Többet kereshetnénk, ha beszélnénk fizetésünkről

Jobban járnánk, ha nyíltan beszélnénk fizetéseinkről - véli a Bloomberg elemzője.
NAPI, 2010. november 9. kedd, 08:12
Fotó:

Ahogy a szex, a halál, a betegségek és a depresszió nyílt beszédtémává vált az elmúlt évtizedekben, és ma már egy humorista bármivel viccelődhet, úgy kellene megosztaniuk egymással az embereknek azt is, hogy mennyit keresnek - véli Matthew Lynn a Bloomberg szakírója. Ez az utolsó olyan téma, ami egyfajta tabu a társasági beszélgetésekben.

A törvények előírják, hogy a politikusok és a nagyvállalatok vezető tisztségviselőinek jövedelmét nyilvánosságra kell hozni. Nem titkosak bizonyos egyszeri jövedelmek, a kitüntetésekhez járó összegek vagy az olimpiai érmek jutalmazása. Dániában és Norvégiában még ennél is tovább mennek: az adóhatóság nyilvánosságra hozza minden adózó bevallott jövedelmét.

Ezen túl azonban csak a néma csend van. Egy brit felmérés szerint a szigetország lakosainak 37 százaléka családtagjainak és barátainak beszél jövedelméről, 10 százalékuk nem titkolja ebben a körben bónuszait sem, 23 százalékuk pedig hiteleiről is társalog. Majdnem kétharmaduk, 63 százalékuk azonban kerüli ezt a témát.

Egy egyesült államokbeli közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy az amerikaiak 17 százaléka egyáltalán nem óhajt zsebbe vágó ügyeiről nyilatkozni, ám 83 százalékuk többé-kevésbé nyitott a témára, legalább házastársával vagy partnerével beszélne pénzéről. Harmaduk legjobb barátait is bevonná ebbe a körbe és 15 százalékuk a vele azonos beosztásban lévő kollégájával is beszélne béréről. Mindössze 15 százalék azok aránya, akik ismerősükkel is megosztanák az információkat jövedelmükről.

Lynn szerint a következő előnyökkel járna, ha mindenki nyíltan beszélne fizetéséről.

Először is végre mindenki tisztában lehetne azzal, hogy tisztességes bért kap-e munkaadójától. A kellő információ hiánya csak a főnököknek jó arra, hogy minél inkább leszorítsák a beosztottak bérét. Rövid távon ciki lenne, ha a valakiről kiderülne, hogy olcsóbban dolgozik, mint kollégái, de már középtávon is megérné a blamázs, mert senkit sem lehetne átverni.

A teljes nyíltsággal eltűnne a szorongás amiatt, hogy rendesen megbecsülik-e a munkánkat. A titkolózás miatt most a legtöbben úgy gondolják, hogy mások sokkal jobban járnak náluk, ha ez megszűnne, sokan kellemesen csalódnának, rájönnének, hogy tulajdonképpen nem is állnak rosszul másokhoz képest. Ez jót tenne önbizalmuknak.

Végül az új helyzetben javulhatna az emberek pénzügyi felelősségérzete. A világ számos országára jellemző a fogyasztók jelentős eladósodása, aminek egyik oka az, hogy az egymásnak mintát adó emberek nem tudják, szomszédjuk, ismerősük miből vette legújabb autóját, miből utazott külföldre nyaralni stb. Ha világossá válna, mekkora hiteleket kellett ehhez felvennie, enyhülne a nyomás arra, hogy - szintén eladósodásból - kövessék a példáját.

HOZZÁSZÓLÁSOK