságban bekövetkező lassulás szintén alááshatja az euróövezet fellendülését és növeli a stagnálás kockázatát.

Vissza kell állítani a bizalmat

Ha közös problémákat nem sikerül megoldani, az eurózóna minden bizonnyal ismétlődő gazdasági és politikai krízisekkel szembesül, amelyek bizalmi válságokhoz és gazdasági visszaeséshez vezethetnek.

Az EU-nak meg kell acéloznia a gazdasági integráció erősítésére vonatkozó elhatározását, el kell érnie, hogy az eurózóna lakói újra higgyenek a monetáris unióban. A tagállamoknak gyorsan integrálniuk kell a bevándorlókat, miközben a szociális kohézió védelme és a közös piac megóvása érdekében meg kell újítani a közös határvédelmet és menekültpolitikát.

Reformok kellenek

Az IMF a stagnálás kockázatának csökkentése érdekében az üzleti környezetet és a foglalkoztatást javító strukturális reformokat sürget. Ezek azok reformok, amelyek hiánya visszafogja a beruházásokat és gyengíti a potenciális növekedést.

A nagy adósságterheket cipelő eurótagállamok nem engedhetik meg maguknak, hogy költségvetési pénzből élénkítsék a keresletet, ezért ezeknek az  országoknak a laza monetáris politikából fakadó kamatmegtakarításokat kellene felhasználniuk adósságaik törlesztésére. Azok az országok viszont, amelyek nagyobb költségvetési mozgástérrel rendelkeznek, ezt az adottságot a beruházások ösztönzésére és a reformok támogatására kellene használniuk.

Segítsen az EU!

Azoknak az országoknak, amelyek az alacsony kereslettel küszködnek, az EU segíthet újabb forrásokkal. Támogathatják az olyan közös projekteket, mint az energiahálózat fejlesztése és a menekültek letelepítése. Hosszabb távon az EU-nak képessé kell válnia a gazdasági ciklus ellensúlyozására.

A politikai támogatás megszerzéséhez és az erkölcsi kockázatok csökkentéséhez a költségvetési szabályok szigorúbb betartatása szükséges, ezért az ezekhez a forrásokhoz való hozzáférést a szabályok betartásához és a strukturális reformok végrehajtásához kellene kötni. Középtávon viszont egyszerűsíteni kell a költségvetéseket, miután az IMF szerint ezek túl bonyolulttá váltak az egymást követő reformok miatt.

További lazításra lehet szükség

A Valutaalap szerint a következő időszakban további monetáris lazítás válhat szükségessé, amely főleg nagyobb eszközvásárláson keresztül valósulhat meg.

A bankok felügyelőhatóságainak ösztönözniük kellene a konszolidációkat. Az egészséges pénzügyi rendszerhez és a hitelezés bővítéséhez meg kell szabadítani a bankokat a rossz hitelektől. Emellett a Valutaalap szerint létfontosságú a bankunió létrehozásának befejezése, ez ugyanis elősegítheti a likviditás javulását és egy pán-európai bankrendszer kialakulását.

Az európai betétbiztosítási rendszert is minél gyorsabban fel kell állítani. A tőkepiaci unió felé tett gyorsabb lépéseket is kívánatosnak tartaná a nemzetközi szervezet: ez segítene csökkenteni a vállalatok függőségét banki finanszírozástól és erősítené a magánszektor kockázatmegosztását is.