Tele van gyanús ügyekkel a Nemzeti Front

Franciaországban évente 2-3 milliárd euró folyik be a költségvetésbe a bűnbánó adócsalóktól, de ha helyesek a becslések, akár az 50-60 milliárdot is elérheti az elsíbolt adótömeg - becsülik az Adó.hu cikkében.
Napi.hu, 2016. február 22. hétfő, 12:09
Fotó: Reuters

A francia politikában meglepően keveset beszélnek például arról, hogy a "tiszta kezekkel" is kampányoló Nemzeti Front (FN) nemcsak mint párt van tele gyanús pártfinanszírozási ügyekkel, hanem volt elnöke sem biztos, hogy teljesen "tiszta". Jean-Marie Le Pen ugyanis a hetvenes években jelentős vagyont örökölt egy iparmágnástól, s hosszú évtizedek óta hadban áll az adóhatósággal ez ügyben (első felesége egy televíziós adásban pakolt ki a nyolcvanas években mindenféle svájci, adózatlan pénzekről).

A portál szerint Idősebb Le Pen 2013-ban már elismerte, hogy 1981-ben nyitott egy svájci számlát az UBS-nél, majd 2015 tavaszán, felmerült, hogy egy bizalmasa révén az FN alapítója 2,2 millió eurót helyezett egy svájci banknál (kezdetben az HSBC-nél, majd a CBH-nál), majd 2014-ben a Bahamákra utalta a pénzt. Le Pennél 2015 novemberében tartottak házkutatást. Esetében ráadásul az is felmerül problémaként, hogy - így a gyanú - EP-képviselői vagyonbevallásából is kihagyta svájci számláját, illetve szintén EP-képviselő lányával együtt vélhetően alulbecsülte ingatlanvagyona értékét.

Persze bizonyítani szükséges, hogy a kérdéses számla-számlák a de facto a radikális politikushoz tartoznak, mint ahogy azt a felröppent hírt is, hogy a politikus jelenlegi felesége 2008-ig (állítólag) számlát tartott fenn a Crédit Suisse-nél egy vagyonkezelő révén (2008-ban 200 ezer eurót utalhattak át a franciaországi számlájára ettől a cégtől, számlabezárás közleménnyel). A pár esetében tehát összesen három gyanús számláról tudunk. A portál szerint Itt érdemes még egyszer aláhúzni, hogy a francia adójog számára fontos, hogy tudják, ki hol és mennyi pénzt tárol, akkor is, ha adózott, mert létezik vagyonadó.

Svájci számla játssza a főszerepet egy volt francia miniszter, Jérôme Cahuzac perében is - az adózást mint polgári erényt bemutató Hollande-elnökség adócsalás gyanújába keveredett költségvetési minisztere - természetesen - az adócsalások elleni harcért is felelős volt, mielőtt sor került volna lebukására és dicstelen távozására. Mint kiderült, a volt miniszter 600 000 eurót tárolt egy svájci bankszámlán, aminek az eredete egyelőre nem tisztázott (az egyik teória szerint a kilencvenes évekből maradt vissza a pénz, mely Michel Rocard kampányát finanszírozhatta - ezt a gyanút többek között arra alapozzák, hogy Cahuzac akkor Rocard közelében mozgott és az évtizedek során soha nem nyúlt a számlához).

A rossz nyelvek szerint az ő turpisságára is ex-felesége bosszúja révén derülhetett fény, igaz, most utóbbi is bíróság előtt áll, mert a gyanú szerint neki is voltak hasonló titkos számlái. Aper egyébként nem zárul majd le gyorsan, a jelen állás szerint szeptemberben folyatódik, mert bizonyos eljárásjogi kérdéseket először az Alkotmánybíróságnak kell megvizsgálnia.

Az új lépés korántsem old meg mindent

Nem mellesleg a Le Penek vagyonbevallása azért kerülhetett a hatóságok kereszttüzébe, mert a Cahuzac-ügyön felbuzdulva gyorsan törvényt fogadtak el a kötelező bevallásokról és - itt a lényeg - azok ellenőrzéséről is. Ma már egy külön hatóság foglalkozik azzal, hogy ellenőrizze a vagyonbevallásra kötelezett tisztviselők anyagait, s az elmúlt években bizony ismert emberek is a horogra akadtak, volt olyan miniszter, aki kilenc hónap után kényszerült arra, hogy lemondjon, miután kiderült, éveken keresztül még az adóbevallásait sem volt képes időben elkészíteni, nemhogy befizetni a befizetni valót.

Az egyetlen probléma, és ezzel majd a francia államnak is szembe kell néznie: a kötelező adatcserét vállaló 90 ország még nem a világ összes országa. Vagyis az előrelépések ellenére még nem sikerült minden offshore-pontot felszámolni. A fifikás adótanácsadók és ügyvédek biztosan találnak majd új adóparadicsomokat kényes ügyfeleiknek. A harc tehát folytatódik az államok és az adócsalók, tágabb értelemben pedig a polgártársakat meglopó ügyeskedők és a közszolgáltatásokat helyettük is finanszírozó tisztességes adózók között.

HOZZÁSZÓLÁSOK