Gyengül Recep Tayyip Erdogan török államfő hatalma - összegzi a helyhatósági választások eredményét David Gardber, a Financial Times (FT) feltörekvő országokkal foglalkozó veterán publicistája. A két hónapon át tartó kampányban az elnök azt harsogta a nagygyűléseken, hogy a szavazás Törökország túléléséről szól. Az a veszély fenyeget, hogy külföldi és hazai összeesküvők kiütik a hatalomból az elnököt és véget vetnek az ország muszlim hatalmi státusának.

Miután a kormánypárt, az AKP elvesztette a fővárost, Ankarát és jó eséllyel a legnagyobb várost, Isztambult is - ez utóbbinál éppen újraszámolják a szavazatokat -, amelynek polgármestereként Erdogan karrierje indult 1994-ben, aligha gondolja az elnök, hogy ezt a politikai csatát megnyerte.

Kapcsolódó

Nélkülözhetetlen

Nem szabad persze túlértékelni ezt a vereséget, hiszen Erdogan 14 választást nyert 2002 óta, aminek egyik eredménye, hogy különleges hatalommal ruházhatta fel saját magát, háttérbe szoríthatta a parlamentet, a jogszolgáltatást és a független médiát. Eközben komolyan kell venni, amit mondott: ellenfelei tényleg a politikai skalpját akarják.

A főváros elvesztése az ő szemében nem jelent akkora csapást, mint amilyet Isztambul ellenzéki kézre kerülése jelentene. A metropolisz egykori polgármestereként úgy véli, Törökországot nem lehet kormányozni a néhai török birodalmi központ uralása nélkül. Ha Isztambulban megbotlunk, akkor elveszítjük az egyensúlyunkat az egész országban - mondta a neoiszlamista AKP egyik fórumán azt követően, hogy 2017-ben sikerült átalakítaniuk a török parlamenti demokráciát elnöki rendszerré.

Erdogan kétségtelenül megnyerte az ezzel kapcsolatos népszavazást és a tavalyi parlamenti választásokat, ami formálisan megerősítette hatalmát, ám csak kis többséggel hozta a győzelmeket. A 20 legnagyobb török városból, amelyek megtermelik az ország GDP-jének kétharmadát 13-ban és Isztambulban ellene szavaztak az emberek - emlékeztet az FT cikkírója.

Permanens háború

Ez az oka annak, hogy a felszínen ereje teljében lévő elnök - aki rendszeresen találkozik Vlagyimir Putyin orosz államfővel és ki tud jönni Donald Trumppal, az USA elnökével is - létfontosságúnak tartotta a mostani helyhatósági szavazást. A következő választási csata 2023-ban esedékes, ami ad némi lélegzetvételnyi időt a Erdogannak, bár ismerve szomjúhozását a politikai csatározások iránt meg fogja találni a módját a permanens háborúskodás fenntartásának.

Ő és pártja számos politikai győzelme ellenére feltűnő politikai kétarcúságot mutat. Az AKP egyszerre kormányzó párt és ellenzéki mozgalom, az iszlám gyökerű kívülállók olyan új elitje, amely úgy érzi, hogy soha nem fogadta be a hagyományos, szekuláris török felső tízezer.

Ez a megosztottság magyarázza, miért vett rész a szavazásra jogosultak 84 százaléka a március utolsó napján tartott választásokon. Erdogan eddig jól használta ki a demokratikus ellenállás és a megosztott török identitás hagyományát. Most azonban az ellenzék meglepően egységesen lépett fel ellene: a balközép Republikánus néppárt (DHP) elvitte Ankarán kívül a városi és tengerparti központok jelentős részét. A szintén baloldali kurdpárti politikai erő pedig a kurdok lakta délkeleti régióban tarolt.

Baj van a modellel

A vereség hátterében elsősorban az Erdogan hatalmát megalapozó gazdasági stratégia megingása állhat - írja az FT publicistája. A hitelből finanszírozott gazdasági modell alapja az építőipar és a fogyasztás erősödése, amire súlyos csapást mért a tavalyi valutaválság. A krónikusan magas folyó fizetési mérleghiány csak a recessziónak köszönhetően szűkült, ami viszont növelte a munkanélküliséget, miközben erősödött az infláció. Az elnök természetesen külföldi összeesküvésként igyekezett eladni ezt a nagyközönségnek, ám úgy tűnik, sem a befektetők, sem a szavazók nem vették be ezt a mesét.

Ugyanakkor rávilágított arra, hogy az AKP sikerében a párt iszlamista ideológiája mellett milyen nagy szerepe van a gazdasági növekedésnek és az ebből származó haszon elosztásának. A párt fő támogatói a vallásos muszlimok és a tradicionális konzervatívok, de az erdoganizmushoz hozzátartozik az is , hogy nem csupán politikai identitást kínál nekik, hanem kézzelfogható anyagi hasznot is. Ez az utóbbi időben megkérdőjeleződött. Az AKP az önkormányzatok egy részének elvesztésével az osztogatás egyik lehetőségét is elbukja.

Újra kell terveznie

Az elnök az új helyzetben nehezebben tudja majd kezelni külpolitikai problémáit, például a orosz légvédelmi rendszer vásárlását, amivel ellentétbe került az USA-val. Szembe kerülhet Moszkvával és Washingtonnal is, ha megszállja Szíria észak-keleti részét, amelynek kurd milíciáit ő a törökországi kurd kisebbséget támogató lázadóknak tekinti, ám az Iszlám Állam elleni harcban szerzett érdemeik alapján jó viszonyt ápolnak az USA-val és tárgyalnak az oroszok támogatását élvező szíriai rezsimmel is.

Az FT szakírója szerint Erdogan nem véletlenül ért el szép politikai pályafutást, nem annak köszönheti sikerét, hogy hallgatott, és várta amíg ölébe hullanak a politikai győzelmek. Ugyanakkor úgy tűnik, karrierjének olyan szakaszába ért, amikor nem árt leltárt készíteni arról, mi maradt még a tarsolyában, mert hatalma gyengülni kezdett.