Kászim Szulejmáni tábornok, akit a bagdadi nemzetközi repülőtér ellen indított amerikai légi csapás megölt, Irán legbefolyásosabb katonai vezetője, egyben igen népszerű politikus-katona volt. Javad Zarif külügyminiszter szerint likvidálása terrorista akció volt, Ali Hámenei, a perzsa állam legfelsőbb vezetője kemény bosszút ígért. Ennek tükrében nem meglepő, hogy amerikai politikai szakértők, köztük Brett McGurk volt különleges megbízott, Ben Rhodes volt nemzetbiztonsági tanácsadó és Robert Malley, a Fehér Ház korábbi közel-keleti koordinátora úgy vélik, hogy Szulejmáni megöletésével Donald Trump az Egyesült Államok elnökeként gyakorlatilag hadat üzen Iránnak.

Irán és az USA katonai ereje ugyan nem összemérhető, de Szulejmáni vezetésével a perzsa ország katonai erői számos olyan módszert dolgoztak ki, amelyekkel pusztító csapásokat tudnak mérni az USA-ra. A Business Insider ezeket a lehetőségeket igyekezett számba venni.

Kapcsolódó

Támadások a Közel-Keleten

Az amerikai védelmi minisztérium szerint Szulejmáni amerikai diplomaták és a katonák elleni terveken dolgozott a tágabb közel-keleti régióban. Ennek tükrében értelmezésük szerint egyfajta megelőző csapást mértek Iránra a tábornok kiiktatásával. Ugyanakkor okot szolgáltattak arra, hogy nagykövetségeket, katonai bázisokat támadjanak meg Irakban, Szíriában, Libanonban és az Arab-öböl országaiban.

Emellett támadásokat indíthatnak az USA szövetségesei, elsősorban izraeli, szaúd-arábiai és az Egyesült Arab Emírségekben lévő célpontok ellen. Szakértők szerint rakétákkal és szárazföldi egységekkel is csapásokat mérhetnek katonai egységekre, bázisokra a régióban. Ami még rosszabb: kiberháborút kezdhetnek, terrorakciókat indíthatnak, gyilkosságokat, túszejtést hajthatnak végre Európában, Afrikában, Latin-Amerikában és magában az Egyesült Államokban.

Régi barátok

Szulejmáni mint az Iráni Forradalmi Gárda egyik parancsnoka sok barátot szerzett magának a Közel-Keleten tevékenykedő különböző félkatonai szervezet körében. Néhány szövetségese máris megígérte, hogy részt vesz a halálát megbosszuló hadjáratban. A listán szerepelnek síita milíciák, amelyek a 2003-as iraki háború óta harcolnak az USA hadserege ellen. A libanoni Hezbollah, amelynek alapításában az 1980-as években részt vett a Szulejmáni irányítása alatt álló Quds Force. Ez a félkatonai szervezet rakétaesőt zúdíthat Izraelre. A síita húti lázadók, akik iráni támogatással Jemenben vívnak háborút Szaúd-Arábia ellen. A szunnita Hamász, amely vélhetően katonai támogatást kap Teherántól.

Végül nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy Irán, Oroszország és Kína megtartotta első közös haditengerészeti gyakorlatát az Ománi-öbölben, aminek nem titkolt célja volt, hogy kihívást intézzenek az ott állomásozó amerikai erőkkel szemben. Az orosz külügyminisztérium ennek szellemében azzal vádolja az USA-t, hogy a bagdadi légi csapás az egész régióban növeli a feszültséget. Ez azt jelenti, hogy ha Irán katonai ereje nem lenne elég az USA ellen, találhat erős szövetségeseket. A következmények hónapokon vagy éveken át éreztethetik hatásukat.

Bagoly mondta verébnek...

Donald Trump azzal gyanúsította meg a 2012-es amerikai elnökválasztásra készülő Barack Obamát 2011-ben, hogy ki akar robbantani egy Irán elleni háborút, ami segítené újraválasztását. Ez a twitterüzenet gyorsan előkerült Szulejmáni likvidálása után, hiszen most Trump kerülhet abba a helyzetbe, hogy a 2020-as szavazáson az "ádáz ellenséggel háborúban álló ország" vezetőjeként kérjen felhatalmazást további négy év kormányzásra. A 2003-as iraki háborút elindító George Bush elnöknek a 2004-es elnökválasztáson jól jött ez az imázs. Jellemző, hogy Trump az amerikai légi támadást követően nemes egyszerűséggel csak egy, az amerikai zászlót ábrázoló twitterbejegyzéssel üzent 68 millió követőjének és a világ médiájának.

Az elnök népszerűségi indexe 42,4 százalékon áll a közvélemény-kutatások elemzésével foglalkozó FiveThirtyEight modellszámítása szerint, és úgy kell kezdenie az elnökválasztás évét, hogy alkotmányos felelősségre vonást (impaechment) indított ellene az amerikai kongresszus alsóháza. Legutóbb Bill Clinton elnököt vádolták meg azzal, hogy azért adott parancsot iraki katonai célpontok elleni légicsapás-sorozatra 1998 decemberében, hogy elterelje a figyelmet gyenge belpolitikai teljesítményéről. Akkor a hivatalos indok az volt, hogy Szaddám Huszein rezsimje nem engedte be Irakba az ENSZ fegyverellenőreit.

Magasról tettek a britekre

Boris Johnson brit miniszterelnököt nem értesítette az amerikai vezetés arról, hogy le akar bombázni egy magas rangú iraki vezetőt, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság 400 fős katonai egységet állomásoztat a Közel-Keleten, amely együttműködik az amerikai hadsereg ott lévő erőivel - tudta meg a BBC. Tom Tugendhat, a kormányzó Konzervatív Párt parlamenti képviselője, a külügyi bizottság volt vezetője azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy a Fehér Ház egy ideje ezt a gyakorlatot követi, ami aggodalomra ad okot. "Hosszú ideje az a véleményem, hogy azért vannak szövetségeseink, hogy az ellenségeinket lepjük meg, ne pedig egymást" - foglalta össze véleményét. A londoni külügyminisztérium figyelmeztette a térségben lévő brit állampolgárokat, kerüljék a nyilvános rendezvényeket. Ha Johnson és a hozzá hasonló brexiterek azt remélték a brexittől, hogy országuk elmélyítheti az USA-hoz fűződő kétoldali kapcsolatait, akkor, úgy tűnik, ezen még sokat kell dolgozniuk.