Trump fejszével és láncfűrésszel formálta Amerikát

Donald Trump szakpolitikai hagyatéka alapján egy olyan elnöki tevékenység bontakozik ki az érdeklődő szeme előtt, amelyben az alkotó úgy gondolta, hogy kedvenc bonszai fáját – az Egyesült Államokat – fejszével és láncfűrésszel kellene olyanná formálnia, amilyenre alakítani szeretné.
Komócsin Sándor, 2020. november 14. szombat, 08:04
Fotó: Getty Images

Miközben a médiát lefoglalták Donald Trump amerikai elnök egymás követő botrányai és látványos szereplései, kormánya csendben sokkal agresszívebb konzervatív politikát folytatott, mint a korábbi republikánus adminisztrációk - írta a vox.com, amely megpróbálta összefoglalni a 2016-ban hatalomra került volt ingatlanmágnás politikai hagyatékát.

Például nagy hátszelet kapott a fosszilis energiahordozók kitermelése, miközben a környezetvédelmet a háttérbe szorították, és több ezer ember vesztette el egészségbiztosítását az adminisztratív szabályok változása miatt.

Az igazságszolgáltatás személyi összetételét kétszer olyan gyorsan szabta át új konzervatív jogászok kinevezésével, mint elődje, Barack Obama és olyan többséget biztosított a konzervatív elkötelezettségű bíróknak a legfelsőbb bíróságban, ami évtizedekre meghatározhatja ennek a testületnek a tevékenységét.

Fellazították a pénzügyi a 2008-as pénzügyi válság után megszigorított pénzpiaci szabályozást, amivel növelték a bankok mozgásterét és profitját, ugyanakkor ismét kockázatosabbá tették a működésüket. Trump elnöksége idején nem épült ugyan fal a mexikói határon, ahogy 2016-os elnökjelölti kampányában ígérte, de az adminisztratív szabályok szigorításával jelentősen korlátozták az illegális és a legális bevándorlást az USA-ba.

Előre a múltba

A Trump-éra egyik jellegzetessége volt, hogy jelentősen lazította a környezetvédelmi szabályozást. A legfőbb módszer ehhez az volt, hogy a szigorúbb régi előírásokat lazább újakkal helyettesítették. A New York Times 53 ilyen változtatást számolt össze és további 32 folyamatban van. A republikánus kormányok általában szkeptikusan viszonyulnak a környezetvédelemhez, ám a Trump-adminisztráció elődeinél jóval agresszívebben lépett fel ezen a téren, amit az is jelzett, hogy az elnök számos a Reagan- és a Bush-kormány idején - tehát előző republikánus korszakokban - kinevezett vezetőt is bírált.

Elnökjelöltként Trump híressé vált arról, hogy nem hisz a klímaváltozásban, ám tiszta levegőt és vizet ígért a választóknak. Ehhez képest kormánya több tucat ezzel kapcsolatos szabályozást is felvizezett anélkül, hogy erről nyilvános vita folyt volna. Emellett igyekeztek korlátozni azokat a mérőeszközöket, amelyek a légszennyezés kimutatására szolgálnak. Ezek ugyanis alapul szolgálhatnak ahhoz, hogy a levegő tisztaságáért lobbizó csoportok újabb szigorú szabályok bevezetéséért lobbizzanak.

Ezzel párhuzamosan az elmúlt négy évben felpörgött az USA-ban a szénhidrogén-bányászat. Ezen belül a szénbányászat ugyan nem bővült, ahogy azt Trump elnökjelöltként ígérte, de megállt az ágazatban foglalkoztatottak számának zsugorodása. Az olaj- és gázkitermelést ugyan az új technológiák térnyerése pörgeti fel, ám a kormány a környezetvédelmi szabályok lazításával javította az olaj- és gázipar gazdasági környezetét, miközben a levegő szennyezettebbé vált.

Szociális háború

A Trump-adminisztráció diszkréten igyekezett visszaszorítani a jóléti államot. Az Obama-érában elfogadott, Obama Care becenévre hallgató egészségügyi reformot, amelynek célja a szegényebb, egészségbiztosítás nélküli emberek hozzájuttatására az egészségügyi ellátáshoz, nem tudta ugyan visszavonatni az elnök, de több kisebb, az amerikai tagállamok vezetésére bízott változtatással igyekeztek lefaragni belőle.

Például lehetővé tették, hogy munkakövetelményhez kössék a programban részt vevők ellátását. Erre Arkansasban 20 ezer ember vesztette el egészségügyi biztosítását, mielőtt a bíróság jogellenesnek nem nyilvánította az új szabályt. Az egészségügyi biztosítás nélkül lévők száma a Trump-éra alatt folyamatosan nőtt - annak ellenére, hogy a foglalkoztatás bővült -, mivel a kormány halogatta az Obama Care bevezetésének 2016 utánra időzített lépéseit.

Az állami élelmiszer-támogatási programot (SNAP) szintén azzal szigorították meg, hogy munkakövetelményekkel korlátozták a jogosultak körét. Ez több millió embert fosztott meg attól, hogy igénybe vehesse ezt a támogatást. Annyit azért el kell mondani, hogy a képviselőház korábbi republikánus elnöke Paul Ryan ezeknél az intézkedéseknél is sokkal durvább szigorításokat tervezett.

Ne adózzanak a gazdagok!

A Trump-adminisztráció egyetlen igazán látványos törvényhozási intézkedése a vállalati és a személyi jövedelemadó csökkentése volt. A kezdeményezés indoklása a szokásos volt: az ennek köszönhető gazdasági növekedés olyan pluszjövedelmet eredményez majd a gazdaságban, ami visszahozza a kieső költségvetési bevételeket. Ez nem jött össze: a vállalati adóbefizetések a vártnál jobban csökkentek 2018-ra és csak kissé javultak 2019-ben.

Ennek eredményeként a költségvetési deficit jobban nőtt, mint amire a Kongresszus költségvetési bizottsága számított. A beruházási boom is elmaradt, igaz, az olcsó hitelkörnyezetnek köszönhetően mindez nem okoz gondot az állami kiadások finanszírozásában.

További eleme a Trump-éra adóváltoztatásainak az adókedvezmények átszabása. Ennek részeként például ma kevesebb adót írhatnak le az adózók jelzáloghitel-tartozásaikkal szemben, mint korábban. Ez azért érdekes, mert a várakozásokkal ellentétben a gyengébb adókedvezmény nem vetette vissza az ingatlanpiacot. Összességében Trump kormányának sikerei közé sorolható az adóleírási rendszer karcsúsítása, és meg kell jegyezni, hogy a demokrata elnökjelölt-aspiránsok egyike sem jelezte, hogy vissza akarna térni a Trump-éra előtti szabályozáshoz, mert az újabb nagy adócsökkentést hozna a gazdagoknak.

HOZZÁSZÓLÁSOK