Elkerülte a nemzetközi sajtó érdeklődését, hogy a Nemzetközi Elszámolások Bankjának (BIS) elemzése súlyos veszélyre hívja fel a figyelmet. Az amerikai vezetés nyitva hagyta az ajtót a következő gigantikus gazdasági válság előtt. És ami rosszabb: Washingtonban és a világon látszanak a jelei annak, hogy Donald Trump elnök és kormánya átsétál ezen az ajtón - írja Linette Lopez, a Business Insider szakírója.

Protekcionizmus

Kapcsolódó

A nyitott ajtót úgy hívják, hogy protekcionizmus. A BIS mint a bankok bankja rendszeresen készít átfogó elemzéseket. Legutóbbi éves jelentésében négy olyan tényezőre hívja fel a figyelmet, amely kockázatot jelent a világgazdaságban.

Az első a pénzügyi stabilitás megbomlása a pénzpiacok ciklikus működéséből fakadóan. A második a fogyasztás felpörgése a háztartások eladósodása árán. A harmadik a vállalatok beruházásainak növekedése szintén hitelből, illetve úgy, hogy eközben nem javul kellően a termelékenység. A negyedik a protekcionizmus.

Ráadásul

Ezek a látszólag egymástól független bajok ráadásul összefüggően, egymást erősítve is bekövetkezhetnek. Például ha a fejlett országok az infláció kordában tartása érdekében szigorítják monetáris politikájukat, az az exportpiacok szűkülése miatt pénzügyi problémákat okozhat a fejletlenebb országokban. Ugyanígy a protekcionizmus erősödése növeli az inflációt, ami megint csak pénzügyi gondokat okozhat és mérsékli a növekedést, ami újabb protekcionista hullámot indíthat.

Megtehetik

Az említett négy kockázati tényező közül csak a protekcionizmust tudja egy kormány teljesen önállóan ellenőrzése alatt tartani. Bármely ország vezetése választhat aközött, hogy beszáll a globális szabadpiaci kereskedelembe vagy durván eltorzítva a piaci viszonyokat - főként vámokkal és adókkal - korlátozza az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását.

És van még valami, amiről minden kormány szabadon dönthet. Nevezetesen az, hogy barátságosan, segítőkészen működik-e együtt az országa szomszédaival és a szövetségeseivel vagy feszültségeket kelt a nemzetközi kapcsolatokban. Az elmúlt időszak hírei alapján úgy tűnik, Donald Trump és csapata elindult az utóbbi irányba.

Láncreakció

A BIS tanulmányából az is kiderül, hogy a protekcionizmus olyan kockázati tényező, amely beindíthatja a másik hármat is. Azzal, hogy növeli a termelési kiadásokat - minthogy a költségek oldaláról irracionálisan otthon tart bizonyos gyártásokat és szolgáltatásokat - és megszakítja a termelési láncokat, a protekcionizmus veszélyezteti a befektetéseket és fékezi a háztartások fogyasztását.

Más szóval felborítja az amerikai gazdaság egyik pillérét, nevezetesen azt, hogy az USA az acéltól a műanyag játékokig mindent az azonos minőségben legolcsóbban termelő piaci szereplőtől szerez be, legyen az a világ bármely táján. Ha valaki szerint nem ez a legjobb módja a fogyasztásnak, hanem fontosabb, hogy a dolgok otthon készüljenek, akkor vállalni kell, hogy ezek többe kerülnek.

Ezért aztán a protekcionizmus növeli az inflációt, amivel pénzügyi gondokat okozhat a hazai és a nemzetközi gazdaságban is. Történelmi példák igazolják, hogy a kereskedelmi feszültségek gyengítik a világgazdaságot.

Kína

A héten jelent meg az a hír, amely szerint a Trump-adminisztráció és a kínai vezetés mézes hetei véget értek. Az elnök maga bírálta az ázsiai országot - szokásának megfelelően a Twitteren -, amely szerinte nem tesz eleget az észak-koreai rezsim féken tartása érdekében.

Miután az elnök korábban kedvezőbb kereskedelempolitikát ajánlott Pekingnek cserébe, ha többet tesz a sztálinista rendszer ellen, logikus, hogy ennek ellenkezője történik, ha elégedetlen az ajánlat fogadtatásával.

Eközben a radikális jobboldali Steve Bannon és magas politikai beosztásban dolgozó kollégái kereskedelmi háborút követelnek Kína ellen. Ez szerintük része az America First szlogenből következő politikának.

NAFTA

És nem jó a helyzet az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) áttekintésével sem. Ez a szerződés Kanadát, Mexikót és az USA-t kapcsolja össze. Trump szerint előnytelen országának, ezért tárgyalásokat kezdtek a módosításáról. Csakhogy a washingtoni kormány szédítően sok érdekcsoporttal kezdett tárgyalásokat, így önmagában emiatt elhúzódhatnak az egyeztetések.

Wilbur Ross kereskedelmi miniszter 2018 tavaszára akarta lezárni a folyamatot, ám ha ez nem sikerül abból gond lehet. Mexikóban általános választások lesznek jövő júliusban, és egyre inkább úgy látszik, hogy a szavazás referendum lesz arról, leválasszák-e az ország gazdaságát az egyre erőszakosabb északi szomszédról. Ezért a választás után a mostaninál sokkal ellenségesebb partner ülhet le az amerikaiakkal szembe a tárgyalóasztalhoz.

Acél

Ross hamarosan bejelentheti az acélimportot terhelő új vámokat, amelyek bevezetését a nemzetbiztonság erősítésével magyarázzák. A Trump-adminisztráció minden külföldi szállítói összeköttetést meg akar szakítani, amely az USA védelmi iparához kapcsolódik, nem törődve ennek költségével.

Az acél esetén ez persze elsősorban megint a fő mumust, Kínát érinti, de sérti az EU érdekeit is. Cecilia Malmström, az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa már jelezte, hogy úgy érzik, az USA inkorrekt módon bánik az EU-val, amire megfelelő választ fognak adni.

A felek viszonya egy ideje feszült: Ross például váratlanul lemondta a részvételét egy németországi konferencián. Csak videoüzenetet küldött, amelyet kitapsoltak a résztvevők, mivel a megbeszélt tíz percnél kétszer hosszabb volt.

Pedig

A dolgok tehát kezdenek egyre hátborzongatóbbá válni. És az érdekes az, hogy a BIS elemzői szerint van egy olyan ablak, amelyen át rövid távon nyugodt világgazdaságra nézhetnének ki világ vezetői. Ehhez az kellene, hogy a fejlett országok olyan gazdaságpolitikát folytassanak, amely kisimítja a pénzügyi ciklusokat, illetve elhárítja a befektetések és a fogyasztás fent említett kockázatait.

Ehelyett azonban valakik találtak egy ajtót, amely mögé elképzelik a sikereiket ünneplő tömeget, ezért egyenesen átmasíroznak rajta a katasztrófába.