- Londonból milyennek tűnik a magyar gazdaságpolitika? A kinevezése, 2011. decembere óta sokat kellett magyarázkodnia bankon belül a magyar unortodox megoldások miatt?

- Nem kérdés, hogy voltak olyan hazai gazdaságpolitikai döntések az elmúlt években, amelyekben az EBRD véleménye - hasonlóan más nemzetközi pénzügyi intézményekhez - eltért a magyar kormányétól, legyen szó a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításáról vagy a devizahiteles végtörlesztésről. Eltérően azonban az IMF-től, ez az EBRD-nek a magyarországi hiteltevékenységét közvetlenül nem befolyásolta.

Az EBRD jellemzően nem az államot hitelezi, fókuszában a magánvállalatok állnak, akiknek konkrét fejlesztéseihez kapcsolódóan nyújt hitelt vagy részvénytőkét. Bár a befektetésekhez időnként kapcsolódik technikai segítségnyújtás, szakpolitikai dialógus, ezek azonban szorosan kötődnek a projekthez, általában egy-egy részterület szabályozási kérdésére fokuszálnak és a javaslatok átvétele nem jelent explicit kondíciót a finanszírozás szempontjából.

A befektetők horgonya

- Az EBRD már több mint két évtizede fogalmaz meg ajánlásokat és javaslatokat a különböző területek reformjaira. Mit számít az, ha Magyarország megfogadja azokat és mi van akkor, ha nem? A londoni szereplők közül kinek a véleménye számít igazán?

- Az EBRD-t azzal a céllal hozták létre 1991-ben, hogy segítse a volt szocialista országok gazdaságának áttérését egy jól működő, magántulajdonon alapuló piacgazdasági modelre. E tranzíció nagyrésze Magyarországon már a kilencvenes években lezajlott és Magyarország a folyamatban valódi éllovasnak számított. Ami az átalakulásból visszamaradt az vagy eleve hosszabb időt igényel, például egy fejlett tőkepiac kiépítése, vagy a lakosság és ezáltal a politika szempontjából különösen érzékeny területek közé tartozik, mint amilyen a közösségi közlekedés átalakítása vagy az energiapiaci liberalizáció.

Az EBRD-nek az irányadó, tanácsadó szerepe Magyarországon ennek megfelelően ma már sokkal korlátozottabb, fókuszáltabb. Ugyanakkor a banknak, mint társfinanszírozónak vagy kisebbségi tulajdonosnak a mai napig fontos "horgony" szerepe van a külföldi befektetők szemében, különösen ha innovatív pénzügyi termékekről vagy magas szabályozói kockázattal rendelkező szektorokról van szó.

A több működőtőkéhez kiszámítható környezet kell

- Ön januárban a GKI Gazdaságkutató Zrt. konferenciáján úgy fogalmazott, hogy a beruházási ráta emelése a legszükségesebb feltétele annak, hogy a kelet-közép-európai térségben ismét meginduljon a válság hatására megtorpant felzárkózási folyamat. Márpedig a magyar GDP-arányos mutató történelmi mélységekben jár. Mitől és milyen tempóban javulhat a magyar mutató?

- A gazdaság egésze szintjén a beruházási hányad emelése akkor lehetséges, ha vagy emelkedik a belföldi megtakarítás jövedelemarányos értéke vagy többletfinanszírozás vonható be külföldről. Bár az elmúlt években a lakosság nettó pénzügyi megtakarítása sokat emelkedett, ez azonban nem a pénzügyi eszközök felhalmozásából, hanem a korábbi hitelek visszafizetéséből eredt és előretekintve a jelenlegi alacsony kamatszint nem kedvez a pénzügyi megtakarításoknak.

A magyar gazdaság beruházási és növekedési lehetőségeit tehát a jövőben is erőteljesen befolyásolja, hogy mennyire lesz képes bevonni külföldi megtakarítást. A válság előtt a külföldi finanszírozás gerincét az anyabanki forrásbevonás adta, amely azonban 2011 óta forráskivonássá változott és a térségben aktív európai bankcsoportok tőkehelyzete csak lassú konszolidációt vetít előre. A hazai vállalatok beruházásaihoz szükséges többletfinanszírozásra a következő években elsősorban a működőtőke befektetéseken keresztül látok lehetőséget. Ehhez viszont elsősorban befektető-, sőt külföldi befektetőbarát üzleti klímára és kiszámítható adó- és szabályozó környezetre van szükség.

- A legutóbbi EBRD-prognózis Magyarországon idén 1,7 százalékos GDP-bővülést vár, míg az előző előrejelzésben még 1,2 százalékos becslés szerepelt. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter viszont a napokban arról beszélt, hogy a költségvetésben betervezett 2 százalékot valószínűleg felülteljesíti a gazdaság. Ez már annak a jele, hogy érdemben emelkedett a gazdaság potenciális növekedése?

- A magyar gazdaság potenciális növekedési ütemét - elsősorban éppen az elmúlt évek visszaeső beruházási teljesítménye miatt - a legtöbb nemzetközi intézmény, kutatóintézet jelenleg mindössze 1 százalék körülire becsüli. A meglévő kihasználatlan termelő kapacitások miatt a gazdaság tényleges növekedése ugyanakkor a következő egy-két évben ezt meghaladhatja. Ha azonban ezek a kapacitástöbbletek eltűnnek és nem következik be érdemi változás a beruházások tekintetében, akkor középtávon a tényleges növekedés ekörül az alacsony szint körül ingadozik majd.

Nem indul be automatikusan a hitelezés felfutása

- Az EBRD januári jelentése felhívta a figyelmet a nem teljesítő banki hitelek (npl) kimagasló arányára több régiós országban, köztük Szlovéniában és Magyarországon és azt is megállapította, hogy a bankok mérlegalkalmazkodása tovább folytatódik. Mikor és mitől lehet újból hitelállomány-bővülés?

- Jó hír, hogy önmagában a hitel-betét arány számos országban, így Magyarországon is már egy hosszú távon fenntartható szintre süllyedt. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a hitelezés felfutása automatikusan el is indul. A magas nem-teljesítő hitelállomány és a jelentős adóterhek miatt a magyar bankrendszer jövedelemtermelő képessége nagyon alacsony szinten stagnál, ami többek között rontja a magyar bankok helyzetét a bankcsoportszintű forrásallokáció során.

Emellett a hitelezés keresleti oldala is lanyha maradt. A jegybanki kamatcsökkentés és az MNB növekedési hitelprogramja (nhp) ugyan érdemben csökkentette a vállalati hitelek árát, azonban a gazdasági fellendülés tartósságával és a szabályozói környezettel kapcsolatos bizonytalanság miatt ma még sok vállalkozás kivár a lehetséges fejlesztésekkel és az ehhez szükséges hitelfelvétellel.

Néhány országban visszalépéseket látnak

- Az Ön év eleji megfogalmazása szerint a siker záloga mindinkább az egyes országok gazdaságpolitikája. E szempontból milyen főbb irányokat lát az EBRD által hitelezett országokban?

- A gazdasági válság megtörte a közép- és kelet-európai régió felzárkózási folyamatát. A nemzeti költségvetések megborult egyensúlyát a legtöbb ország helyre tudta állítani - igaz egy, a korábbinál érdemben magasabb államadósság szint mellett -, de a régió számos gazdaságának hosszú távú növekedési üteme felére-harmadára csökkent a válság előttinek. Akadnak azonban pozitív példák is. A lengyel gazdaság nem csak a válság éveiben volt az egyik legrezisztensebb, de azóta is képes volt folyamatosan javítani versenyképességén. A balti országok radikális költségvetési kiigazítását és az euróbevezetéshez való mindenáron ragaszkodását az elmúlt 2-3 év növekedése visszaigazolni látszik.

Vannak ugyanakkor leszakadó országok is. A horvát gazdaság strukturális növekedési problémái még a magyarnál is súlyosabbak, többek között a merev munkaerőpiac és a feldolgozóipar alacsony versenyképessége miatt. Szlovéniában pedig a bankrendszer és részben a vállalati szektor elmaradt privatizációja olyan problémákat hozott a felszínre, amelyet a gazdaság és az adófizetők még hosszú ideig nyögnek.

- A bank tavaly novemberben publikált Transition Report 2013 című kiadványa szerint a fő átalakulási kategóriákra adott osztályzatoknál Magyarország továbbra is az EBRD működési térségének élmezőnyében jár, ugyanakkor három területen (versenypolitika, árliberalizáció, kereskedelmi liberalizáció) romlott a magyar minősítés. Sőt Erik Berglöf, az EBRD főközgazdásza a jelentést bemutató tájékoztatón egyenesen a "nyugtalanító" példák között említette Magyarországot is. Ennyire sokat romlott a helyzet?

- Az idei jelentés főüzenete az volt, hogy a tranzíció az EBRD egész régiójában az elmúlt években megakadt, sőt néhány országban visszalépések is tetten érhetőek egy-egy részterületen. Itt tehát egy általánosabb, Magyaroszágon túlmutató folyamatról van szó. A gazdasági válság és az ezt követő fiskális konszolidáció elhúzódó hatásai, a magas munkanélküliség és a nyomában erősödő társadalmi feszültségek szinte mindenhol csökkentették a piaci reformok társadalmi támogatottságát és számos országban felerősítették az állami beavatkozást és szerepvállalást a gazdaságban. Mindez azért is kedvezőtlen, mert a befejezetlen átalakulás, a halogatott reformok a gazdaság versenyképességét gyengítik és végső soron a gazdasági felzárkózást hátráltatják.

Úgy mentek el, hogy maradtak

- Bár az EBRD 2006-ban azt tervezte, hogy az addig EU-taggá lett nyolc közép-európai és balti ország mindegyike várhatóan 2010-re "kiérik" a pénzintézetből, ez a pénzügyi válság elhatalmasodása után lekerült a napirendről. A magyarországi aktivitás viszont az utóbbi években nem túl erős a régió többi országához képest. Miért?

Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott nyolc, egykori szocialista ország közül Csehország 2007-ben kivált az EBRD befektetési országai közül, deklarálva ezzel a gazdasági átalakulás sikeres lezárását. A terv az volt, hogy a többi hét ország, beleértve Magyarországot is, rövidesen követi a cseh példát. A 2008-ban kitört gazdasági válság azonban közbeszólt, átmenetileg újra felértékelve az EBRD, mint finanszírozó szerepét.

Magyarország 2009-2010-ben jelentős haszonélvezője volt a bank pénzügyi válságra adott reakciójának: összesen 750 millió euró hosszúlejáratú finanszírozással két év alatt, nagyrészt magyar hitelintézetek számára. Ezt követően azonban az EBRD aktivitása Magyarországon visszaesett és a közép-európai régión belül Lengyelország lett a domináns befektetési célpont: egyrészt mert a gazdaság robusztus növekedése akkor is sok fejlesztési lehetőséget kínált, amikor máshol jelentősen visszaestek a beruházások, másrészt mert az elmúlt években a lengyel kormány nagy volumenben privatizált állami vállalatokat tőzsdei bevezetéssel, amelyhez hasonló magánosítási hullám nem volt ezekben az években a régió többi országában.

A közösségi közlekedés és energetika kaphat újabb hiteleket

- Milyen ágazatokban és mekkora értékben futnak jelenleg Magyarországon EBRD-projektek?

- A múlt évi 200 millió eurós befektetési volumenből két tranzakció emelkedik ki. Az egyik a budapesti tömegközlekedés átfogó fejlesztésén belül az elektronikus jegyrendszer kialakítására nyújtott hitel (az 54,5 milió eurós kölcsön felvevője a BKK Zrt.), a másik a Mol Nyrt. által korábban épített és üzemeltetett stratégiai gáztározó refinanszírozása egy kereskedelmi banki konzorciummal együtt (az MMBF Földgáztároló Zrt. által felvett hitelből az EBRD részesedése 40 millió euró és 18 milliárd forint). Emellett egy autóipari beszállítónak és egy régiós agrárcégnek nyújtott hitelt, valamint több, Magyarországon is befektető, régiós private equity alapba történő befektetést érdemes még megemlíteni.

- Milyen témák/ágazatok vannak jelenleg "csőben"?

- Magyarországon továbbra is prioritást élvez a közösségi közlekedés fejlesztése, átalakítása, az energiabiztonság, a megújuló energia és az energiahálózat regionális összeköttetéseinek a fejlesztése. Emellett a múlt évtől külön stratégiai fókuszt kapott a hazai vállalatok külföldi terjeszkedésének, valamint az EBRD által finanszírozott projektekben magyar cégek tanácsadóként vagy beszállítóként való megjelenésének a támogatása. Ez utóbbi részeként az elmúlt hónapokban két célzott szemináriumot rendeztünk Budapesten, amelyeket várhatóan még idén újabb hasonló rendezvény követ.

- A közelmúltban kiderült, hogy az EBRD a saját forrásaiból 5 milliárd euró értékű - idővel növelhető - támogatást ajánl fel a 2020-ig terjedő időszakra Ukrajna számára, feltéve, hogy Kijev megállapodásra jut a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy makrogazdasági stabilizációs program végrehajtásáról, és fellép a "járványos mérteket öltő" korrupció ellen. Az ilyen nagyhitelek nem veszik el az EBRD forrásait a kisebb céges projektek elől?

- A hivatkozott bejelentés nem egy mega-hitelre utal, hanem arra, hogy kedvező esetben a következő hét évben összességében mekkora volumenben lenne képes projekteket finanszírozni az EBRD Ukrajnában. Ukrajna már ma is a második legfontosabb befektetési célország a bank számára. Ha azonban az új ukrán vezetés valóban véghez viszi azokat a mély strukturális reformokat, amelyeket az elmúlt két évtizedben halogatott meglépni, akkor nagy valószínűséggel lehet arra számítani, hogy lesz olyan számú támogatható projekt az EBRD számára, hogy a 2020-ig terjedő időszakra ez a kumulált befektetési volume elérhető. Figyelembe véve ugyanakkor az EBRD tőkehelyzetét és középtávú üzleti tervét, ez semmiképpen nem veszélyeztetné a bank más régiókkal, országokkal kapcsolatos befektetési lehetőségeit.